Nyilván nem a korrupcióról szól a trafikpályázatok története, csupán arról: egy komplett kormánypárt botlott el a vak komondorban.

Ha a kommunikációs szakemberek ezzel a magyarázattal állnának elő, akkor legalább még egyszer megnevettetnék a publikumot. Ma ez a legtöbb, amit tehetnek, miután szánalomra méltó, szörnyű képet festettek saját kormányzásukról. És ezen csöppet sem segít, ha Selmeczi Gabriella kioszt néhány vaníliás karikát.

Mert itt már régen nem csak arról van szó, hogy kurva drágán építenek autópályát, alagutat, rendelnek tanulmányt, esetleg boldoggá teszik a nemzet Simicska Lajosát, hogy aztán a pénz után kutakodjon, aki akar, hanem átlagos családok megélhetését veszik el, hogy Fidesz-közeli, így a Nemzeti Együttműködés Rendszerében átlagosnak nem mondható famíliáknak dobják a forintokat. Ami pedig igazán dermesztő az egészben, hogy a név nélkül nyilatkozó képviselők szerint semmi baj nincs azzal, hogy „helyzetbe hozzák” az ismerősöket.

Tényleg nincs, amennyiben az úgynevezett jobboldali pártnak, működése alapján inkább zártkörű részvénytársaságnak az egyetlen célja az érdekkörébe tartozó kollégák kifizetése. Csakhogy arra az apróságára valaki felhívhatná a figyelmét a társulatnak, hogy ez egy ország, nem pedig valami elbaszott számítógépes játék harmadik pályája, ahonnan akkor jutnak tovább, ha narancssárgára festik a térképet.

Pedig amikor a trafikbotrány után két képviselő benyújt egy javaslatot, amely az információszabadságról szól, s lényegében titkosítaná a részleteket, mintegy lehetetlenné tenné az igazság megismerését, akkor a Párt közli: kurvára nem érdekli ez a közösség, csupán a forintok szüretelése. Ez a legmocskosabb megoldások egyike: egy nap alatt átverni egy jogszabályt, amely a nyilvánosságtól menekül a szürke zóna felé, ahol soha nem a tiszták és a becsületesek gyülekeznek. Erre nincs, s nem lehet indok ott, ahol a közpénzt a köz javára, nem pedig haverok zsebpénzének megemelésére fordítják.

Ez az egész különösen mulattató, amikor a jobboldal állandóan valami erkölcsi fölényre hivatkozik, ami ma már nem több, mint egy jól sikerült bohóctréfa. Fideszes képviselő nyilatkozza, hogy helyi politikusok döntöttek arról: ki nyerjen. Vesd össze: kerületi párttitkárok határoznak jövőkről, életekről, egzisztenciákról.

Húsz éve alighanem mindenki azt hitte: ettől a világtól menekülünk. Ma meg azt látjuk: ebbe a világba menekültünk.

Már írtam tegnap is, ha már ide jutottunk, ha ezt elfogadja a társadalom, csak azért, mert nem pirosak/kékek/zöldek/rózsaszínűek csinálják, hanem narancssárgák, ha Lázár János mindenféle kontroll nélkül kiskirálykodhat egy mintegy 93 ezer négyzetkilométeres területen, amelyen mintegy tízmillióan élnek, akkor  már teljesen mindegy.

Akkor legyen a vak komondor a genderpolitikáért felelős államtitkár.