Miért lehetünk biztosak abban, hogy a kormány/a belügyminiszter/a katasztrófavédelem nem fogja elismerni, hogy hibázott március 14-én, s nem állt feladata magaslatán?

Azért nem fogunk hallani ilyet, mert azzal a sikerpropagandázó orbáni hadovagépezet kérdőjeleződne meg. Bűnös döntéseket csakis és kizárólag a Gyurcsány-Bajnai kormányok hozhattak, az Orbán-kormányról – mely újabban Európa legversenyképesebb gazdaságát mutatja fel – negatívum nem állítható.

A „vádakra” – melyek arra alapozódnak, hogy a hókáosz előtt a belügyérek és a katasztrófások ünnepeltek, s a dokumentumok hiánya azt bizonyítja (!), hogy elkéstek – az a válasz, hogy bezzeg Gyurcsányék idejében meghalt egy ember az augusztus huszadiki "katasztrófa" következtében (by Rogán), most viszont senki sem vesztette életét (by Pintér).

Hogyan lehet a Fidesznek ebbe a zombikommunikációjába bekapcsolódni? Sehogy. Mert mindenre az a válasz, hogy sikerült győzni. De csak nekik. A többi úgyis síkhülye.

Ha túl akarjuk élni ezt a felelőtlen politizálást, tényszerűen számba kell vennünk, hogy pontosan mi történt. Ehhez ugyanúgy nem kapunk segítséget Orbánéktól, mint március 14-15-e fordulóján – az idióta sms-t minek lehetne nevezni? –, de hogy jobban felkészülhessünk a következő összeomlásra, tanácsos megőrizni a higgadtságunkat.

Az első lényeges vonás, hogy hajlamosak vagyunk a pánikra, erre  az osztrák katasztrófaelhárítók is felfigyeltek. Nem készülünk föl rendesen a téli utazásokra, mert vagy nincs rá elég pénzünk (téligumi, fékek stb), vagy mint a modern ember általában, szeretünk gyorsan indulni, és hamar odaérni. Nem egyszerűen felelőtlenek vagyunk, mint Pintér Sándor fogalmazott a legnagyobb baj óráiban, hanem olyanok, mint bárki más. A belgák, a dánok és a franciák ugyanígy azt hiszik, hogy az autópályán képtelenség beragadni.

Fejlesztenünk kell pániktűrő és problémamegoldó képességünket. Akkor is, ha a kormány központosít, és arra törekszik, hogy adjuk föl az önállóságunkat, hagyatkozzunk az atyáskodó államra. Ezt, láttuk, nem tehetjük meg, mert nagyon veszélyes helyzetekbe kerülhetünk.

Az is gond, hogy a magyarok Budapestről kezdenek cselekedni, s nem Győrből vagy Mosonmagyaróvárról, ha ott a baj (ott volt baj). De ez megint a vízfejű államot erősítő orbáni rendszer alapproblémája. Ami persze kikerülhető, ha nagykutyákról van szó. Pálinkás József  MTA-elnököt például győri kormánymegbízotti hatáskörrel soron kívül ki tudták menteni. Miközben sok ezer embernek hosszú órákat kellett arra várniuk, hogy átvágják közelükben a szalagkorlátot. Pálinkás József is csak egy a sorban, ha igazságos országban élünk. De hát nem ott élünk, tudjuk jól.

A fő gond, hogy ilyen kommunikációs zűrzavarban, mely a kezdetektől fogva tele van kormányzati hazudozással, nem lehet olyan tényeket megbeszélni, amivel azt tisztáznánk, hogy a két autópálya-oldalt elválasztó sövény is oka lehetett annak, hogy két-három méter magas hófalak képződtek a szokatlanul erős szélben. Ezek elbontása valóban nehéz feladat lehetett, a nyomok még most is láthatók. Az is nyilvánvalóan kedvezett a szélviharnak, hogy a pályaszakasz több helyütt vájatban halad, e részeken máskor, télidőben nagyobb odafigyeléssel kell az előkészületeket megtenni.

Eddig a felismerésig nem olyan bonyolult eljutni. Ha ehelyett kijelentjük, ekkora vihar emberemlékezet óta nem volt (by Pintér), teljesen alkalmatlanná tesszük magunkat arra, hogy tanuljunk a hibáinkból.

Ez azért kétségbeejtő, mert azt látjuk, hogy egy hóvihar is ekkora kalamajkát tudott nálunk okozni. Mi lenne itt földrengés vagy más - valóban nagy és valódi - katasztrófa idején?

Az igazi katasztrófa az, hogy még arról se tudunk őszintén és normálisan beszélni, amit halálos áldozatok nélkül sikerült megúszni.