Ma nincs az a Teddy mackónak öltözött, vodka-martinivel áztatott lánybúcsún fellépő sztriptíztáncos, akinek közléseit ne kellene komolyabban venni, mint az úgynevezett közmédia híreit.

A retusálásban, finomra hangolt, puha cenzúrában jeleskedő kollégák ezúttal Ángyán József korábbi államtitkárt, fideszes országgyűlési képviselőt igyekeztek lejáratni. Az MTI, eddigi története mélypontjaként, a napraforgo című egynapos blog posztját tette közhírré, s Belénessy Csaba elöljáró kommentárja szerint ebben semmi kivetnivaló nincs.

Kétségkívül igaza van.

A közmédia aktuális működési elveinek tökéletesen megfelel az eljárás. (A perfekcionisták esetleg elvárták volna még egy plágiumgyanús tanulmány idézését, de olykor hiba csúszik a rendszerbe.)

Ángyán professzor vétke, hogy arra vetemedik: oligarcházzon, tisztességért kiáltson, továbbá igazságot keressen, ami nyilván fölfoghatatlan normaszegésnek számít a Közgép által épített Nemzeti Együttműködés Rendszerében, amelynek sajtója szabad, bármit is állít a Freedom House nevű posztkommunista szervezet.

És annak a gyakorlatnak semmi köze a komcsi időkhöz, hogy az elhajló elvtársat kamuhírekkel rongáljuk, épp ellenkezőleg, ez a sajtószabadság kiszélesítése, mintegy szalaiannamarista meghaladása.

Mindenesetre a közmédia már annyira nevetséges, hogy igazából föl sem idegesítenek az akciói. Ami zavar, az Schmitt Pál hallgatása. Legalább a korábbi köztársasági elnök odaszólhatna az MTI-nek: egy bloggerrel nem szabad foglalkozni.

Mert néhány hete még így vélte. Pedig őt az igazság zavarta, fölteszem, megérti, hogy a hazugság mennyivel zavaróbb lehet.

Amúgy akkor végre semmi gond nem lenne, ha bejelentenék: a közmédia integrálódott a Hírcsárdába.