Megint megújult az MSZP.

Ezúttal szombaton történt a kongresszuson, de a szocialistákkal ez egyébként is gyakran megesik. Szembeszökő vitalitásuk nyilván a cosmodisk rendszeres használatának köszönhető, vagy esetleg a politikai viagra fogyasztása miatt akciókészek állandóan.

Mármint, hogy ők mindig úgy érzik, készen állnak a feladatra. A választópolgárok egy ideje egészen másként gondolják: a közvélemény-kutatások persze nem mérvadók, mert tudniillik a szoci szavazók félnek bevallani szimpátiájukat, nehogy a telefont lehallgató Kövér László rájuk küldjön valami tomboló fehérterrorosztagot. Ám én ennek a magyarázatnak annyi hitelt adok, mint Matolcsy gazdaságpolitikájának, azaz föltételezem, hogy az MSZP jelenleg hozzávetőleg annyi támogatót tudhat maga mögött, amennyit mérnek.

Márpedig az a baloldaliként meghatározott korábbi kormánypárt, amely ilyen jobboldali kurzus mellett sem tudja érezhetően növelni támogatói számát, annyira sikeres, mint doktor Schmitt a tudományos életben.

Az MSZP-nek nincs karaktere, nincs ajánlata, nincs víziója, tartalmilag üres, az innovációra képtelen. Most a megújulás zálogaként ifjúsági tagozatot alapít, mintha az állatkert aktuális fejlesztéseként dinoszaurusz-ketrecet építene, azzal az aprósággal mit sem törődve, hogy a belevaló már régen kihalt.

Mindeközben a lényeg még mindig ugyanaz. Miközben a BKV a csőd szélén rumbázik, alelnök lett az a Horváth Csaba, aki ingyenes tömegközlekedéssel csábította a budapestieket. Megyei elöljáró Puch László és Boldvai László, kiknek politikai pályafutása főként bankszámlaszámokhoz köthető, azaz megy minden a maga útján, mert hát a szent cél az Orbán-rendszer leváltása.

De a Ne Orbán Viktor kormányozza Magyarországot! című lábjegyzet nélküli választási programot én kidobom a kukába a hatmegás pornóképek mellé. Ez ugyanis nem elég többé: kell valami projekt, hiteles figurák, bármi, ami mond valamit erről az országról, meg a baloldalról. És Puch képviselőtől nem kérek visionnaire progresszív beszédeket, és akkor most kacsintok, mert értjük, mire gondolok.

Éppen ezért fölösleges azon rágódni, hogy a szemét médiamunkások nem állnak a párt mellé a sarlókalapácsos háborúban, melynek célja a rezsim megbuktatása, miközben a Fidesz mellett hűségnyilatkozatokat közölnek PR-kiadványai, az úgynevezett köztévé pedig kríziskommunikációs osztályként működik. A baloldali újságírók meghatározó többsége ugyanis nem az MSZP támogatására szerződött, hanem az értékvilág képviseletére és feltétlen tiszteletére.

És a fékevesztett, mind borzasztóbb, kádárista Orbán-projekt helyett a társadalom nem mást érdemel, hanem jobbat. Soha többé nem lehet elég eldarálni, hogy tanultunk, bocsánat, itt vagyunk, jövünk. Ideje valamit tenni is.

Ez a párt az utóbbi években nem nevelt ki egyetlen tehetséges debattőrt sem, nem érti a fiatalokat, s szervezeti kultúrája éppen olyan, mint akkor, amikor még négymillióan nézték a Friderikusz-showt, a politikai rekrutáció feladatát megtagadta, kreativitása nincs. (És semmire nem mentség, hogy a Fideszről részint ugyanez elmondható, mert az értelmetlen összevetés vezetett az elmúltsokévhez.)

Fölfoghatatlan felelőtlenség a magyar baloldallal meg a társadalommal szemben, ha az MSZP arra játszik, hogy 2014-ben úgysem lehet nélküle nyerni, s úgyse növik túl a többiek, tehát vissza lehet térni a hatalomba, mint Hagyó Miklósnak a hűvösbe.

Most a megújulásizmushoz kívánok sok sikert, a következő kongresszusra kamasztagozatot, a hibák újabb beismerését, a Szembenézés című DVD-nek szép karriert.

Én meg nézegetem a képeket, amiket a kukába dobtam. Azok talán fölvidítanak.