Közel másfél éve tárgyal Irán és hat partnere (Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, Oroszország, Kína) az iszlám állam nukleáris programjáról. A hat nagyhatalom azt próbálja elérni, hogy Irán olyannyira fogja vissza nukleáris programját, hogy a megállapodás esetleges felrúgása esetén is legalább egy évre legyen szüksége egy nukleáris fegyver megépítéséhez. A nyugati hatalmak ezért cserébe fokozatosan feloldanák a Teheránt sújtó szankciókat. Eközben Irán azt állítja, hogy atomprogramja békés célú.
A munkával töltött éjszaka után nem sokat aludtak a delegáltak. Szerdán ismét tárgyalóasztalhoz ült egymással Kerry és iráni kollégája, Mohammad Dzsavad Zarif. Hét napja folyamatosan egyeztet a két miniszter; a Washington Post szerint a delegációk tagjainak arcán kezd látszani a kialvatlanság. Az irániak nyilatkozatai szerint közel a megegyezés, és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter is hasonlóan nyilatkozott elutazása előtt. Ám a brit külügyminiszter, Philip Hammond figyelmeztetett: több kulcsfontosságú kérdésről továbbra is vitatkoznak.
A tárgyalásokat nehezíti, hogy az iráni és az amerikai delegáció stílusa is eltérő. A The New York Times helyszíni jelentése szerint, amikor John Kerry és tanácsadói a szünetekben és a folyosón egymás között beszélgetnek, szavaik teli vannak számokkal, adatokkal és technikai részletekkel. Ennek nagyrészt az az oka, hogy legkönnyebben egy pontos, ellenőrizhető megállapodást tud otthon „eladni" a kongresszusnak és az amerikai közvéleménynek az amerikai külügyminiszter. A washingtoni küldöttségnek nagyon fontos, hogy lefektessék: Iránnak hány urándúsító centrifugája lehet, azokban mennyi uránt dúsíthat és milyen mértékben.
|
A Zarif vezette küldöttség más stílusban tárgyal
Brendan Smialowski / Reuters |
Ezek az adatok lesznek ugyanis azok, amelyek meggyőzhetik a republikánus többségű és újabb szankciókkal fenyegető amerikai törvényhozást arról, hogy ha Irán fel is rúgja a megállapodást, akkor is legalább egy évre lesz az atomfegyver kifejlesztésétől. Ez az egy év pedig elegendő időt hagy a reagálásra, azaz esetleges újabb szankciókra, diplomáciai vagy katonai lépésekre.
A teheráni delegáció számára ezzel szemben az a fontos, hogy az iráni közvéleménynek azt mondhassa: nem hátráltak meg. Irán számára kulcskérdés, hogy az olaj- és pénzügyi szektort sújtó szankciók hamar enyhüljenek. De mindeközben a büszkeség is fontos. „El akarják kerülni, hogy úgy tűnjön, meghátráltak” – mondta a NYT-nak egy névtelenséget kérő amerikai illetékes, aki részt vesz a tárgyalásokon.
