Trójai vonatokat vetett be a magyar állam
Felszállhatok a vonatra? – kérdezte egy angol srác oldalán egy szír férfival a Győrbe tartó vonat vagonjainak egyike előtt posztoló rendőrtől. – Menekült? – érdeklődött az őr. – Nem – felelte a fiatalember. Ekkor társa következett a kérdezz-felelekben, és a vonatkozó felvetésre elárulta: Szíriából érkezett. – Akkor menekült – konkludált a rendőr, és ezzel el is dőlt: nem mehet fel a vonatra.
A páros próbálta magyarázni, hogy hazai a járat, nincs ok a visszatartásra, de a rendőr csak a fejét ingatta, a szerelvény meg közben kifutott. Ekkor már elment a Keletiből az a vonat, amelyet kvázi trójai vonatként vetett be a magyar állam. Felengedték a menekülteket a járatra, akik abban a hiszemben szálltak fel, hogy eljutnak végre Ausztriába. Ám a rendőrök nem véletlenül hagytak utat nekik: Bicskéig engedték őket, ahol megpróbálták leszedni a migránsokat, hogy a táborba vigyék őket.
A csapda híre hamar eljutott a Keleti pályaudvarhoz, ahol akkor már régen felfoghatatlan és értelmezhetetlen káosz uralkodott. Ez a terület lényegében állammentes területté vált, apokaliptikus jelenetek követték egymást. Százak feküdtek a peronokon, fiatalok szaladgáltak a síneken, rendőrök posztoltak a jegypénztár előtt, ahová nem engedtek menekülteket, idős emberek húzták bőröndjüket szír családokat kerülgetve, miközben sátrak álltak az aluljáróban.
A hangulat akkor élénkült meg, amikor újabb Győrbe induló szerelvény állt be. Ekkor már több menekült megtudta, hogy valószínűleg csak Bicskéig jutna, így kevesen szálltak fel. Ebben szerepe volt néhány magyar segítőnek is, aki tájékoztatta a felszállókat arról, mi történt az előző járattal. Egy afgán férfi például éppen előttünk érdeklődött a hogyan továbbról.
- Táborba megy – mondták neki. – Hova? – Bicskére. – Az hol van?
A fiatal nő elővette a telefonját, azon mutatta meg, mennyivel jutna közelebb Ausztriához a menekült, aki újra kérdezett: „Akkor ezzel nem jutok el Ausztriába?” Fejrázás volt a válasz. Erre csalódottan elfordult, peronon várakozó családjára nézett, s nemet intett. Még maradnak a pályaudvaron.