Új elnököt választott az MSZP.

Persze vadonatújra nem futotta, de Molnár Gyula alig használt, még ki sincs fordítva.

Ahogy Orbánt ismerem, majd lesz.

Leginkább budapesti politikusként ismert, Újbudához és Kelenföldhöz kötődik, de őt sem kerülhette el a 2010-es büntetés, a választók nem rá adták a voksukat, utána pedig Orbán hiénái tüsténtkedtek az ellehetetlenítése ügyében.

Szorgalmasan dolgoztak, de eredményt csak annyiban értek el, hogy egy időre kivonták a forgalomból, így aztán most éppen a szocialista főnix szerepét abszolválja.

Aki nem ismeri a főnix legendáját, az képzeljen el egy sült libát, amint  éppen kimászik a tepsiből és diadalmasan felreppen az ég felé.

Sok sikert kívánok hozzá, a képességei alkalmassá teszik a feladatra, most már csak szövetségeseket kell találnia, párton belül és párton kívül is.

Ez lesz a legnehezebb feladat, mert a magyar választó pártpreferenciától függetlenül meg van étetve bürökkel és nadragulyával, képtelen felismerni saját érdekét, főként ha az egybeesik valamelyik más párt tagságának érdekeivel.

Pedig itt széles szövetségre lesz szükség, ehhez pedig kompromisszumkész emberek kellenének, de ezt a fogalmat magyarember nem ismeri, ő a végletek kedvelője,  A szocialista  pártelnöknek mindig minimum kétfrontos harcot kellett folytatnia, attól tartok, most sem,lesz ez másként.

A másik front a saját pártja...

Ennek elsősorban szervezetirányítási oka van. Amikor a párt nagy gyöjtőpártként üzemelt, akkor megengedhette magának a luxust , hogy elvesse a demokratikus centralizmus módszerét, platformok és irányzatok örökös vitáinak terepévé tette a pártot, és akkor még nem is szóltunk a személyi ambíciók tengeréről, meg a párt feletti gazdasági befolyásról, meg a nem anyagi természetű érdekütközésekről, ötletelésekről. Ezenközben a Fidesz saját szervezetét a legszebb sztálini elvek szerint építette fel, ott aztán nem volt sok ideológiai vita, a Gazda döntött és a vita még elkezdése előtt befejeződött.

Rendet kell tenni ezen a területen is, mert a társadalmi megosztottsághoz nem kapcsolódhat a párton belül is állandó megosztottság. Lehet döntés előtt megoldási javaslatokkal előállni, de a döntés után nincs helye vitának, kibeszélésnek, önigazolásnak, különvélemény hangoztatásának - a végrehajtás során a párt álláspontját kell képviselni, vagy ki kell lépni a pártból.

A társadalom felé pedig ismét meg kell tanulni érvelni, meggyőzni, és erre fel kell készíteni az aktivistákat is, mert ők állnak a frontvonalban, nekik kell végighallgatni minden egyes nap, hogy ti sem vagytok mások, ti is ugyanúgy loptok, mint a Fidesz, egyik kutya, másik eb...

Ezzel a szemlélettel kell megküzdeniük és meggyőzni az ország népét, hogy ez téves gondolat, mert mi vagyunk a korrupció és a harácsolás legfőbb ellenségei, de ez csak akkor megy, ha azok, akik ebben vétkesek, könyörtelenül és látványosan ki lesznek ebrudalva. Így is nehéz lesz a helyzet, mert a párt új elnökét is bekenték sárral, amit ugyan levakart róla a bíróság, de ilyenkor azért visszamarad a "nem zörög a haraszt" effektus - szeretjük a rosszat elhinni embertársainkról, még, ha semmi valóságalapja sincsen.
Ez is egy teher, amelytől nehéz lesz megszabadulni.

Botka azt kapta, amit megérdemelt, nem lehet büntetlenül előadni a pávatáncot párttársaink előtt éveken át, ha valaki ennyire irtózik a felelősségtől, az legyen polgármester Szegeden, de hagyja a pártpolitikát másra. Láthatólag a párton belül sem tetszik a finnyás távolságtartásnak kommunikált örök menekülés a bukás kockázatától, itt volt már az ideje a figyelmeztetésnek.

A politikusnak időnként ezt a kockázatot is be kell vállalni, a bukás is benne van a pakliban, de ezt a választó a hiteles politikusnak hajlandó elfelejteni, ha érzi az elhivatottságot.

Hiller talán jó választás, ő és testülete remek recepteket fog adni pártjának, de nem ártana időnként az elmélet magasztos síkjáról lelépve sütni egy-egy tojásrántottát is, pőre gyakorlatiassággal, saját kútfőből.

A vitáknak nem a nagy gondolkodók elveiről kellene szólnia, hanem arról, hogy miként tudjuk a műkörmösök és kazánkovácsok tudtára adni, hogy a libacombot csak tőlünk várhatják, mert az eszme meg a szabadság szép dolog, de ma nem nyelvében, inkább hasában él a nemzet. Az első dolgok között kell, hogy legyen a kommunikáció rendbetétele is, a mai világ erről szól, ez áll a középpontban, hiszen láthatjuk, a tényeket is képesek lenyomni jól kommunikált értelmetlen félmondatok, például a "Magyarország jobban teljesít" és társai.

Nem lesz könnyű visszarángatni a pártot a megsemmisülés széléről, rengeteg munka, hit és bátorság kell hozzá, persze nem árt némi szakértelem sem.

Ha a baloldali gondolkodású emberek is úgy akarják, akár sikerülhet is, ehhez kell kérni az egész társadalom bizalmát, együttműködését. Ebbe a munkába kell bevonni mindazokat is, akik ma vesztesnek érzik magukat, mert itt munka mindenkinek akad csőstül, a jó szervezőtől a néptribunig, a fiataltól a tapasztalt öregig.

A cél a fontos, a poszt csak eszköz ehhez.

Kívánjunk az új vezetésnek sikereket és győzelmet a középkor erői felett, a jogállam, a Köztársaság visszaállításáért folytatott harcukhoz!


:O)))