Az emberek emberét a vakondvadászok vakondvadásza váltja az államfői poszton. E csere Schmitt Pál bosszúja azért, mert bohócdoktori mivolta miatt távoznia kellett a Sándor-palotából.

Azt kár lenne tagadni: Schmittnek vannak elévülhetetlen érdemei. Működése például egyértelműen jelezte, fölösleges az úgynevezett Nemzeti Együttműködés Rendszeréről sötét víziókat fölrajzolni, mert alapjában véve egy igen mulattató színházi darab díszlete, amelyet szépen összepakolnak majd az előadás után. Sajnos a második felvonásban ritkábban érkeznek majd a poénok, mivel Áder aligha áll elő a „nekünk minden háztető egyaránt fontos” konklúzióról elhíresülő beszédekkel, miként szilveszterkor sem nyújt olyan produkciót, mint az ilyen esetekben az alkoholhoz és a könnyű drogokhoz hasonló tudatmódosítóvá váló Schmitt.

Ami viszont borzasztó Áder előlépésében: a váltás végképp egy józsefvárosi Fidesz-alapszervezet szintjére küldi az intézményt. A nemzet egységének megtestesítésére Schmitt sem volt alkalmas, de ő a politikán kívül is volt valaki. Nyert olimpiát, sikeres sportdiplomataként dolgozott, még ha ragad is a nevéhez néhány nehezen magyarázható mutatvány. (Egyébként az kissé visszataszító, hogy immár az ötkarikás arany értékét is megkérdőjelezik, pedig azon a vetélkedőn senki nem győz véletlenül. A páston nem elég, ha Orbán-képek villognak a szemünk előtt, ahogyan Dagobert bácsinak a dollárjelek.)

De Áder "csak" egy politikus. Nincs olyan teljesítménye, amely nem a Fideszhez köthető. Ráadásul pályafutása fénypontja a vakondvadászatként elhíresült akció, minek köszönhetően Sólyom László az azóta kivégzett köztársaság elnöke lehetett.

Mindemellett az azért kissé meghökkentő, hogy a DK/MSZP felhevülten tiltakozik Áder ellen, miután az úgynevezett baranyai lobbinak köszönhetően majdnem sikerült államfővé emelnie Szili Katalint. Az egykor volt SZDSZ hanyatló időszakának talán utolsó említésre méltó teljesítménye, hogy megakadályozta a szintén csak pártpolitikában kitűnő Szili megválasztását.

Amúgy meg szinte mindegy, hogy ki lesz államfő, mert a kétharmad úgy használja a posztot, mint a pártigazgatói állást. Ezen semmit sem árnyal az, hogy Áder okos, nyugodt, felkészült politikus. Főként, mert történelmi érdemeket szerzett a Fidesz-frakció nyájjá alakításában, minek eredménye, hogy a csapat frakcióvezetői parancsra akár a szorzótáblákat is hajlandó a nemzetközi baloldal Magyarország elleni összeesküvésének bizonyítékaként meghatározni.

Éppen ezért Orbán akkor lett volna korrekt az országgal szemben, ha egy másfél literes ájszteát küld a Sándor-palotába. Az éppen annyira testesítette volna meg a nemzet egységét, mint Áder, s annyira hangsúlyozta volna az intézmény autonómiáját, mint Schmitt.

Azért van pozitívum is a történetben: több mint egy évvel hatályba lépése után kiderült, hogy az eltörlésre váró alaptörvénynek van életképes szakasza. Merthogy Szájer József alkotmányíró nem hagyta ki a szövegből: az államfőnek legalább 35 évesnek kell lennie.

És Szijjártó Péter 34.