Ma eldől, mi lesz Romániával
Romániában hónapok óta megy a harc Traian Basescu elnök és Victor Ponta miniszterelnök között – gyakorlatilag azóta, hogy egy bizalmatlansági indítvány nyomán az elnök égisze alatt ténykedő demokrata liberálisokból, illetve az RMDSZ-ből álló kabinet májusban megbukott, és az addig ellenzékben lévő pártokból – többek között a szociáldemokratákból (PSD) és a nemzeti liberálisokból (PNL) – alakult szövetség, a Szociálliberális Unió (USL) került hatalomra, a PSD-elnök Pontával a kormányfői székben. A konfliktus eleinte még csak hatásköri kérdésekről szólt, vagyis hogy a miniszterelnök vagy az államfő képviselje-e Romániát a nemzetközi csúcstalálkozókon.
Amíg a PDL kormányon volt, általában Basescu utazott a két miniszterelnök, Emil Boc és Mihai Razvan Ungureanu helyett, ám Pontának már vajmi kevéssé volt ínyére ez a felállás. Vitája az elnökkel alig több mint egy hónap alatt fajult kenyértöréssé: Basescut a képviselőház és a szenátus együttes ülése július 6-án felfüggesztette a hivatalából. Ahogy az USL által benyújtott felfüggesztési indítvány hangoztatta, az államfő a 2009-es újraválasztása óta eltelt három évben gyakorlatilag miniszterelnökként viselkedett; noha az alkotmány megkövetelte volna, hogy pártatlan legyen, Basescu ráerőszakolta a kormányra a saját elképzeléseit, az ő hatására faragtak le a bérekből és a nyugdíjakből, ő állt a tüntetésekhez vezető egészségügyi reformtervek mögött, és mindeközben a kormány mellett pórázra fogta az igazságszolgáltatást is: nyomást gyakorolt az alkotmánybíróságra, a döntések előtt „meglátogatva” a bírákat.
Az elnök végleges elmozdításához a felfüggesztésen túl népszavazás kellett, és bár július 29-én a megjelentek 87 százaléka Basescu menesztésére voksolt, a részvétel elmaradt az érvényességhez kellő 50 százalék plusz egy szavazattól. Ez azt jelentette, hogy Basescu elvben visszaülhetett volna az elnöki székbe, ha Pontáék nem fordulnak az alkotmánybírósághoz, arra hivatkozva, hogy a népszavazáson valójában megvolt a menesztéshez szükséges többség, csak a belügyminisztérium nem a tavalyi (egyelőre nem hivatalos), hanem a korábbi népszámlálási adatok alapján állította össze a választói névjegyzéket. Az USL azt állítja, hogy a hatóságok hárommillióval több választót vettek figyelembe, mint amennyi valójában van, így a népszavazás könnyedén vette az 50 százalék plusz egy szavazatos küszöböt. (Az óvás miatt Ioan Rus belügyminiszter augusztus elején lemondott; a politikus a tárcájára két oldalról nehezedő nyomással indokolta távozását.)
A kormányzati vádakra válaszul Basescu és a PDL „államcsínyt” kezdett emlegetni. A jobboldal szerint az elnök felfüggesztése csak az első lépés azon az úton, amelynek a végén Ponta végül maga alá gyűri az igazságszolgáltatást, és igaz ami igaz, az elnök elmozdításához az USL meglehetősen antidemokratikusnak tűnő intézkedésekkel kövezte ki az utat: a kormánytöbbség menesztette a törvényhozás mindkét házának ellenzéki elnökét és a politikai részrehajlással vádolt nemzeti ombudsmant, Gheorghe Iancut, eltörölte a 50 százalék plusz egy szavazatos érvényességi küszöböt és sürgősségi rendeletben fosztotta meg az alkotmánybíróságot a jogtól az elnök parlamenti felfüggesztésének hatálytalanítására.
