A címben föltett kérdés előre vetíti, hogy részt veszek a sétán, azaz máris itt az alkalom az amatőr magyarságméret-kutatóknak, hogy buzizzanak egy tisztességeset. Lehet végre fantáziálni a ratyi pofáról, aki rózsaszín, de legalább csipkés tangájában üldögél a teraszon, s azon töpreng, milyen színű rúzzsal díszítse száját a reggelihez.

A magyarság igazi próbája és meghatározója ugyanis a szexualitás. Az nem gond, ha olykor összekevered Juliskát és Iluskát, ha csöppet zavarba hoz a Művészetek Palotája és a Nemzeti Színház közelsége, mert nem tudod eldönteni, melyikhez kell szaladni, ha tüntetni akarsz, de még az sem okoz különösebb felfordulást, ha Nádas Péterről azt hiszed, hogy a Honvéd II ígéretes jobb-bunkója. A lényeg, hogy heteroszexuális legyél. Mármint a nőknél talán még ez sem olyan fontos, mert, ugye, azt (álszenteskedési okokból nem írunk nyalást - a szerk.) már általában szívesen nézik a trúhangöri képviselői.  

Volt idő, amikor még az is fontos volt, hogy ne legyél zsidó, de az utóbbi napok eseményei után például Vona Gábor úgy vélte, a lényeg az: mit teszel a nemzetért. Tehát az illetékesek nyilván kérdőívvel érkeznek majd a Pride-ra. Mindenki válaszolhat arra a felvetésre, mennyit tesz hozzá a GDP-hez, hány nyelven beszél, ismeri-e Radnóti Miklós líráját, melyik a kedvenc sorozata, s mennyi magyar terméket fogyaszt. A kitöltött dokumentumot a rögtön ítélő grémium értékeli, s eldönti, le kell-e köpni az illetékes antihomofobót.

Na, pont ezért megyek el a felvonulásra. Mert ez még valakinek számít, s akadnak, akik harcolni szeretnének a homoszexualitás ellen. Mi több, ideális esetben betiltani a melegeket. (Csak nehogy érkezzen egy erő, amely például a hülyéket tiltaná be, mert akkor rögtön itt a krízis.) És mert létezik olyan társadalmi csoport, amely nem kap egyenlő jogokat. Mert ha addig nem is, Szetey Gábor korábbi államtitkár vallomásából megértettem, milyen erő kell ahhoz a XXI. században, Magyarországon, valaki felvállalja, hogy az azonos neműekhez vonzódik.

Őszintének lenni ebben a helyzetben bátorság, gyűlölni meg gyávaság.

Talán még az is, amikor egyesek előállnak az „engem nem zavar, de ne mutogassák magukat, én sem vonulok, mert heteró vagyok” tematikájú állásfoglalással. Először: talán adjunk egyenlő jogokat, s akkor csöppet hitelesebb az egyébként megfelelően szánalmas álszenteskedés. Másodszor: engem speciel a náci maskarások performanszai nem zavarnak, ha otthon adják elő azokat, meg az ufókutatók föllépései, továbbá a pókerjátékosok vándorgyűlései. És akkor mi van?

Ez a szabadság: beszélni, gyülekezni, véleményt nyilvánítani, érdeket képviselni.

Nem kell tőle félni.

Nyilván lehet azt is állítani, hogy lényegében melegpornó zajlik ilyenkor Budapest sugárútján. Csak éppen nettó hazugság. Ellenben ezt a sétát az őszinteségért és a méltóságért rendezik. De egy igaz hazafi ebben nem hisz, így az érdeklődők kedvéért: nem elég a tanga, meg a rúzs, de már itt van mellettem a szívalakú tűsarkú bőrcsizma is.

Ez a hajrá, magyarok.