pupublogja

pupublogja

Mindegyformák

Na kik?
Aki kitalálja, azok között kisorsolok egy ingyenes belépőt a Magyar Politikai Panoptikumba, ahol üvegvitrinekben lehet szemlélni a politikai pártokat, míg a politikusokat a fülüknél fogva szegezték a falra, mint a denevéreket - rontás ellen...

Nézegetem őket jobbról, balról, egyik szebb mint a másik.

Van közöttük alacsony, magas, Kövér, sovány, aszkéta és pinabubus, pénzéhes és küldetéstudatos, üldözött és üldöző - valamiért mégis az az általános vélekedés a pártokról és a politikusokról is, hogy mind egyformák.

Ki is szokta a nép naiv gyermeke fejteni ezt: ezek mind lopnak és mind csak a pénzre hajt.

Ez meg engem határtalanul ingerel, és mindig Kuncze jut eszembe, akit pontosan ugyan nem tudok idézni, de valahogy úgy világította meg a dolog lényegét, hogy ha egy részeg lehány egy utast a buszon, legalább nem kellene azon sopánkodni, hogy milyen gusztustalanok.

Márpedig magyarember ezt teszi.

Összemos tolvajt a károsulttal, Rogánt Lendvai Ildikóval, Orbánt Gyurcsánnyal, a pártokat is egymással és fensőbbséges erkölcsiséggel néz ki a fejéből, miközben azért csalja az adót, odacsinál a szomszédja küszöbjére, megmérgezi a macskáját és glialkával locsolgatja kertszomszédja virágait...

Ki mit érdemel, azt kap, legalábbis tendencia-jelleggel.

Nem egyformák a pártok, már amelyiket pártnak lehet nevezni egyáltalán.

Ilyen kevés van, mert nálunk a fejlődés most jutott el addig, ahol Amerika a Mayflower utasainak partraszállása idején tartott: az európai nagyegyházak helyett létrehozta a saját felekezeteit, szektáit, gyakran egy-egy karizmatikus figura köré csoportosulva.
Így aztán létrehoztak sok-sok Hitgyülit, kicsit-nagyot, sikerest-sikertelent, melyek szertartásrendje azért valamilyen mértékben hasonlított az angol protestáns egyház szertartásaira, esetleg a katolikus, vagy az európai protestáns egyházak valamelyikére, de mégsem volt egészen olyan.

A mi pártjaink is hasonlóképpen működnek.

Van egy-egy többé-kevésbé karizmatikus vezető és a párt a szekták tradíciói szerint ballag utána, mint szamár után a nyáj.
Vannak ugyan formaságok, például a tisztségviselők választása, de ez inkább hasonlít a katolikusok Úrfelmutatására, mint valóságos választásra, nem is cifrázzák túl ezeket a rendezvényeket.

Nálunk - választói szemszögből - valamennyi párt a Hit gyülekezete...

Magyar specialitás a pártstruktúrában az, hogy itt a kormányzó párt nem párt, hanem bűnszervezet.

A Cosa Nostra mintájára működik, Keresztapa - consigliere - caporegimék - katonák, de feltehetőleg vannak a lófejek prezentálására kiképzett tagok is. A pártmintára működő bűnszervezet rendelkezik terrorcsapatokkal is, tevékenységüket 2006-ban a zavargások során és most, például a ligetvédők elleni fellépéssel kapcsolatban is lehet tanulmányozni. Ők a futballhuligánoknak nevezett aljanép, akiket normális hatalom soha nem használna fel, de hát ki állítja azt, hogy a Fidesz normális hatalom?

Egy a tábor, egy a zászló, egy a szervezet - egy formás kis bűnszervezet, melynek tagjait a gyűlölet és a félelem kovácsolja össze, és ez éppen elég is ahhoz, hogy elvegye a látásukat.

A mezei Fidesz-szimpatizáns nem is sejti, hogy a Mein Kampf és Lenin pártszervezési útmutatása szerint tevékenykedik, egyébként is aláveti magát a korlátlan tekintélynek, aki Orbán Viktor néven lengeti előtte a nyelvét.