Minden a küszöbön múlik
Mindez Brüsszelben is kivágta a biztosítékot. Olyannyira, hogy nem csak az PDL pártcsaládja, az Európai Néppárt mordult rá Pontára, hanem az Európai Bizottság is, sérelmezve a demokratikus alapértékek felszámolására tett kísérleteket. Felkapta a fejét az új román kormány intézkedéseire Washington is, amely Philip Gordon külügyi államtitkár személyében nemrég megbízottat küldött Bukarestbe a demokratikus játékszabályok betartására figyelmeztetni, és ha kell még pellengér, mindig ott van a sajtó: a Spiegel a hétvégén kiáltotta ki Romániát „Európa szégyenének”. (A nem éppen megtisztelő címet másfél éve még az Orbán-kormány médiatörvénye érdemelte ki, a közös dicsőség értékéből azonban sokat levon, hogy Orbán egyértelműen Basescut támogató célzása Romániában kiváló alkalomnak bizonyult a hungarofób indulatok felszítására. „Akarsz olyan elnököt, akit a magyarok mentenek meg? Légy román, és menj szavazni!” – keringett ez és néhány hasonló sms a népszavazás napján a mobilhálózatokon. A célzás és a magyarok távolmaradása miatt Basescut később megvádolták, hogy „titkos paktumot” kötött a magyar kormányfővel, akinek a támogató szavakért cserébe Székelyföld autonómiájára tett ígéretet.)
A nemzetközi nyomás egyébként működött, Ponta meghátrált, így a népszavazáson végül hatályban volt az 50 százalék plusz egy szavazatos küszöb – és ez az, amivel Basescu megúszta az azonnali véget, és ami körül most az egész konfliktus forog.
Ami az alkotmánybíróság keddi döntését illeti, forgatókönyv több is van, de ezek egyike sem kecsegtet egyértelmű happy enddel.
1. A referendumot érvénytelennek nyilvánítják
Ez azt jelenti, hogy Basescu elnök marad, ami hosszú, akár a 2014-es elnökválasztásig tartó állóháborút vetít előre. Ennek keretében a kormány ugyan kezdeményezhetné újra Basescu leváltását – amint azt Dan Sova, a parlamenti kapcsolatokért felelős miniszter meg is pendítette nemrég –, de nehéz lesz anélkül, hogy ne tűnjön nevetségesnek. Arról nem is beszélve, hogy az EU és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is stabilitást vár az ötmilliárd eurós hitelkeret fejében. A valószínű az, hogy a politikai elit hatalmi patthelyzetbe merevedik: Ponta már jelezte, hogy feketén-fehéren semmibe fogja venni Basescut, az államfő viszont kisebb válságok kirobbantása – például a Ki képviseli az országot? vita felmelegítése –révén próbálkozhat a kormány ellehetetlenítésével. Basescunak ebben akár is a kezére játszat, hogy Brüsszelben egyelőre gyanakvással nézik Ponta ténykedését, és inkább a felfüggesztett elnöknek hisznek – talán annak ellenére, hogy kiderült, Basescu korábban félrevezető információkat közölt Angela Merkel német kancellárral a helyzetről.
2. A referendumot érvényesnek nyilvánítják
Ebben az esetben Basescunak végleg távoznia kell, az elnökválasztrást pedig 90 napon belül kiírják. A megméretés fő esélyese a jelenlegi ügyvezető államfő, Crin Antonescu PNL-elnök, a kérdés pedig az, hogy mennyi idő alatt sikerül a Ponta-kormánynak visszanyernie a nemzetközi politikai élt és a piacok bizalmát, hogy nem áll szándékában a demokratikus intézményrendszer leépítése.
3. Az alkotmánybíróság elhalasztja a döntést
Ez senkinek nem jó, az átlagembernek a legkevésbé, hiszen a politikai válság elhúzódása a lej árfolyamának további zuhanásával és meredek ház- és élelmiszer-áremelkedéssel lenne egyenlő. Eredetileg úgy volt, hogy az alkotmánybíróság szeptember 12-én dönt a népszavazásról, az időpontot azonban a fentiekre való tekintettel előrehozták.
4. A Velencei Bizottsághoz kerül az ügy
Ez akkor fordulhat elő, ha a taláros testület nem a működését szabályozó törvényben előírt kétharmados többséggel, minimum 6:3 arányban ítél, hanem mondjuk 5:4 arányban sikerül állást foglalnia, és Bukarest perdöntő határozatért az Európa Tanács testületéhez fordul. Ponta vasárnap azt mondta, csak akkor hajlandó elfogadni az alkotmánybíróság döntését, ha az törvény szerinti kétharmados többséggel születik meg, de a külföld bevonása nagy presztízsveszteséggel jár Románia számára, és az sem valószínű, hogy Velencei Bizottság a kormánynak kedvező döntéssel áll elő.
