dátum: 1997.12.18.
oldal: 0
rovat:

Az időben ébredő Veresegyház
A polgármester irodájában félpercenként zörög a mobiltelefon, hosszan tütül a vonalas masina – mindenki Pásztor Bélát keresi. Az őszülő, hosszú hajú férfi felkapkodja a készülékeket, és rövid, határozott utasításokkal látja el munkatársait. Aztán elnézést kér, csak egy pillanat az egész, átszól ide, átszól oda, majd visszatér, és robog tovább a jelen idejű beszélgetés időtengelyében.
–

Veresegyház állam az államban – mondja nem kevés öniróniával –, rólam pedig azt tartják, én vagyok itt a helytartó. Merthogy 1965-től tanácselnökként, 1989-től polgármesterként ténykedem. Mindez nem zavar. Az izgat, hogy a falu épüljön, szépüljön és gazdagodjon.
–

Soha nem hívták pályája során máshová? – kérdezem a polgármestertől. – Nem volt senkinek szüksége a hasznosítható kapcsolataira?
–

Dehogynem – hangzik a felelet. – Csak hát mindig a kreatív kérdések izgattak. Hívtak, különösen 1989–1990-ben a gazdasági szférába, csalogattak a politikába, de én itt maradtam. A pénz nem érdekelt, ma sem izgat különösebben. Csak az olyan embert becsülöm, aki adni is tud a pénzéből. Rendes autót a képviselő-testület tett alám, mondván, hogy ne hozzak szégyent Veresegyházra a Trabantommal, ha valahol megjelenek.
Az épülésben nincs hiba. A Budapesttől huszonöt kilométerre levő falu olyan évtizedet tudhat maga mögött, ami páratlan a hazai településfejlődés történetében. Extravagáns postaház, merész megoldásokkal tarkított épületek sokasága áll itt, még a Mol-benzinkutat is tornyocskákkal látták el. Ide helyezte annak idején székhelyét a néhány fős vállalkozásból időközben multinacionális vállalattá nőtt Pharmavit Rt. – nem Gödöllőre. A helyiek által csak Plusssz-gyárnak nevezett cég, és az önkormányzat 20 ezer ember egészségügyi ellátására alkalmas kórház alapításán fáradozik.

Veresegyház amúgy is befogadó település. Egyre kelendőbb a telek, amelynek ma négyzetméteréért 2500 forintot is elkérnek. A termálvíznek és a jó közlekedésnek köszönhetően Budapest stresszhelyzeteitől menekülő városi emberek sokasága telepedett és telepszik itt meg, és a szakemberek azt jósolják, hogy 2010-re a mai nyolcezres lélekszámú falu helyén egy nyugat-európai típusú, teljes infrastruktúrával ellátott, húszezres lélekszámú kisvárost találunk.

1965-ben, Pásztor Béla fungálásának kezdetén egyetlen kövesút sem volt Veresegyházon. Egy helyi legenda szerint Pásztort, a huszonéves tanácselnököt még a kollektív világban egy öreg parasztember meg szerette volna leckéztetni, és amikor a csatorna- vagy villanyhálózat-építést célzó társadalmi munkára terelődött a szó, azt mondta:
–

Jó, jó, tudom, dolgozni kell, ingyen. De korán kell ám kelni, nemcsak nekünk, az elnököknek is. Legalább ötkor neki kéne állni…
–

Rendben van – búcsúzott Pásztor, és hajnali háromkor, lapáttal a kezében bezörgetett az öreg ablakán. A veresiek a három évtized alatt rájöhettek arra, hogy Pásztor Bélát nem lehet megfogni a munkaidővel. Egyes vélekedések szerint az „Atyus” becenévvel illetett polgármester mellett Sztahanovnak igen hamar fölkopott volna az álla.
A polgármester szerint az a legfontosabb, hogy az emberek érezzék: elöljáróik maguk is áldozatkészek. Ha erről meggyőződtek, hajlandók áldozni. Ha a vezetők adakoznak, a lakosság is adakozni fog. Ha valaki csak küldeni meg buzdítani szereti az embereket, annak az első adandó alkalommal nemet fognak mondani.
o
A nyolcezer lelket számláló településen idén 593 lakóház és 163 hétvégi ház építése kezdődött, és a távlati terveknek megfelelően Veresegyház (a telkesítésnek köszönhetően) a 2010-es évekre dinamikusan fejlődő, húszezres lélekszámú település lesz. A betelepülés már most is erőteljesebb, mint amit a demográfiai jóslatok a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján prognosztizáltak.

