Cserna-Szabó András–Darida Benedek: Nagy macskajajkönyv (Magvető, 2012, 368 oldal, 3490 forint)

A mámorként azonosított részegséget egynél többször megélő kollégák többsége alighanem egyetért azzal: van abban valami patetikus romantika, ha egy könyv utolsó szava a “vedelünk”.

Talán azért, mert a szóban manifesztálódik valami a meg nem értettségből, a céltalanságba ojtott céltudatosságból, a bajtársiasságból, az elszakadás iránti olthatatlan vágyból, miközben némi bátorságot is mutat, mert nem igyekszik a szülőknek és barátnőknek/feleségeknek egyaránt elfogadhatóbb “levezetjük a feszültséget”-ig eufemizálni a piálást.

Azt a tevékenységet, amelyet egyébként pontosan kell érteni ahhoz, hogy az illetékes szépen, elegendő öniróniával, tisztességgel, minden egyszerűsítő sztereotípiát messzire száműzve elemezhessen. Cserna-Szabó András és Darida Benedek messzemenően alkalmasnak tetszik e feladatra, így a kettős könyve méltán lesz nélkülözhetetlen alapmű az úgynevezett ügyben érintettek, továbbá a mámor természetrajzát elméleti alapon megközelítők számára.

A duó munkája azért különösen figyelemreméltó, mert az italozás anatómiájának ritkábban tárgyalt területére, a “sötét oldalra”, a melankóliára, a posztmámoros állapotra, a másnaposságra koncentrál. Nem is először.Tudniillik a Nagy Macskajajkönyv a mű bővített kiadása, amely már hatvanhat receptet kínál a buli után megfeküdt sorstársaknak, miközben a príma gasztroirodalmi kiadvány még megkapó kultúrtörténeti keretben is elhelyezi megannyi híresség alkohollal ápolt viszonyát. Íróportrék, történelmi események, különös sztorik színezik a szöveget, amely részben éppen ennek köszönhetően válik a katzenjammerológia tankönyvévé, valamint másnapokon esedékes béketárgyalások nélkülözhetetlen segédanyagává. Merthogy azt meg kell jegyeznünk, hogy a bemutatott arcok meghatározó többsége férfi. Mivel a szerzők egyikéről sincs okunk azt feltételezni, hogy militáns hímsoviniszta csoport aktivistája, ezért arra kell gyanakodnunk: a mindenkori kreatívok (lásd még: irodalmárok, festők, reklámszakemberek, George Best című labdarúgók) közt népszerű szenvedély inkább az erősebbnek hazudott nem képviselőinek körében hódít.

Nem eredménytelenül. Cserna-Szabó és Darida például rögzíti: ha nincs Pierre Ordinaire, akkor gyakorlatilag elmaradt volna az impresszionizmus és a szimbolizmus. Ő volt ugyanis az a francia orvos, aki előállította az abszintot. És e “zöld múzsának” köszönhető Charles Baudelaire vagy Arthur Rimbaud megannyi csodáját. Az utóbbi, az “elátkozott angyal” amúgy összejött Paul Verlainnel, a kor legjobbjainak egyikével, az idősödő, de masszív alkoholista költővel. Aztán párja csuklón lőtte, s ő még húszéves kora előtt abbahagyta az írást, majd elment Afrikába kereskedőnek. “Aranyam lesz: dologtalan és durva leszek. A nők becézni szokták az ilyen forró égövekről megtérő rokkant duhajokat” – vetette oda utolsó művei egyikében a kölyök, aki minden idők zsenijei közül való volt. És féktelenül ivott.

Akár Ernest Hemingway. Legalábbis Paul Johnson arról tájékoztatta az érdeklődőket: Ham “reggelije ginből, pezsgőből, whiskyből vagy másik híres találmányából, a ginből és zöldcitromból kevert koktélból állt.” A menütől jóllakhatott, ha tellett neki ilyen kiszólásokra: “üvegből vedelni éppen olyan, mint amikor egy lány fürdőruha nélkül megy úszni.” Citálhatnánk efféle megjegyzéseket a kötetből napestig, s e munka nem is lenne ellenünkre, mivel az olvasó hamar a lendületes, príma nyelven megírt, szórakoztató szöveg hatása alá kerül. Olyannyira, hogy hajlamos megbocsátani a tárgyi tévedést is, amely szerint a magyar futballválogatott az elődöntőben verte 8-3-ra a német csapatot az 1954-es vb-n. Ha így lett volna, a két együttes aligha találkozik a fináléban.

Persze az is lehet, a hiba csak bolondos tréfa. A mámorügyben jártas szakemberek megerősíthetik: a fogyasztás bizonyos szakaszában a történelmi tények kezelése fölöttébb rugalmassá válik.Ahogyan az aktuális mesélő szerepe is erősödik. Ám e könyvben a szerzők kitűnő érzékkel egyensúlyoznak, így nem válik – a műfajban egyébként szokatlan – kétszemélyes egotrippé a spleent is szimbolizáló másnaposság-rengetegben tett utazás.

Cserna–Szabó és Darida idegenvezet végig, de egyetlen sor erejéig sem emelkedik főszereplővé. De a páros őszinteségét őrzi, ezért közli köntörfalazás nélkül: a Mámor Ördögénél mindig pontos az elszámolás. Éppen annyi a másnapi kín, mint amennyi az előző napi kéj és öröm volt.Azt mindenki maga döntheti el, megéri-e megkötni az üzletet. Az azonban biztos: az ellenértéket elemző kötet segít a határozathozatalban.

Ennél többet pedig katzenjammerológiai tankönyv nem is tehet.