A nemzetközi közösség hatékony nemzetközi ellenőrzés alá kívánja helyezni Irán nukleáris programját, annak a gyanúnak az eloszlatása érdekében, hogy a program katonai célokat szolgál.

Irán és a nemzetközi közösség között immár több mint egy évtizede felszültség alakult ki, miután a külvilág tudomást szerzett titkos iráni nukleáris létesítményekben folyó urándúsítási tevékenységről. Teherán váltig azt állítja, hogy atomprogramja kizárólag békés - tudományos és gazdasági - célokat szolgál, ám a nyugati hatalmak nem adtak hitelt ezeknek az állításoknak. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) nem juthatott be minden olyan létesítménybe, amelynek az ellenőrzése szükséges lenne a valós helyzet megállapításához.

A nemzetközi közösség idővel - az átláthatóság hiánya, a megfelelő garanciák elmaradása miatt - szankciókat léptetett életbe Iránnal szemben, ám az alkudozás lényegében folyamatosan fennmaradt: a nemzetközi közösség a megbízható és hitelt érdemlő helyszíni ellenőrzés lehetőségét igyekszik elérni, Irán pedig a szankciók feloldását.

A svájci Lausanne-ban - úgymond a lényeget illetően - sikerült is politikai megállapodásra jutni, de annak a tartalmát még pontos, szabatos, jogilag kötelező szerződéses formába kellene önteni. Ez mindmáig nem sikerült, és a szerződés szövegezése során igazolódott be újra a régi tétel igazsága, miszerint "az ördög a részletekben rejtőzik".

A tárgyaló felek által a végleges megállapodás elérésére kitűzött határidőt immár többedszer kellett meghosszabbítani. Jelenleg külügyminiszteri szinten zajlik Bécsben a tárgyalás a szerződés véglegesítéséről.