Már megint kevesebb van egy illúzióval, és gazdagabbak lettünk egy tapasztalattal.
Bevezetésül leszögezném, hogy elégedett vagyok a magyar válogatottal, a szövetségi kapitánnyal, még az elért eredményekkel is.
Ami nem tetszett, az a szokásos magyar csodavárás, mely odáig vezetett, hogy sokan már az Eb megnyerését vizionálták, de abban a többség biztos volt, hogy a döntő egyik csapata a magyar válogatott lesz.
Hát nem az lesz, és ezt minden épeszű ember tudta, kivéve magyarembert, mert ő imád illúziókat kergetni, és fikarcnyit sem szokott törődni a tényekkel.
Archetípusa az a politikus volt, aki kijelentette, hogy a magyar honvéd többet ér egy szál  szuronnyal, mint az amerikai tengerészgyalogos száz atomrakétával.
Az igazság pillanata most is eljött, de borítékolni lehet, hogy a szükséges következtetések levonása elmarad, holott most kellene kezdeni a szakmai munkát, meg átgondolni, hogy a stadionoknál nem szolgálnák-e jobban a magyar labdarúgás ügyét az iskolai pályák, öltözők, az iskolai bajnokságok nem hoznának-e többet a gladiátorképzőknél, a politikusok dilettáns elképzeléseinek alárendelt szakmai munkánál?

De hát ez mindegy is, hiszen most pár évig el lehet nosztalgiázni Gera gólján, meg a magyar futball csodálatos felívelésén, és továbbra sem kell azon meditálnunk, hogy ha nem emelik fel a résztvevők keretét, akkor bizony ez a probléma soha nem is lett volna probléma...
Viszont illúziókra szükség van, nélkülük magyarember félkarú óriás - már előre rettegek, hogy mit is választunk az elénk villázott kínálatból.
Legnagyobb esélye az Unióból való kilépésnek van, az összes populista ezt szajkózza, Londontól Pozsonyig, hát elképzelhető, hogy nálunk is napirendre tűzi ezt a kérdést a szélsőjobb, vagy a maffia, utóbbi természetesen csak a megfelelő pénzek kiszivattyúzása után.
Már most sikítófrászt kapott Varga Mihály, mert nem tudtunk megfelelő mennyiségű pénzt lehívni, márpedig itt ez a fejlődés egyedüli motorja - még így is, hogy a javát ellopják a haverok - az Uniós támogatások.
Ezen kívül ugyanis nincs pénz a gazdaságban, mert a multik termelésén kívül gyakorlatilag nincs magyar gazdaság, nincs bevétel, a magyar kis és közepes vállalkozó örül, ha él az elvonások és a Vezér csókjáért fizetett pénz megfizetése után.
Az elvonásoknak nem a nyereségadó jelenti az oroszlánrészét, hanem az áfa.
Mindenesetre várható, hogy a következő hónapok azzal fognak telni, hogy Orbán szidja az Uniót, próbál migráncsozni, mint ahogy az angol kilépést  máris a bevándorlással magyarázza, jóllehet ez a világ legnagyobb marhasága, egyetlen angolt se tud mutatni, aki a mosogatást meg a targoncavezetést irigyelné a bevándorlóktól.

Mindenesetre - mint annyi mást, ezt is el fogja hinni a magyarok egy része, és eszébe sem jut, hogy a brexit a brit öregek nosztalgiájának következménye, akik képtelenek felfogni, hogy a világ megváltozott és a Brit Birodalom örökre a múlté.
A ködös Albionban a helyiérdekű turult brit oroszlánnak hívják...
Azt sem értem, hogy egy olyan országban, melyet évtizedek óta a Nyugat tart el, kik lehetnek azok az észemberek, akik elutasítják az Uniót, jóllehet a támogatások nélkül ellopni való se lenne, legfeljebb egy családra való......
Nehéz évek elé nézünk, ha bukik a zsebcézár, ha marad, de egy biztos, ezt a periódust nem fogjuk Magyarország virágkoraként emlegetni...
Ha nincs pénz, hát ígérgetni kell, most éppen ez folyik, Varga Mihály az orvosoknak az egészségügyi szakdolgozóknak, a tanároknak, a katonáknak, rendőröknek, az államigazgatás dolgozóinak ígért pénzt - majd jövőre, de hogy miből, azt nagyvonalúan átlépte.
Olyanok leszünk, mint a libák, melyeknek a gazdasszony rendszeresen megígéri a dupla adag kukoricát, melyet aztán elfelejt eléjük borítani, így sorra felfordulnak.
Elhullásuk szomorú, de boldog lesz, hiszen bírják a háziasszony ígéretét, hogy jövőre kitör a jóvilág, aztán jövőre is meg lehet ígérni ugyanezt, támaszkodva a magyar gazdaság teljesítményére...

Szép dolog az illúzió, el is lehet vele darab ideig üzemelni, csak sajnos a tápértéke alacsony, így hosszabb távon gondokkal jár.
De hát félre a gondokkal, végtére is magyarok vagyunk, ehhez képest a pénz csak úri huncutság, majd nagyon akarunk, és minden rendben lesz.

Vagy kisnyúl...

:O)))