Rogán Tóni nyakán szorul a hurok.
Hősiesen vergődik ugyan, de akit érdekel, mindenki láthatja, hogy a mi Tónink enyveskezű.
Nagy kár, hogy nem sok mindenkit érdekelnek Tóni enyves kezei, sőt még ezer más enyves kéz sem, ezerféle hatalmaskodás sem - egyáltalán, ebben a következmények nélküli országban senkit nem érdekel már semmi.
Az a baj, hogy lehetetlen pontosan felmérni, hogy ki miért közömbös, vagy közömbös-e egyáltalán, vagy csak hallgatag típus.
Sokan bíznak abban, hogy a tömeg egyszer majd megmérgeli magát és nekimegy a mai elitnek nevezett rablóbandának, de - szerintem - csalódni fognak.
A mai magyar társadalom atomizált, csalódott a politikában, a demokráciában, de jószerivel még azt se képes megállapítani, hogy kinek szép ígéreteiben csalódott, pedig nem lenne ez olyan nehéz dolog.
De egyszerűbb a sztereotip megoldással élve megkeresni az ellenséget, melyből az idő előrehaladtával egyre nagyobb a választék, hiszen ellenséget mi veszni nem hagyunk, megtartjuk mindet az idők végezetéig.
Így aztán a mai helyzet oka a migráncs, a komcsi, a cigány meg a zsidó, tájjelleggel esetleg a tót meg az oláh is.

Az is tradicionális, hogy aki leköp bennünket, ellopja a vagyonunkat, éhen veszejti a fél országot,  annak kinyaljuk a seggét és alázatosan megcsókoljuk a kezét.
Meg nyálas gratulációkkal próbáljuk feledtetni, hogy a királyi kisded csak egy újabb nyűg az országnak, kezdhetjük gyűjteni a kelengyét, hiszen, az anyját is kistafírozta a kedves papa, hát az unoka se maradhat szégyenben - majd övé lesznek az erdők - de előtte még van egy kocsirakomány lány, akit férjhez kell adni, nincs henyélés...
Hogy börtönbe csuknák Tonyát, arra jelenleg nincs esély, a Pasa Park megnyugodhat, a neves politikus és immár neves felesége nem hagyják el a gumikéglit, tágulhat tovább az a lakás, mint Viktor pupillája Simicska tudományos minősítése hallatán...

Az is érdekes kérdés, meddig fog tartani a készlet ezekből a roppant megbízható vazallusokból, hiszen elkopnak lassan, mint gatya a mosásban, utánpótlás meg nincs belőlük.
Jelentkező lenne, de a régi, kipróbált darabokból már nincs a készleten, s ezek a jelentkezők - hol vannak ezek a maiak a régi, kipróbált harcostársaktól?
Őket visszahozni meg nem lehet, túl sokat tudnak, veszélyesek, némelyik még akár csereszabatos is lehet a Vezérrel, ha rossz a csillagok együttállása, ez pedig megengedhetetlen.
Régen az volt a jelszó, hogy minden hatalom a dolgozó népé, ma meg minden hatalom a lopógépé.

A nép meg magába merülten szemléli saját köldökét, és egyéni életstratégiák kidolgozásával teszi élhetővé környezetét, például libát lop a másik szegényembertől, már amennyiben szegénynek mondható az, akinek van egy libája.
Vagy nyelvgyakorlatot folytat a Vezér valamelyik vazallusának vazallusánál, így válva maga is vazallussá a hűbéri láncban.
Igaz, a legalsó szinten, de időnként oda is hajítanak egy-egy lerágott csontot, hadd vigadjon a nép.
Elspekuláltam, mit tett volna az akkor népnek nevezett választópolgár, ha a Kádár-rendszerben így bántak volna vele, ahogy most, mert azért az nem igaz, hogy a hatalom minden körülmények között ugyanúgy viselkedik.
A nép meg, van, amikor önérzetes lesz, van meg, amikor meglapul, mint liba a tarlón, sólyom fennforgása esetén.

Apropó Sólyom...
Hogy miért nem szembesítik a demokrácia nem is olyan régen még felettébb elkötelezett bajnokait, mint például a volt Köztársasági Elnököt a mai helyzettel, és miért nem kérik számon rajta a következetességet - rejtély.
És a liberálisok máskor oly bátor megmondóemberei se villognak, ők sértett képpel gubbasztanak és várják a csodát.
Farkasházy sem biztos abban, hogy jövőre is lesz találkozó, hiszen többen egzisztenciájukat féltve kihagyják a lehetőséget, ők majd aztán később, ha még élnek, büszkén hivatkoznak majd rá, hogy anno felkérést kaptak a szárszói találkozón való részvételre, de elvi okokból, ugye...

A panelproli meg bezárkózik, nézi az ingyenes csatornákat az alapcsomagban, és valódi problémák helyett tv-sorozatai műproblémáin spekulál, és ezzel be is éri.
Pedig gondolkodhatna azon is, hogy mi lesz, ha elveszik a nyugdíját, vagy annak egy részét, mi lesz, ha az Unió nem ad pénzt, vagy kevesebbet ad, mi lesz, ha az egészségügyi ellátást karcsúsítják és neki csak a szemölcslevételre futja, jóllehet vesetranszplantációra lenne szüksége, és ki fogja őt eltartani, hiszen a felnőtt gyermekét és unokáit is ő tartja el a nyugdíjából...
Egyáltalán - gondolkodhatna, de ő az Istennek se, abból csak a baj van.
Inkább mosolyogva szemléli a válogatott diadalmenetét, a mérkőzést, ahol győztünk 1:1-re, az angolok uniós kilépéséről meg azt gondolja, hogy igazuk van, és azt nem, hogy esetleg hazaküldenek néhányszázezer magyart, akiknek ez az ország a mai állapotában nem tud kenyeret adni, csak úgy, ha az ő kezéből kicsavarja...

Úgyhogy Tóni marad, Rogáncilistől, Sarkakatástól - a harmadik művirág, Vajna Timi Ascotban egyensúlyozza a fején a kalapot, VV Anikó meg "elhagyja az országot"
Megy pingvinnek - azok élnek a sarkon, ha jól emlékszem...
Így megy ez mostanság, a Vál-völgyi kisvasút meg készül az ünnepre, melyet a századik utas tiszteletére rendeznek, - fellép Ákos, a trubadúr...
Az ember ha nem sír éppen, akkor igen nagyon kell röhögnie, és akkor még Matolcsyt meg se említettük...

Öt év múlva jön el a dicső perc, mikor az ország éppen száz éves visszalépését ünnepelhetjük, talán még azt is megérjük, hogy a fehér ló teleszarja a körutat.
Várjuk ki türelemmel...

:O)))