Aki csöppet is kételkedik abban, hogy a magyar futball végre fejlődő pályára állt, megtisztult, s messzemenően eltávolodott az őskáoszként ismert – legalább negyedszázada – természetes állapotától, a múlt hét eseményeinek ismeretében kénytelen elismerni: aggályai alaptalanok voltak. Merthogy ez az időszak a csúcslabdarúgás, az értékközpontú futballkultúra minden ­ismertetőjegyét megmutatta.

A minap például eldőlt, hogy az Eger NB I-es csapata a tavasszal sem játszhatja saját stadionjában a mérkőzéseit, mire a klubvezetés bejelentette: Vácott rendezi a találkozókat.

Ott, ahol éppen feloszlik a helyi ­társulat.

Mégpedig azért, mert a tulajdonosok egyike, aki időközben a „hontalan” hevesi gárda megmentőjeként is föllépett, diszkréten fogalmazva nem tudott megegyezni a másik tulajdonossal a klub működtetéséről. S a történetben váratlanul felbukkanó, az adóoptimalizálás paradicsomaként ismert egzotikus területen székelő cégig most ne menjünk el.

Azt a forradalmi vívmányt viszont még véletlenül se hagyjuk figyelmen kívül, hogy minálunk bezárják a sportlétesítményeket, amikor azok futballmérkőzéseknek adnának otthont. Persze akadnak olyan ókonzervatív helyek, ahol a kor kihívásait kevéssé értik, mint például Németország, ahol több tízezer drukker arénába csalogatásával kísérleteznek. Ám ezt az elavult gyakorlatot bölcs humorral karikí­rozza a legújabb magyar modell, melynek védjegye – a le sem játszott Vác–Videoton és a műfüves edzőpályán tartott Honvéd–Győr mellett – a Vasas–Siófok Magyar Kupa-negyeddöntő. E párharc mindkét meccsét zárt kapuk mögött rendezik. Bár idehaza a stadionok többsé­gében nincs lényegi különbség a zárt és a nyitott kapus találkozók látogatottsága között, az unortodox „megoldás” jó szándéka akkor is dicséretes.

Ha hozzátesszük, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség nyilvános­ságra hozta a fogadási csalásokkal összefüggő bűnténysorozatban érintett magyar meccseket, s a listán több U19-es bajnoki találkozó is szerepel, akkor világossá válik: a jelenkor magyar labdarúgása egyenesen tündérmese.

Így még az sem lenne meglepő, ha külföldi ideálok igyekeznének a magyar ligába. Igazolhatnának ­például Egerbe, ha régi álmuk, hogy Vácon játsszanak, ahol amúgy csapat nincs, de világítás van.

A sötétben.