Kopott bárszéknek lenni a belvárosi mulatókban ma éppen olyan szellemi kihívás, mint fideszes országgyűlési képviselőként dolgozni.

Mármint a kollégák még arról is smst kaptak, hogy nem nyilatkozhatnak a bohócdoktor ügyében, s a derék politikusok többsége tartotta is magát az ukázhoz, ami persze nem meglepő, mert autonómiájukra jellemző, hogy egy megpattintott, dobozos Sárkány sört is köztársasági elnökké emelnének, ha Orbán Viktor arra utasítaná őket.

Emblematikus, hogy Ágh Péter, a híres ifjúsági szervezet, a Fidelitas elnöke, inkább leteszi a telefont, ha kérdezik. S tisztes jobboldali fiatalként nemmel szavaz az „ügynökügy” tárgysorozatba vételéről szóló voksoláskor. Mondjuk, ha hátrakötik a kezem, akkor belefejelek az igen gombba, de nyilván csak mert nem értem még a posztmodern antikommunizmust.

Ilyen esetet felsorolhatnék ezret, de lassan mennem kell kajálni, tehát ettől eltekintek, ellenben megjegyzem: a szavazáskor bemutatott robinzonádok csak a politikai petting kategóriájába tartoznak a kamera láttán előadott attrakciókhoz képest. Ezek a figurák futásnak erednek, ha médiamunkást látnak a parlamentben, mint Annus Adrián egyszervolt olimpiai bajnok, ha doppingellenőrt észlel.

Ha véletlenül elkapják őket, akkor monomániásan ismételgetik, hogy Fidesz-sajtóosztály, meg az elmúttnyócév, ami a „Nagy menü lehet?” kérdésre adott válaszként már legalábbis mulattató. Az csak apróság: viselkedészavaraik nyomán az asszony lassan hús nélkül csinálja majd a sült oldalast, mert 2010-ig még azzal készítette, s a receptet nyilván illegitimmé tette, hogy a Fletó uralkodása idején vált be. Az egy másik apróság, hogy éppen azzal ígérettel (értsd: hazugsággal) kerültek hatalomra, hogy más lesz.

Igaz, utóbbi talán nem is kamu volt, mert tényleg más lett.

A kontraszelekció interaktív múzeumává változtatták a törvényhozásnak otthont adó épületet, miközben deklarálták: az értelemnek semmi helye az intézményben, s ennek alátámasztására államfővé tettek egy pitiáner fénymásolót, aki szignálta is az alaptörvényüket. Rémüldözhetnénk, hogy hová jutottunk Deáktól meg Kölcseytől, továbbá, hogy köztünk élő kádárizmus, meg Farkasjancsi kapásgólja a brazilok ellen, s a sós perec is akkor volt sós perec, mert a mai már, de nincs értelme. Bár a kollégák megingatják az emberiség töretlen fejlődésébe vetett hitet, ahogyan Paulo Coelho töretlen népszerűsége is, de végül túl leszünk rajtuk.

Az RTL Klub is kiheveri lassan Fekete Pákót.

Egyszer talán Navracsics Tibor, Pokorni Zoltán és Varga Mihály is fölismeri, hogy mihez adta a nevét, hogy az intellektuális kútfúrók névsorát kegyeleti okokból most ne tegyük közzé. De ez már legföljebb csak akkor történik meg, ha kiballagnak a parlamentből.

Akkor azért a frakciónak küldünk egy köresemest OV-monogrammal, ha vége, mert csöppet sem lepődnénk meg, ha a kollégák maguktól nem vennék észre.

Ne feledjük: Pákó is kéri még azt a didit.