Többen is azt követelik az önkénytől, hogy vonja vissza Bayer kitüntetését – ld. például ezt meg ezt vagy ezt.

Érteni vélem a fölháborodás szülte szándékot, de ezeket a kéréseket, követeléseket helytelenítem.

Ez a hatalom magától is hazudik, 20 éve, folyamatosan: ne akarják demokraták arra kényszeríteni, hogy most is álarcot vegyen föl... Lássuk be: nincs az a megátalkodott képmutató, hazudozó, aki legalább néha-néha ne szeretné megmutatni igazi képét, valódi önmagát, hogy látva lássák... Van ilyen igénye az orbáni maffiának, különösen pedig a hozzá integrálódott szélsőjobbos társaságnak is: én már merő humanizmusból sem fosztanám meg őket a kitárulkozás, önmaguk nyílt vállalásának viszonylag ritkán adódó lehetőségétől..!

Mert tévednek, akik komolyan azt gondolják, Bayer kitüntetésével tévedett az orbáni hatalom. Nem tévedett: a maga természete szerint jár el, gondos, előrelátó politikai striciként, amikor újra és újra nem csupán anyagi támogatásban, hanem „erkölcsi" elismerésben is részesíti legjobb, leghasznosabb kitartottjait.

Senki sem mondhatja, hogy a Fidesz ne gondoskodna minden tőle telhető módon a futtatottjairól! Ne kifogásoljuk ezt a magatartását: szükségünk van arra nekünk is (kiket olykor a leereszkedő, képmutató nyájaskodás megvesztegethet), hogy lássuk a Gonosz kendőzetlen képét. A Sátán, ha üzleti érdekei megkívánják, bármikor kész keresztet vetni. De amikor önmagát akarja megmutatni..! Lelketlen dolog olyankor azt követelni tőle, hogy magára vegye a kereszt jelét...

De azért egy pillanatig tételezzük föl, hogy Orbán és társasága tévedett Bayer kitüntetésével.

Ami a várható reakciók erejének, hatásának kiszámítását illeti, bizonnyal tévedett – de másban nem. Mert ha Bayer kitüntetése tévedés, és értelmes dolog elvárni a hatalomtól, hogy ezt belássa, akkor

• tévedés volt éppen március 15-ére időzíteni - meg egyáltalán! - Bencsik András és Tóth Gy. László kitüntetését;
• tévedés volt Szaniszló és Bakay meg a kárpátiás énekes vagy éppen a Demokratát „fémjelző" Szalay Károly és hasonlók kitüntetése is;
• és tévedés minden:
  • az is, hogy emberemlékezet óta nincs olyan Fidesz uralta orgánum, beleértve az 1998-2002 között megszállt, s 2010-ben egészében elzabrált „közmédiát" is, amely ne mocskolta volna szügyig önmagát és az országot: amely mentes lett volna a rasszizmustól, a homofóbiától, a hazug, rágalmazó komcsizástól, hazaárulózástól stb.; mit mentes: amelynek ne éppen az említett minőségek határozták volna meg a jellegét;
  • tévedésből jártak a fideszesek, vezetőik is, a miépesekkel együtt a förtelmes Vasárnapi újságba;
  • tévedésből nevezte Orbán, valamikor 2000-ben, kedvencének az emlékezetesen szép kezdet után meggyalázott vasárnapi rádiós magazint; a Lovas István „fémjelezte" elbitorolt, korábban polgári napilapot, a „Magyar Nemzet"-et; és a tévedések tévedéseként a (neo)náci-(új)nyilas szellemiségű saját anyagokban példásan gazdag, emellett a „klasszikus" náci-nyilas irodalmat reklámozó Demokratát;
  • tévedésből tekintik a fideszesek magukhoz közelállónak a Magyar Hírlapot, az Echo Tv-t, és tévedésből kényszerítik a közintézményeket a lap előfizetésére; tévedésből gründolták a Magyar Időket...;
  • tévedésből jó 20 éve mindig, mindenben hazudnak; merő tévedésből ragad minden a kezükhöz, amihez hozzáférhetnek; sajnálatos tévedésből igyekeznek megfojtani minden autonómiát; ugyancsak tévedésből zabrálják el a Budai Várat, és vágnak ki csaknem minden fát, mely előttük és engedélyük nélkül nőtt föl;
  • és persze hogy tévedésből verték szét 2010-től, államcsínnyel, a Magyar Köztársaság polgári demokratikus alkotmányos rendjét...

Folytathatnám, de minek: így is mondhatom, hogy kicsit sok a tévedés... És mint a méréssel csaló kereskedőé, mind egy irányba mutat.

Ne követeljük hát, hogy Orbán visszavonja Bayer Zsolt kitüntetését – ellenkezőleg! Kívánjuk azt, hogy többé-kevésbé rendes embereket a továbbiakban ne vigyenek kísértésbe (s például az MTA elnökét, legalábbis amíg Lovász László az, se hívják semmiféle bizoccságukba...): díjaikat tartogassák, adományozzák csak saját Bayer Zsoltjaiknak!

Ne tegyünk úgy, mintha egy ilyen kitüntetést értelmesen tévedésnek lehetne vélni; s ne legyünk ostobán jóindulatúak se: nem vígjáték az, amit megélünk.