Egyszer már valahol írtam, s véleményem nem változott: a MÁV-ot valaki viccből nevezte el közlekedési vállalatnak, mert egyébként a szórakoztatóiparban utazik.

Az aktuális történetem nyilván csak egyike a megannyi hasonló sztorinak. Tehát: vasárnap este Budapestről szerettem volna Hatvanba utazni. Amint arról beszámoltak a híradások, szombaton súlyos baleset történt, így a menetrend is legföljebb tájékoztató jelleggel működött.

Meló után, kábé 22.35-kor érkeztem a Keletibe. Az elvileg 22.00-kor startoló gyorsvonat 50 percet késett, a személy éppen 35-kor indult volna. Gondoltam, helyesebb, ha a sebessel megyek, az nem áll meg mindenhol, tán jobban halad a felfordulásban is. A biztonság kedvéért odacsattogtam egy vaustashoz, aki közölte, talán üljek fel inkább mégis a személyre, mert a gyors Újszász (!) felé kerül, így két órát hozzá kellene dobni a menetidőhöz. Erről addig nem szólt a fáma.

Rohanás a személyhez, amely sokat nem késik, ellenben csak Gödöllőig megy. Ott mindenki leszáll, s a hangos közli: az állomás előtti térről indul majd a pótlóbusz. Kábé 20-25 perc múlva. Aztán néma csönd. A megjelelölt határidőn túl megérkezik egy jármű, amely újabb öt percet várakozik, majd elindul. Egy állomásra messziről ránézünk, első blikkre nincs ott senki, így haladunk tovább, ha valaki ott ragadt, akkor utólag is elnézést, s aztán megérkezünk Aszódra.

Édesanyum megszánt, odáig elszaladt értem, egyre ágyba kerültem. Úgy, hogy az aszódi cserét már nem kellett végigszenvednem.

Félreéértés ne essék, nem az a baj, hogy késnek a vonatok: ilyen balesetnél alighanem az eégsz világon késnek. De esetleg néha, egy infó arról, hogy mi, mikor, merre, miért.

Az már felelős közlekedési vállalatra emlékeztetne, nem pedig szórakoztatóipari vállalkozásra.