Áder János, Magyarország nulladik embere (merthogy az első embere vitathatatlanul Pocak...) eszmét futtatott Poznanban, a poznani munkásfelkelés hatvanadik évfordulóján.

Elmondta, hogy az 1956-os lengyelországi és magyarországi események megmutatták a kommunista hatalom gyengeségét, a megtorlás ellenére akkor világossá vált, hogy ez a hatalom meg fog bukni - mondta el Áder János köztársasági elnök kedd délután Poznanban.

A bukás okaként azt jelölte meg, hogy az a hatalom hazugságra, elnyomásra épült."Mi volt a bűnük azoknak, akik 1956-ban Magyarországon utcára vonultak?

Mi is volt a bűne azoknak, akik a poznani felkelés során utcára vonultak, és akik áldozattá, börtönbe zárt emberekké váltak?" – tette fel a kérdést az elnök, majd mindkét esemény hőseiről megállapította: szabadságot, demokráciát, jobb megélhetést akartak.

Hát igen.

Ez a megállapítás egészen 1956. október 23.-án este hat óráig igaz, utána már nem annyira, sőt.

De lépjünk ezen túl, hiszen az ilyen protokollbeszédek során az aktuális liturgia megszabja a tartalmat is, a szocializmusban sem sokat emlegettük Katynt vagy Recsket, ma sem divatozik a szocializmust dicsérni, mert még összezavarnánk a választó buksi fejét, oszt ki tudja, nem lenne-e rossz hatással a gondolkodására.

Jobb ez így, egyszerű és megkérdőjelezhetetlen megállapítások, bölcs kinyilatkoztatások, odaszórva a nép elé, mint liba elé a kukorica.
Kár ez ellen háborogni, minden hatalom ezt a módszert követi, ahhoz el kell telnie vagy negyven évnek a hatalomban (teúristen!), hogy a történelem értékelése lehajítsa magáról a legprimitívebb egyszerűsítéseket, és ez semmiképpen nem fog megtörténni egy ilyen anakronisztikus, „múlt a jövőben” típusú diktatúrában, mint a mienk.


Egyetlen dolog azért zavart engem ebben a beszédben, nevezetesen az, amikor a Nagy Ho Ho Horgász azt taglalta, hogy az a hatalom a hazugságra és az elnyomásra épült. Lószart Mama, mondaná a klasszikus, ha maga is nem lenne olyan, mint Lenin szerint Kautsky.

Valamiért ezek a mai politikusok el-aranyhalasodtak, elvesztették az emlékezés képességét és szorgalmasan elhazudják a múltat - az országét és a saját múltjukat is - , mely kiemelte őket a kisvárosi proli-létből és értelmiségit faragott belőlük, mert azt hitte, hogy értelmesek.

A múlt túlzottan optimista volt, hitt az értelemben, az meg errefelé kiemelt hiánycikk.

Ami a hazugságot illeti, arról azt gondolom, ha a mai rendszert Kádár rendszerével vetjük össze, akkor - sajnos - a mai rend igencsak vesztésre áll őszinteség tekintetében.

A szocializmus nyíltan vállalt proletárdiktatúra, vagy munkás-paraszt demokratikus diktatúra volt, azzal a jelszóval, hogy aki nincs ellenünk, az velünk van - és ehhez az elvhez következetesen tartotta is magát.

A mai rendszer demokratikusnak hirdeti magát, miközben diktatúrát működtet, szavakban minden magyar érdekét képviselve, de a gyakorlatban fikarcnyit sem törődve a néppel, a kétkezi dolgozókkal, a vagyontalan tömegekkel.

Namármost akkor ki a hazug?

Sokan azt képzelik, hogy a diktatúra azt jelenti, hogy fegyveresek szaladgálnak az utcán és a másként gondolkodókat a hatalom felkoncoltatja, de ez  - bár ilyen formája is van a diktatúrának - nem a legjellemzőbb megjelenési forma. A diktatúra azt jelenti, hogy mindenkit kizárnak a döntésekből, még az őt érintő döntésekből is.

Ennek egy fajtája az, amikor egyetlen diktátor kezében van az összes döntés, Sztálin, Hitler, Ceausescu vagy Aliyev ennek szép példája a Mi Kincsünk mellett.

Ki tömeggyilkos a névsorból, ki buzgó amatőr volt, kire meg még nem lehetett rábizonyítani, hiszen egy virtigli diktatúrácskában, ahol a formákra azért adnak, eljárás se indulhat a bűnözők ellen, hiszen a kulcspozícióban ülő bűnüldözők zöme maga is bűnöző.

Ha azt nézzük, hogy Kádár korában a törvényjavaslatokat társadalmi vita előzte meg, ahol elmondta a véleményét a szakma, a politika, a társadalmi szervezetek és a törvénnyel érintett társadalmi csoport is, akkor nem kétséges, hogy melyik rendszer a demokratikusabb, de ha valaki tud mondani a korból törvényt, mely egyéni képviselői indítványra született, hajlandó vagyok felülvizsgálni az álláspontomat.

Külön ingerel, mikor baloldali szerepben páváskodó politikusok és sajnos magánemberek is kijelentik, hogy a polgári demokrácia a létező világok legjobbika, ezen kívül más társadalomszervezési modell nem létezik, pedighát létezett és létezni is fog, hiszen a parlamentáris demokrácia mai formájában csak arra jó, hogy elporlassza az egyszemélyi vezető felelősségét közte és a sok bólogató majom között.

Valahogy elfelejtik politikusaink, hogy a történelem nem egy statikus állapot, ahol a vezér székrekedésének végre világra hozott termékéből faragott saját szobra áll középpontban az idők végezetéig.

A világ változik, egyelőre a szírek indultak meg, - aggódni majd akkor lehet, ha a kínaiak és az indiaiak éreznek rá a vándorlás szépségeire - hacsak addigra nem áll fel egy világkormány, élén a Mi Büszkeségünkkel...

Szóval, Áder elszomorodhat, az a társadalom, melyet két kispályás meccs között kialakítottak, hazugságra és elnyomásra épül, ezért aztán mindenki tudja, hogy meg fog bukni.

Nem is túl sokára.

Valaha rendes fiatalok voltak ők, csak hagyták magukból kiölni az erkölcsöt meg a jószándékot, maradt a pénzsóvár harácsolás.
A csornai fűszeres - az elnyomó rendszernek köszönhetően - jogvégzett fia is korpa közé keveredett, és ő is disznóvá lényegült.
Talán érdeklődnie kellene a mai bolti eladók között - kinek a fia-lánya végzi éppen a jogi egyetemet ...

Szégyellheti magát, a többiekkel együtt, és nem a rendszerváltás miatt, az akkor objektív szükségszerűség volt.

De ezért a trágyadombért, amit ők demokrácia címen előadnak - övék a felelősség.

A büntetőjogi is...

:O)))