A Keresztapa kvótaügyi népszavazást kezdeményez: ez azt jelenti, hogy a maffia beláthatatlan időre igyekszik a maga önkényuralmát meghosszabbítani. Erre akkor van esélye, ha sikerül a magyar társadalmat 1944 óta nem tapasztalt fokig lezüllesztenie.
Kísérlet a magyar társadalom totális elaljasítására
A maffia által benyújtott kérdés a következő:
Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?
Pokoli idők következnek: beterítheti az országot az önkény szervezte, minden korábbinál intenzívebb gyűlölködés: sorosozásba, migráncsozásba, hazaárulózásba igyekeznek zülleszteni az egész országot.
Soha nem volt nagyobb szükség igazi demokratikus ellenzékre, olyanra, mely képes minden nézetkülönbséget félretenni, és a népszerűség reménytelen hajszolása helyett közösen szembefordulni a végképp elaljasodott önkényuralommal!
Van valami sajátos bűze annak, hogy a „kormány" az után kezdeményez népszavazást, hogy az érdekében föllépő gengszterbanda meghiúsította a szocialisták népszavazási kezdeményezését. De a Fidesz bármire kapható – erről már kár volna vitát nyitni...
Kérdés, már ha kérdés: vajon az illetékesek befogadják-e a kezdeményezést, amely nemzetközi kötelezettségvállalásainkat érinti.
Azon is lehet kicsit töprengeni, hogy néhány ezer menekült befogadásának megtagadása érdekében az Országgyűlésre hivatkozik a banda! De elképzelései szerint a lakosság totális jogfosztására, terrorizálására fölhasználható „terrorveszélyhelyzet" kihirdetéséhez nem kell a méltóságos Országgyűlés hozzájárulása...
Soha nem volt világosabb, pedig 1998 óta világos: az egykori Fidesz romjaira épített szervezet a maga uralmát az emberek megvadítására, hiszterizálására, végső soron elaljasítására építi.
1990 óta az emberségnek, a tisztességnek sosem voltak olyan rossz esélyei, mint manapság. Ha valaki ráklikkel a hirkereso.hu-ra, tapasztalhatja: öt linkből három valamelyik „kormánypárti" szennylapra mutat. És a maffia uralja a „közmédiát" is.
A helyzet bizonyos szempontból rosszabb, mint a Rákosi- és a korai Kádár-érában volt. A hatalom akkor is sokakat megtévesztett, el is aljasított – ám a társadalom igen nagy részét lelkiekben, gondolkodásban nem tudta megnyerni magának. Aminek most a lehetősége fölrémlik, csak az 1945 előtti helyzethez hasonlítható: ahhoz a korhoz, amikor a hatalom és annak szélsőjobboldali „ellenzéke" a maga mocskos eszméit sikerrel szuggerálta a társadalom igen nagy részébe.
Ha volna demokratikus ellenzék: olyan, amely mindent alárendelne annak, amit a jelen helyzetben az elemi emberség, a becsület megkövetel, talán – dacára a maffia sötét diktatúrákat idéző lehengerlő médiafölényének – át lehetne tematizálni a fölvetett kérdést: a rezsim bukása s alighanem uniós tagságunk a tét! Amíg az EU-ban vagyunk, az ellenzéket nem lehet teljesen kizárni a nyilvánosságból – de az internet korában amúgy sem.
Még véletlenül sem a népszavazástól való távolmaradásra kell buzdítani, ellenkezőleg: részvételre, és igennel való szavazásra - emberségre! - kell kérni az embereket. Aki nemmel szavaz - beszéljünk a tengerbe vesző emberek sokaságáról, szemléltessük is! - bizonyos értelemben önként, kéjjel öl!
Arra kellene rámutatni, hogy a menekülők életüket mentik: elemi emberi kötelességünk, hogy lehetőségeinkhez mérten támogassuk, befogadjuk őket. Mivel az ocsmány hatalom gyakran henceg állítólagos kereszténységével, kihasználható a mai helyzet: a menekültek befogadásának ügyében magához Ferenc pápához fellebbezhet mindenki, aki tisztességes – még csak hívőnek sem kell lenni hozzá.
Persze, az ország mai mély erkölcsi válságában kevés az esélye annak, hogy e fölfogás mellé többség legyen állítható. De azoktól, akik nem elvetemülten idegengyűlölők, s ugyanakkor sértettjei az Orbán-maffiának, rühellik az önkényt, megkérdezhető:
A tökéletesen amorális, gátlástalanul aljas, rabló természetű Orbán-rezsim megbuktatásáért olyan nagy ár volna néhány ezer menekült befogadása, hogy azt ne lehetne megfizetni..?