Az új telepesek között szép számmal találunk vállalkozókat – és fiatalokat. A működő üzletek száma már ma eléri a 220-at, a vendéglátóhelyek száma 45. A településen a mai lélekszám ötöde – 410 fő – egyéni vállalkozásból él. A társas vállalkozások száma 210, ami megint csak valószínűsíti a várható veresegyházi innovációs-gazdasági robbanást.

Más lett a fejlődés üteme, mint a hetvenes-nyolcvanas évek csöndesen hömpölygő évtizedeiben. A teljes közműhálózat kiépítésével, a telekingatlanok közművesítésével, a telefonellátottság kedvező alakulásával Veresegyház minden előfeltételt teljesített ahhoz, hogy a tőke beáramolhasson.

Veresegyházon azt is tudják, hogy nem kell kétségbeesetten kapkodni a befektetők kegyeiért. A faluról szóló füzetecske immáron angolul és magyarul számol be a község életéről, köztük a Gyermekliget kialakításáról. Az állami gondozottak számára épített családi ház jellegű otthon – egy tulajdonképpeni külön falurész – három és fél hónap alatt készült el, már a rendszerváltás után. A helyi legendák szerint Pest megye számos települése nemet mondott az állami gondozott gyerekek letelepítésére vonatkozó ajánlatra. Nem így Veresegyház polgármestere, aki végül a liget fölépítéséből egyéb helyi építenivalóit is meg tudta oldani.

Ezek persze kiragadott példák. Itt a telefon is úgy épült, hogy a helyi igénylők jóval többet fizettek a vonalért, mint más helyeken. De hát ez meg úgy történt, hogy feltűnt 1992-ben egy sokat ígérő társaság, és azt ígérte: 15 ezer forintért elviszi a vonalat a házakba. De akadályok egész sorával állt az emberek elé, akik végül Pásztor Béla bölcsességére bízták a dolog eldöntését. A képviselő-testület 75 ezerért ígért telefonvonalat, majdhogynem azonnalra, és az emberek a drágább megoldást választották, míg az olcsó ajánlatokkal a szomszédos településeken évekig elbabráltak.

Sokba került tehát a telefon, de egy csapásra minden megváltozott. A falu legújabb kori fejlődése 1992-től számítható, mert a telefónia a gazdaság és gazdagodás legfontosabb eszközévé lépett elő. Nem kellett immáron fölöslegesen a fővárosba utazgatni, ha eperszállítmányról, bútoralapanyagról, autóalkatrészről volt szó. A telefonos adásvétel még az olyan fejlett kertkultúrájú vidéket is képes volt kilendíteni a holtpontról, mint Veresegyház, ahol a telefon előtti időkben is jól tudták, hogy mibe kerül nyolc kalács. A veresegyházi példa azt mutatja, hogy a telefon olyan gazdasági élénkülést gerjeszt, ami elől nehéz, sokszor hála istennek szinte lehetetlen is kitérni.

Száz helyi lakosra ma 36 telefon jut Veresegyházon, ami – csak háromtagú családokat számítva – egyezik a nyugat-európai átlaggal.

A patakvölgyben terebélyesedő falu az agglomeráció valamennyi előnyével rendelkezik. A veresi ember érdekes módon nem Vácra, még csak nem is a közelebbi Gödöllőre tekint. Veresegyház Budapestet célozza termékeivel, a nagyvárosban képzeli el üzleti tevékenységének bonyolítását, de már nem vágyódik el a Budapest által oly sokáig „lenézett” vidéki lét színtereiből. Élni Veresen akar, munkálkodni Pesten szeret. De nem úgy, hogy reggelente HÉV-vel ingázik vagy buszra száll és este hazavánszorog. Ennek a világnak vége van. Budapest vonzó Veresegyház számára mint üzleti tér, de a nagyváros életmódjára, szokásaira kevesen vágyakoznak. Veresegyház lakóinak 80 százaléka helyben épít családjának lakóházat, és akkor sem gondol költözésre, hogy ha tartósan máshová szólítja a munkája.