Mit tegyünk, a nők között is találkozhatunk olyanokkal, akik imádják, ha verik őket.

Az átlag Fidesz-szavazó bízik benne, hogy a libacomb, melyet jelenleg Habony és Rogán szopogat, egyszer majd elér hozzá is...
A nagy szövetséges, a KDNP,  nem párt, csak hatalomtechnikai és legitimációs eszköz, olyan, mint az ember vakbele - van, de minek? A KDNP papíron van, de társadalmi háttere nincs,  még gazdaállatjának is csak a baja van vele, de leoperálni veszélyes is lehet...

A Szocialista Párt mint ellenzéki párt ügyeskedik - nem túl ügyesen.

Náluk nincs karizmatikus vezér, náluk mindenki vezér meg szürke eminenciás akar lenni, ők az egyenlőség szép elvét hozták magukkal múltjukból, melyet felvállalni nem mernek, megtagadni nem tudnak, ezért aztán aki közülük öt centit is kiemelkedik, arra mindjárt rárohannak, és addig ütik a fejét, míg vissza nem süpped.

Ők az állandó útkeresők, majd' harminc év kevés volt nekik arra, hogy eldöntsék, hogy merre van az előre. A pártban felső szinten száz érdek, alsó szinten száz nyugdíjasklub működik, a tagság keresi az örök élet titkát, de láthatólag nem találja.

A lopás ebben a pártban nem felvételi kritérium, itt az egyéni tulajdonságoknak van szerepe, és nem jellemző a szervezetszerű elkövetés, legfeljebb alkalmi mutyiközösségek vannak. Ők nem hoznak törvényeket annak érdekében, hogy lopni tudjanak, azzal gazdálkodnak, ami van és nem annyit lopnak, amennyit az aktuális pártvezér engedélyez, hanem amennyit a lebukás veszélye nélkül lopni mernek.

Külön érdekesség, hogy tagjaik között szép számmal vannak tisztességes, jószándékú emberek, akik - ha tudnának róla - kitekernék lopós párttársaik nyakát.

Bonyolítja a helyzetet, hogy a magyar pártfinanszírozás minden pártot belehajszol a lopásba, ez pedig elfedte a magánzsebre dolgozók bűneit a tagság elől, ezzel lehetett ugyanis magyarázni a magánakciókat.

A Jobbik a szélsőjobboldali eszmék híve, talán leginkább pártjellegű a pártok között, merthogy itt van vezérlő eszme. Az antiszemitizmus-rasszizmus és a szociális demagógia szépen összetartja a tagságot és választóikat. Nyíltan ugyan nem képviselik ordas eszméiket, és magukat jobboldali radikálisként próbálják eladni, de ez újabb kötőelem , hiszen a tag tudja, hogy a pártprogram és a párt  valóságos eszmeisége nem esik egybe - eszméik üldözése az ő személyes üldözésükkel esik egy kategóriába, és a remény, hogy majd eljön az ő idejük, komoly összetartó erőt képez.

Pártszerűen működnek, iparkodnak ott lenni minden településen, minden korosztályban, minden rétegben - ők azok, akik Orbán számára az igazi veszélyt jelentik, hiszen adott esetben ők képesek a Fidesz helyére lépni.

A jobboldali magyar választó sohasem volt túl finnyás, és rokonszenves számára az is, hogy ez a párt sem a magyar politikában keresi a sikertelenségek okát, hanem bűnbakokkal operál - zsidó, cigány, migráns, Gyurcsány.

A DK vezérelvű párt, de tagjai igen komoly szociális érzékenységgel rendelkeznek, annak dacára, hogy baloldali pártnak csak nagy jóindulattal mondható. Remek gyüjtőpárt lehetne Gyurcsány nélkül, de Gyurcsány nélkül meg nem lenne párt. A pártnak programja van, ideológiája nincs, tagsága feltétel nélkül követi vezérét, aki mára kissé enerváltan kanyarog a politika buktatói között. Ez a párt nem lop, de ezt nem nehéz megállnia, hiszen nincs honnan lopnia, ellenben gyűlölködni ennek a pártnak a tagsága sem rest, ők az MSZP-t választották erre a célra. Ugyanakkor a párt hivatalos irányvonala az együttműködés a szocialistákkal, de ez még néhány évig szép jelszó marad csupán.

