Büki úgy tudta, hogy azt a helyszínt a nemzeti ünnep idejére még senki nem foglalta le, és ha így lenne, a megrögzött ellenálló könnyen meghackeli az állami rendezvényt. Legalábbis a rendőrség és a bíróság legfeljebb igen kreatív ötletekkel akadályozhatta volna meg, hogy kisajátítsa a területet. Igaz, már többször kiderült, hogy ha tiltani kell, törvénysértő ötletekben nincs hiány.

Az amúgy agyament elképzelés tehát – legalábbis Büki szempontjából – célravezetőnek tűnt, de az aktivista egy dologgal nem számolt: a Honvédelmi Minisztérium a terület március 13-a és 16-a közötti használatára a fővárosi önkormányzattal már tavaly decemberben megállapodást kötött. Az elsőbbség ezért az állami ünnepséget rendező tárcáé, és erre hivatkozással a BRFK Büki bejelentését érdemi vizsgálat nélkül elutasította.

A rendőrségi végzés indokolása szerint negyven-ötvenezer főt várnak az állami rendezvényre, és azon a területen további tízezer fő – legalábbis az aktivista ekkora létszámot jelzett – bizonyosan nem férne el. Emiatt a bejelentése nyilvánvalóan lehetetlen célra irányul, így a kérelmet a közigazgatási hatósági eljárási törvény alapján érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani.

Ezzel egy ideig azért még el lehet szórakozni, mert a gyülekezési törvény alapján – amit egy feles törvény nem írhat felül – a bejelentett demonstrációt a rendőrség tudomásul veszi, illetve betiltja, s harmadik lehetőség nincs. Úgy tudjuk, Büki az ügyet bíróság elé viszi, így kötelezné a BRFK-t érdemi döntésre.

A rendőrség nyilvánvalóan csak tilthat, hiszen ki merné kockára tenni, hogy Orbán Viktor ünnepi szónoklatát bárki megzavarja. A bíróságnak valamit érdemben mondani kellene, mert önmagában az, hogy valaki egy közterületet korábban lefoglal, az Alkotmánybíróság egy korábbi döntése alapján nem zárja ki automatikusan, hogy ott más is demonstrációt tartson.

Mindazonáltal szinte bizonyos: Büki március 15-én igen nagy valószínűséggel nem fog tüntetni a Nemzeti Múzeumnál. Ha mégis, azt kockáztatja, hogy elviszik. Az egész história egyvalamire mégis jó. Ismét felhívja a figyelmet arra, hogy a gyülekezési törvény alapos ráncfelvarrásra szorul.

El kellene érni, hogy egy alkotmányos joggal ne lehessen visszaélni, s azt is, hogy alapjogot ne lehessen önkényesen korlátozni. Büki próbálkozásai is erre figyelmeztetnek, hiszen sokan vélhetik úgy, hogy visszaél a joggal, de ha ez így is lenne, akkor sem lehet törvénysértő módon fellépni ellene.