A falu fontos jövedelmi ága a turizmus. A veresi tavak és a reá épült gyógy-idegenforgalom e századi találmány, és fontos része van abban, hogy végül ez is budapesti tőkét kumuláljon. A turizmus – a gyógyvíz, a horgászat, a tiszta levegő – a veresegyházi nyugati típusú csáberő szolgálatába áll, és végül hozzájárul ahhoz, hogy a nagyvárosi embert letelepedési döntésében megerősítse.

A kiköltözéshez útra és a kényelem kínálatára is szükség van. Újabban számos Budapest környéki településen próbálkoznak azzal, hogy leválasztanak az archaikus falusi környezetben afféle „lakóparkokat”, és oda, mint valami rezervátumba, beterelik a falusinál jobb vásárlóerejű pesti polgárt; az ilyen helyekre költöző újgazdagok helyi közösségekbe való beilleszkedésével nemigen törődnek.

Veresegyházon ezt is jól kitalálták. A vadonatúj közművesített telkek az 550 helybélit alkalmazó Pharmavit Rt. fölötti területeken, a Pesti út mellett, de nem szeparáltan helyezkednek el, mert pár lépésre van a falu középpontja. A telkek és a reájuk épített házak gazdagságról árulkodnak, a portákat kutyák védik, az új lakók saját biztonsági szolgálatot működtetnek. A parcellázások folytán a lakosság lélekszáma évente 300 fővel nő, 2000-ben a becslések szerint elérheti a 9000 főt.

Czene János, a művelődési ház igazgatója a lélekszám gyarapodásából fakadó problémákról beszélt.
–

A lakosság gyors változásával változnak a kulturális szokások és igények is a településen. Mi magunk sem tudjuk eldönteni, hogy az üdülőszezonra koncentráljunk-e, esetleg lecövekeljünk a hagyományos kulturális szolgáltatások – szabás-varrás tanfolyam és más szakkörök – fenntartása mellett, avagy szűkös anyagi lehetőségeink mellett átálljunk, és a városi kultúrához szokott ember igényeire építsünk. Egyelőre arra törekszünk, hogy megmutassuk a hozzánk jövőknek, milyen is ez a mi Veresegyházunk.

o

Van persze ára a fejlődésnek. A néhány éve a rockszínpadokon is föllépett-fölléptetett híres asszonykórus soraiba beköltözött a széthúzás és a civakodás – no persze nem kell durva ütközésekre gondolni. Csupán olyan megszokott asszonyharag áll a békétlenség hátterében, amit rendes falvakban több nemzedéken át is képesek örökíteni.

Történt, hogy a Zizi Labor zenekar egy időben Rolling Stones-dallamokat énekeltetett az asszonyokkal, úgy is szerepelt a koncertek szórólapjain, hogy a Zizi – meg a Veresegyházi Asszonykórus. Az asszonyok sokáig boldogságban éltek, szerették Janicsák Istvánt, aki gyakran találkozott sokszoknyás barátnéivel. Aztán a hírnév – és talán az a koncertenként kapott pár száz forintos gázsi – összekeverte az asszonyok lelkét. Két kórustaggal beszélgettem, és kiderült, hogy egy társuk – inkább hiúságból, mint haszonvágyból – némiképpen kisajátította magának a föllépéseket. A „kamara-előadásokon” is neki és egy-két kedves társának kell csupán szerepelnie, a többiek szép lassan lemaradoztak. Igaz viszont, hogy azóta meg a „mellőzöttek” nem hajlandók együtt énekelni „amazokkal” igazi népdalokat a kultúrban.

Nincs ebben semmi rendkívüli. Vajon a gyorsabbá, türelmetlenebbé váló új világ miért pont az asszonykórust hagyta volna érintetlenül Veresegyházon?