A többi párt a hulladékszavazatokra utazik, közülük az LMP és a Fodor Féle Liberális Gittegylet szemmel láthatólag magában hordozza Orbán génállományát, jellemző, hogy amikor lehetőség lett volna arra, hogy Fodorék kisegítsék a DK-t frakcióalapítás ügyében, akkor Fodor szembeköpte azokat, akiknek parlamenti létét köszönheti, míg az LMP fideszes kötődése olyan evidencia, melyet csak a politikailag vak népesség nem észlel.

Bokros pártja magában hordozza egy tisztességes konzervatív párt lehetőségét, de ők meg nemigen jutnak el a választóhoz, nem is szólva arról, hogy Bokros keresztneve az idők folyamán a bajuszához illő Lajos helyett Csomag lett.

Az Együtt az egyéni ambíciók kiéléséhez összetákolt színpad, melyen felváltva táncol Juhász és Szigetvári, de tömegtámogatás híján jelentőségük a nullához konvergál, csakúgy, mint a Párbeszéd Magyarországért pártja. Mindahányan a pártok közötti összefogást annak dacára helytelenítik, hogy - az LMP kivételével - ennek eredményeként jutottak a Parlamentbe.

Ha totemállatot kellene a pártoknak választani, akkor a Fidesznek a hiénát javasolnám, a szocialistáknak egy kergekóros birkát, a Jobbiknak egy sakált, a DK-nak egy sovány, szemüveges sast, a többieknek meg a rágcsálóvilágból javasolnék,cickánytól - patkányig... Na jó - Bokroséknak esetleg szóba jöhetne a hőscincér...

Hol jön már egy párt, amelyik joggal aspirálhatna a libára?

Aki azt mondja, hogy ezek a pártok egyformák, annak nincs szeme. Mint ahogy annak sincs, aki a politikusokra mondja ugyanezt.

Hát hogy lehet összehasonlítani azt a politikust, aki a fizetését sem vette fel anno azzal, aki a faluszéli házból jöttében egyetlen napig sem végzett értékteremtő munkát, de mára az ország leggazdagabb embere lett?

Az nem bűn, ha egy politikus vagyonos, de az igen, ha valaki állami tisztségét felhasználva vagyonosodik.

És hogy lehet összehasonlítani egy pártkatonát, amilyen például Varga Mihály egy Bokros Lajossal?

Varga a pénzéért minden ocsmánysághoz a nevét adja, Bokros pedig felvállalta a népszerűtlenséget is, ha az ország érdeke ezt kívánta.

Hogy lehet összehasonlítani a Pasa Park varázslóját egy Lendvai Ildikóval?

Vannak politikusok, akiknek van elképzelésük a magyar társadalomról és vannak, akiknek ehelyett a saját meggazdagodásuk a cél, és ez elég is nekik bőségesen, a többiek meg tőlük mehetnek a levesbe, hiszen annyit érnek, amennyiük van. Ők az országot zsákmánynak tekintik, a politikusi hivatást meg uralkodásnak, nem szolgálatnak.

Szóval, csak lassan azért ezzel a mind egyforma szöveggel, nem egyformák ők, sem erkölcsileg, sem emberileg.
Talán fel lehetne azzal is hagyni, hogy amikor egyik-másik víziló meghirdeti magáról, hogy ő a gazella, akkor szemrevételezés nélkül elhiggyük neki.

Jól meg kell nézni mind, és azt is, hogy kinek az érdekét képviseli és mit művel a hatalomban, aztán lehet választani - esetleg a veszteség-minimalizálás alapján, ha már ilyen a választék...

:O)))

2016.07.07 17:15

Ajánlott cikkek

Top cikkek
Érdemes elolvasni

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.