Magyar az, aki.

A félmondatot megannyian kiegészítették már, s az úgynevezett nemzeti összetartozás napja ismét alkalmat adott arra, hogy kapjunk egy kis korrepetálást a tárgykörben.

Két fékevesztett őrülttől például megtudtuk, a Népszabadság taxistüntetésről videóriportot készítő munkatársa hülye, zsidó, továbbá kurva. Nyilván a párban nőre támadó kriptonácik igazi űrhazafik, akik ha ráállnak a digitális magyarmérlegre, akkor a fekvő nyolcas jelenik meg a kijelzőn. Az eszmetársak is tapsolhatnak szépen, színpadra léptek a gyűlölet hétköznapi hősei.

Alighanem igazi magyar még az, aki magát magyar zászlóba tekerve átúszta már a Balti-tengert, aki bármikor sírva tud fakadni, ha Nagy-Magyarországot ábrázoló matricát fedez fel egy autó alvázán, meg Novák Előd is. Annak a pártnak a képviselője, amelyik speciel Faludy Györgyöt dobná ki a tantervből, aki az '56-os forradalomról éppen csak azt írta: „...ezerkilencszázötvenhat, nem emlék, / nem múlt vagy nékem, nem történelem, / de húsom-vérem, lényem egy darabja, / szívem, gerincem ”. A Jobbik a homoszexuálisokat amúgy börtönbe zárná, mintegy magyarminimumként rögzítve a heteroszexualitást.

Ennek ellenpontjaként szokás felvágni, hogy tudniillik, „akkor magyarkodjál, ha már túl vagy egy Ady-versen, de legalább a megy-re mondasz három szinonimát”. (Önkritika: hasonló fordulatokat nyomtam én is eleget.)

Meg persze alkalmilag is változhat, hogy valaki éppen jó vagy rossz magyar. Elég csupán arra gondolni, hogy egy átlövő három évig bohóctréfaként kezeli a kézilabda-válogatottat, majd egy zsák pénzért hazatér, s az országgyűlési képviselők szorongatják a kezét, mintha a nemzeti akármi emblémája lenne.

S ha mindez még nem lenne elég magyarügyben, akkor az Egymillióan a magyar sajtószabadságért című csoport a Facebook-oldalán közzétett posztjában a brit gyarmatokkal veti össze Erdélyt és a Felvidéket, ami legalábbis az empátia totális hiányáról, de inkább alkalmi tudatmaghasadásról tanúskodik.

Mindenesetre a poszt gazdája, Bodó Balázs a heves reakciókra adott válaszában újabb definíciót ad: „Szerintem magyar az, ha egy szlovák egy lengyel tábornok vezetése alatt az életét áldozza egy túlnyomó részt németek és románok lakta város határában a szabadságért.”

És amúgy Trianon a múltunk. S ha valamennyire is méltók szeretnénk lenni örökségünkhöz, akkor talán ideje lenne kivágni a kukába a magyarság-osztályozókönyvet.

Akkor akár le is ragadhatnánk ott: magyar az, aki nem akarja megmondani, ki a magyar.