Amikor a templom előtt haladt el az Alkotmánybíróság épülete felé tartó menet, akkor a szervezők csendre intették a tömeget, hogy a hangos rigmusok ne zavarják meg a misét.

Ha a szép szót nem inflálta volna rendszeres alkalmazása nyáltengerben fürdőző kőegyszerű nóták értékelésére, akár így is jellemezhetnénk a jelenetet. Bár a gesztusnak nyilván az a kormánypárti interpretációja, hogy az erőszakos, - a Békemenettel szöges ellentétben - mindenféle demokratikus legitimáció nélküli radikális baloldali csoportok gúnyos hallgatással karikírozták a vallásukat gyakorló katolikusokat. Ennél finomabb verzió tán nem is létezik, miután lényegében szabadnapos, Soros György pénzén fogadott, Bajnai Gordon haditerve alapján működő, Chuck Norris humánpolitikájával föllépő Delta-kommandóként mutatták be a minap a Fidesz-székháznál akciózó fiatalokat, akiket éppen csak sósavval kínált volna meg a szelíd székházvédők egyike, aki nem a gyilkos.

A napi rutin a Fidesz-kommunikáció paneljeinek ismételgetése, s az sem zavar senkit, hogy az ostoba mesegyártás kevéssé hatékony, mert a diákok kreatívak, értelmesek, s nem értik a posztkommunista hevületet. Például éneklik a Himnuszt, amikor a narancssárga szimpatizánsok rázendítenek, ami láthatóan zavarba hozza a dalolókat, mert a magyarméter mérései alapján úgy tudták, nemzettörpékkel állnak szemben.

Akad hasonló történet százszámra, lehetne sorolni sokáig, miféle változást hozhat a demokráciaélménnyel gazdagodó ifjúság a politikai kultúrában, de ezt már megtették sokan. Az biztos, hogy az önszerveződés, a szolidaritás, az erőszakmentes, de állhatatos aktivizmus reménykedésre ad okot, s ideális esetben odáig jutunk: soha többé nem lehet úgy kormányozni Magyarországon, mint az utóbbi húsz évben. Ha a tudatos állampolgárok nem párt-, hanem elvi alapon határozzák meg magukat, akkor talán véget lehet vetni a korrupt, kontraszelekcióra épülő, hazug politikának.

De miután egy komplett bekezdést kóboroltunk GPS nélkül álomországban, visszakocogunk Orbán Viktor játszószobájába. Ahol éppen úgy firkálják az alaptörvényt, mintha a miniszterelnök bevásárlólistája lenne, amelyre föl lehet még küldeni a teavaj, zacskós leves, zsemle hármast, ha véletlenül lemaradt. És most éppen ezért tiltakoznak a diákok, akik, ugye, a templomnál.

Értelmezhetetlen, hogy az egykor a Roxette Listen to your heart című számával hódító párt ma alkotmányellenesnek talált rendelkezéseket ír bele az alkotmányba, rituálisan kivégzi a jogállam maradékát őrző testületet, fedél nélkül élő szerencsétleneket nyilvánít kvázi bűnözővé, önkényesen különböztet meg egyházakat, korlátozza a szólásszabadságot; a sor folytatható. Az meg szomorú, hogy csöpp esély sem mutatkozik arra: a fideszes képviselők felemeljék a fejüket. Az alkalmi óvatos kritikáiért ünnepelt Pokorni Zoltán, a méltatlanul sztárolt Rogán Antal, s a többiek mind igent nyomnak majd, amikor Orbán Viktor kívánságműsorának keretében bohóctréfává alakítják át az alaptörvényt. Azt, amely egyébként a narancssárga uralom egyetlen kiemelkedő eredményét hozta: a pártnak - fizikatörténeti unikumként - sikerült előállítania a gumigránitot.

És hétfő délután már ott tartunk majd, hogy csupán Áder János avatkozhat be. A köztársasági elnököt kérlelték a vonuló ezrek (vagy százak, tucatok, mínuszok, leszarom a számháborút - a szerk.): ne írja alá a negyedik módosítást. Éppen a híd alatt haladtak talán, amikor felhangzott a Kelj fel, Jancsi! rigmus. (Segítek a fordításban: a tiszteletlen, értéktagadó, balliberális politikai körök, s zsidó tőkések által felheccelt diákok a nemzet első polgárát, s a köztársasági elnöki intézményt alázták meg szégyenteljes szövegükkel.)

Nem tudni, hogy az államfő hogyan dönt majd. Azt tudjuk, hogy az igazán fontos pillanatokban, hideg profizmussal valósította meg Orbán Viktor elképzeléseit. És amúgy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének romlottságát szépen illusztrálná az aktuális ügy: ezeket a módosításokat át lehet verni a frakción, mindenki fegyelmezetten megszavazza, a fideszes köztelnök meg aláírja. Tehát ha Áder szignálja a csomagot, nem okoz meglepetést.

Sőt még haszna is lenne az aktusnak: nem menne kárba a vaníliás karika, amit Selmeczi Gabriella kínálgatott a Fidesz-székháznál demonstrálóknak.

Mert akkor Áder odaillesztheti majd a szeméhez, ahogyan azt az iskolateremtő Schmitt Páltól láthattuk. A jelenetről készített fotó emlékeztetne arra, hogy az orbánizmus alkonyának Fideszében nincs elv, érték, s autonómia, de van rengeteg fegyelmezett katona. Mind megkapja a zsoldot, ha viselkedik.

Na és ott tényleg nincsenek keretszámok.