Egy ország - két kormánnyal
Az egyik a Rendes, a másik a Mihály, párban talán szántani is lehet majd velük...
Legalábbis ebben reménykedhet Orbán, aki felettébb unja már a melót, amit nem is csodálunk.
Itt lop immár évtizedek óta, mint a gép, és még mindig napi ügyekkel kell bíbelődnie - ilyen a világon sincs.
És akkor még ott vannak a királyi birtok bajai, a folyvást lebukó jószágkormányzó, a még lopni is tehetségtelen beosztottak, a külvilág kiszámíthatatlansága, meg egyes, a piaci légy szemtelenségével kötekedő ellenzéki politikusok.
És Gyurcsány, aki nem hajlandó összeroskadni, ott főzi a madártejet Kötcsén és pikirt megjegyzéseket tesz, ahelyett, hogy örülne, hogy még él.
Hiába, a királyság se fenékig királyság.
Böskének se lehet a királynősködés egy folyamatos méznyalogatás Angliában, de hol van az egy balkáni vajdaságban frissen megalapított dinasztia gondjaihoz képest - a kanyarban sincs!
És még mindig csak egy gyerek áll sajátlábon, holott annyian vannak, mint a csicsikomok, a hercig herceg meg máris szalajt, habár a nyelvét még képes a szájában tárolni.
A trónörökösnő éppen dinasztikus kötelezettségeinek tesz eleget, gondterhelt apja alig várja már, hogy legalább a turisztikai ágazatot átvegye.
Egy gonddal kevesebb lenne, mert így maholnap a városnéző buszok üzemeltetői egymás elgázolásával lesznek elfoglalva a turisták furikázása helyett.
Ez az egész olyan, mint amikor a csőtörésre szorított tenyérrel várja az ember a vízvezetékszerelőt, ha elengedem, elönt az ár és akár bele is fulladhatok.
És az emberi irigység, a telhetetlenség, hogy mindegyik derékig kotorna a pénzesládikóban, ilyen bizonytalan időkben, amikor minden megtörténhet, meg mindennek az ellenkezője is.
Kiben lehet megbízni manapság?
Megmondom az őszintét: senkiben!
Nem elég, hogy az ember egyiknek-másiknak a derekáig ér, de még ambíciózusak is, a trónt nézegetik és közben csorog a nyáluk, elképzelik magukat királynak, némelyik már azt hiszi, hogy önálló akarata is van, hát ilyenkor az ember megvillantja uralkodói képességeit: Divide & Impera, ketté kell vágni őket.
És a gondos uralkodó kettészedi a kormányt, lesz két kabinet az eddigi egy helyett - tulajdonképpen két kormány lesz - egyedülállót alkotva ezzel és már megint utat mutatva Európának.
Autóból is van ilyen a falusi körhintákon, ez is szép, nosztalgikus terv, mint a gyermekkori álom beteljesítése, a kisvasút.
De ez azért zseniális lesz.
A két féllábú futni nem fog tudni, lépni is csak akkor, ha mindketten az uralkodói vállra támaszkodnak. Vargával tulajdonképpen nincs baj, de ez a Rendes... - ezt jobb lett volna természetben is kettévágni, de akkor ki dolgozik?
Még a végén neki kellene, az meg a mai viszonyok között már elképzelhetetlen, hiszen a labdarúgás éppen elég feladatot ad.
Legszívesebben le is adná a kormányzás felelősségét, de retteg, hogy elfogy a szotyola, talán kellene kis EU-s pénzzel kitömni az ágazatot.
És hát a pénzosztást is bizalmi ember - de nem is ember, asszony - kezébe kell adni, aki már bizonyított Matolcsy mellett.
Emellett kell építeni egy szuperluxus sportcsarnokot is a szülőfalumnak a libalegelőn, "Felcsút az én Párizsom !" jeligére...
És, hát persze az országot is saját képére és hasonlatosságára kell formálni, de sikerülni fog!
A mű lassan épül, de Makovecz szelleme szorgalmasan kisért éjjelente.
Az országnak az ő stílusában kell felépülnie, a mester egyik alkotása éppen most nyert nemzetközi elismerést, mint a világ egyik legijesztőbb épülete - az újságírók Drakula nyári rezidenciájának nevezték. Pedig szép épület, még punci is van a tornyán.
Egyre abszurdabb ez a világ, egyre félelmetesebb is, Drakula szorgalmasan szívja a vérünket.
A zombikat ez nem izgatja, a többieknek meg a Ligetben törik el a kezét, de lesz ez még rosszabb is.
Mikor majd a szűzlányokat rendeli meg reggelire.
Na, akkor azért majd reménykedhetünk, csak szomjan pusztul...
:O)))