Emberi öntudat
Ha majd a tiltakozók képviseletében előáll valaki, csendet teremtően halkan szólva, a következő üzenettel:
Miniszter(elnök), államtitkár úr, úrhölgy (hihi), akárki: mi nem tartjuk magunkat nagy embereknek, de akkorácskák csak vagyunk, hogy oly parányok, aminők Önök, levett kalappal szóljanak velünk...
Ma még ott tartunk, hogy az önkény némely képviselői mintha kapcarongyoknak néznék a pedagógusokat, úgy szólnak hozzájuk, úgy beszélnek róluk... Lázár szerint: ha balhét akarnak, nem fogjuk megérteni egymást... restaurációról szó se lehet...
Mintha cselédeit idomítaná.
Kapcabetyár-magatartás ez...
Nagyon ideje volna világossá tenni: a tiltakozók megkövetelik, hogy a kormány ember számba vegye, egyenrangú félnek tekintse őket.
Nagyon ideje volna a „kormányt" figyelmeztetni: csak szerényen, csak csendesen... Csináltak egy minden elemében rossz, minden érvényes trendnek ellentmondó, működésképtelenné államosított (fideszesített) „köznevelést", amelyben a pedagógusok nem alkotó szereplők, hanem az állam rabszolgái, a diák idomítandó "köznevelési tárgy"; amely elzárja a továbbtanulás lehetőségét a köznép gyermekei elől, lebutított oktatásba taszítván őket; amelyben paprikajancsik, készséges seggnyalók jutnak meghatározó szerephez...
Hát csak csendesen...
S próbáljanak meg – természetüket megtagadva – tisztességesen viselkedni... Például értsék meg: valódi tárgyalások akkor képzelhetők el, ha azonnal fölhagynak a tiltakozók inszinuálásával és alig rejtett fenyegetésével; ha megértik: az egyeztetések részvevőiről nem magukban, hanem a tiltakozókkal közösen kell dönteniük, ahogy a tárgyalások időpontjáról, napirendjéről is... Ha megértik: a „nemzeti konzultációk" aljasságát idéző eljárásokról le kell mondaniuk: ne akarják a pedagógusokat „tájékoztatni" arról, mit is gondolnak a pedagógusok...
Igen: próbáljanak meg tisztességesen viselkedni, mielőtt a tiltakozók - talán már a maiak is, de a holnapiak mindenképp - belátnák: nincs értelme magukkal szóba állni...