Ma már lényegében nincs olyan benzináremelés, futballvereség, melegfelvonulás, Éden Hotel-elemzés, továbbá rántottakészítés, amelynek kapcsán ne lehetne őszödözni egy egészségeset, hogy tudniillik vitapartnerünket/ellenfelünket/párunkat nyilván Gyurcsány retorikai iszapkatasztrófája ihlette.

Pedig nem Őszöd a hibás.

Mielőtt a virtuális gumilövedékszórók tüzet nyitnának: nem egy rituális Gyurcsány-mentőfürdő következik. Hanem.

Az örökös Őszödözés azért mulattató, mert így mind inkább arról szól a történet, hogy a miniszterelnök hazudott. Mintha Orbán Viktor nem ezt tenné kifulladásig. Most nem is mennék végig a soron, a nem lesz tandíjtól a nem lesznek megszorításokig, mert elzsibbad a kezem, amíg legépelem az összeset.

Amúgy is, ha bármelyik Orbán-kegyencbe szorult volna annyi bátorság, mint Jerry egérbe, aki minden nap megszopatja Tom macskát, akkor már régen fölvette volna Orbán telefonbeszélgetését a Lajossal. Ennek nyomán meglenne a hivatalos döntetlen, s véget érne az én Orbánom a te Gyurcsányod című Barátok közt hosszúságú folyékonyszappan-opera.

Nem szólva arról, amiről nem szabadna beszélni, mert még iráni atombombákkal sem lehet megszabadítani kontextusától, de az úgynevezett őszödi beszéd mégis egy antikádárista kísérlet volt. Egy támadás, amelyben kap mindenki, aki a pitiáner személyes érdekeket képviseli, aki képtelen elszakadni Kádár Jancsi bácsi világától, a nyugi, elvtárs, elintézzüktől.

Szóval Őszöd kevés ahhoz, hogy politikatörténeti unikummá varázsoljuk.

Gyurcsány és a magyar baloldal meghatározó szereplőit tömörítő társaság nem a tóparti településen követte el a megbocsáthatatlan hibát, hanem akkor, amikor megnyerte a 2006-os választásokat. A probléma ugyanis az: az MSZP és az SZDSZ nem a jó kormányzásnak köszönhetően nyert, hanem.

Aki gyűlöli Gyurcsányt, az gyűlölje azért, amit a választási kampány idején tett, aki imádja, szerese víziójáért, de Őszöd nem játszik ezen a meccsen.

Persze értem - az utóbb erkölcsileg már értékelhetetlen - győzelemhez vezető mahináció politikai motivációját: bármi áron távol akarták tartani Orbánt a hatalomtól. A győztesek akkor azt hitték, az alkalmi sikerrel örökre diadalmaskodnak. Ehhez képest ennek a következménye a kétharmados országrombolás.

Az illetékesek a hatalom megtartása, a politikai ellenfél megtörése érdekében feláldozták a magyar baloldal egy évtizedét. Mi több, ma biztosnak látszik: az ország is csak veszített. (Ha 2006-ban kikap a baloldal, soha nincs kétharmad, alaptörvény, köztársaság-gyilkosság, stb.)

Főként azért fájó a kudarc, s dupla akkora a csalódás, mert a 2006-os kampányban olyan progresszív projekt rajzolódott ki a bűvös tavaszon, amelyben sokan hittek (példatár: én). Kár, hogy néhányan tagadják, amit akkor büszkén vállaltak. Pedig fölösleges hazudni önmagunknak, meg a világnak: akkor tényleg azt gondoltuk, hogy igen. (Éppen ezért nagyon is megértem azokat a jobboldaliakat, akik nehezen akarják tudomásul venni az Orbán-katasztrófát. Nyolc évet vártak, s ezt kell végignézniük...)

Szóval hagyjuk Őszödöt, mert nincs jelentősége: az Elkúrtan című tankönyv első fejezete nem a Balaton mellett játszódik. Hanem ott, ahol ÁFA csökkent, hogy aztán emelkedjen. Ez a fő hazugság, nem Őszöd.

Az pedig már a rémálom része, hogy az Elkúrtan-kötetnek esélye sincs az eladási lista élére törni: Orbán Viktor azonos című munkájának helye megingathatatlan a dobogó tetején.