jehu

Mi űzi őket?

A konszolidált Kádár-korban egyre inkább hagytak minket magánéletet élni – már csak azért is, mert nem szerették, ha közéletet élünk... Manapság a tendencia fordított: mintha napról napra erőszakosabban akarná az önkény fölszámolni magánéletünket.

A Kádár-kor általam említett részében sokszor napok, olykor hetek teltek el anélkül, hogy pártunk és kormányunk vezetői eligazító szándékú szózattal vagy interjúval szórakoztattak volna minket.

Ma a tendencia ennek ellenkezője: Orbánnak, Kövérnek, Lázárnak, Balognak állandó szómenésük van – alkalmat pedig találnak, amennyit csak akarnak. Hol itthon, hol külföldön.

Balog például Berlinben és Szombathelyen is hadovált, a számára és „kormánya"számára fontos ügyekről: vallásról, templomról, migráncsokról, zalaptákolmányról...

Orbán pedig egy portugál lapnak adott interjút. Migráncskodott, zalaptákolmányát dicsérte - ki, ha ő nem..? -, s az anyák napja tiszteletére szolidan buzizott is. Azzal, amit a családokról hordott össze, a magyar emberek igen jelentős részét nyilvánította morális értelemben csökkent értékűnek; azzal pedig, amit zalaptákolmánya általános elfogadottságáról hazudott, szintén igen sokakat - "az aki nincs velünk, nincs" szellemében - egyszerűen kitagadott a nemzetből, sőt, az élők sorából... Orbán megnyilvánulásai egyre pofátlanabbak, egyre eszelősebbek – legalábbis nekem ez az érzésem, pedig tulajdonképpen végtelenítve ismétli önmagát. Kinyilatkoztatásai már-már hol Kadhafit, hol Ceausescut idézik...

Nem is az érdekes, éppen mit hazudoznak ezek a „politikusok” – inkább az, miért teszik? Mi űzi őket? – tán a bosszúállás vágya s a lelkiismeret? Miért képtelenek arra, hogy akár csak egy napra magukra hagyják az embereket? Attól tartanak, eltévednek a mindennapi útmutatásaik nélkül? Ha kicsit csendben maradnak, veszélyben érzik uralmukat? Tán maguktól is félnek már? Belül nyugtalanítja őket valami? Volna még bennük lelkiismeret, amelyet csak folyamatos locsogásukkal tudnak elhallgattatni? Kényszert éreznek arra, hogy állandóan igazolják magukat?

Bárhogyan is, egyben bizonyos vagyok: napról napra romlik pártunk és kormányunk vezetőinek mentális állapota; s miközben az eddigiek alapján viszonylag könnyen kiszámítható, mi várható még tőlük – semmi jó: lásd például az oktatás ügyét –,  egyre beszámíthatatlanabbnak tűnnek.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.