A kormány videóval üzent a fiataloknak, akik fejvesztve keresik a kijáratot az országból. A meszidzs az új nemzedéknek az: minden ideköt. És most mindenki nézze meg a filmet.

Aztán pedig tegye fel a kezét az, aki nem tudná megfejteni Che Guevara dühének okát, ha a vetítés után hirtelen felindulásból lándzsát ragadna, a Kossuth térre exportálná a forradalmat, aztán megdobálná a TEK-es terepjárókat. Vagy legalább masszív fakjúkat nyomna a Twitteren.

Ha ugyanis egy kormány vagy annak sztártanácsadó- és PR-részlege annyit ért a társadalomból, amennyit ez a produkció mutat, akkor részint, a matolcsizmus csupán akkora probléma, mint Görögországnak aktuálisan a tengervíz hőmérséklete, részint, egészen értelmetlen időtöltés szociál- vagy oktatáspolitikai kérdésekben racionális érvelést várni tőle.

Ebben az attrakcióban van minden, ami felső középosztálybeli fővárosi fiatalt jellemez: fesztivál, parti, repülőzés, láblógatás, ájfón, taxizás, csöpp strandröplabdázás, csupán a szusitekerő-tanfolyam meg egy Zara-bolt mozgólépcsője hiányzik a fináléból.

Mert a készítők és a megrendelők nyilván úgy gondolják, a fiatalok többsége e szép élet ellenére menekül a csodás hangöriből. Aztán majd hazajön, mert úgyis minden ideköti.

Az ész megáll, hogy nem értesültek arról: kilátástalanságban élnek tízezrek Miskolctól Békéscsabáig, a legapróbb remény nélkül arra, hogy legalább egy kilóért lemehessenek három műszakban dobozokat pakolni a gyárba. (Persze ennek említése demagógia, de legalábbis a szocializmus lopakodó kísértete vagy maga Nyakó István.)

Tényleg nem gondoltam volna, hogy az illetékes figurák nem értik: nem ájfónra nem futja, hanem dobozos Sárkány-sörre. Nyilván arról sem informálták őket, hogy mind kevesebben juthatnak el a felsőoktatásba, mert a kormány éppen önfenntartóvá varázsolja azt, azaz arra sincs reményük, hogy tanulással, az öröklött kulturális hátrányok ledolgozásával jobb életet nyerhetnek.

No hope.

Na ezért rohannak Londonba pizzát hordani, Edinburghbe mosogatni, Berlinbe recepciósnak, továbbá lassan Dakarba autószerelőnek. (És most csupán kegyeleti okokból nem részletezzük, hogy ennek a helyzetnek a kialakulásához mit tett hozzá az elmúlt két év.)

Azok a derék kollégák, akik alighanem még csak a repülőgép ablakából látták a Budapest táblát, most referáltak saját haverjaik utazgatására. Az meg csöppet sem baj, hogy évekig baszogatták a rózsadombi szadeszt, meg a körútlakó értelmiséget, meg a buta szocikat, meg a kardszárnyú delfineket, mert hát mit tudják ők, mi a magyar vidék.

Most megtudtuk, ők mit tudnak az ország többi részéről. Otrombább módon aligha bizonyíthatták volna: fogalmuk sincs, milyen körülmények között él ma egy alsó középosztálybeli kisvárosi vagy kispesti srác, hogy a szegényekkel már ne is riogassunk, mert ők nyilván azért nyomorultak, mert nem vállalkoznak és mernek.

Akárhogy is, az idegrendszer rongálásán kívül a videó még egy célt elért: segít dönteni azoknak a fiataloknak, akik eddig ingadoztak.

Ahol nem tudják róluk, hogy léteznek, ott nehéz amellett érvelni: maradjanak.