Két év után kaptak végre valamennyi pénzt a Bérgarancia Alapból a csődbe ment EVM Háztartás-vegyipari és Kozmetikai Zrt. dolgozói. A cég 2013 decemberében állásidőt rendelt el, és azóta az alkalmazottakat sem fizették. A tulajdonosok közben felszívódtak, ezért a munkások nem tudtak kinél felmondani, papírok nélkül pedig nem kereshettek új állást sem.

A vártnál jóval később és a reméltnél kevesebb pénzhez jutnak a felszámolás alatt álló EVM Háztartás-vegyipari és Kozmetikai Zrt. dolgozói, de csaknem kilencven ember mégis megkönnyebbülhet: véget ért a több mint két éve tartó vesszőfutásuk. A Bérgarancia Alapból dolgozónként átlagosan nettó hétszázezer forintot kapnak, s végre átvehetik a munkaviszonyuk megszűnését igazoló papírokat is, amelyek birtokában újra legálisan elhelyezkedhetnek.

A munkásokat a vállalat – amely egykor az Ultra, a Bip és a WU2 termékcsaládot gyártotta – még 2013 decemberében arról tájékoztatta, hogy állásidőt rendel el, amit többször meghosszabbítottak. A termelést előtte felfuttatták, s a több milliárdnyi értéket képviselő késztermékeket piacra dobták, a maradék alapanyag nagy részét pedig elvitték valahová.

Utána bezárták a boltot, így a beszállítók is hoppon maradtak, mert a vállalkozás milliárdos adósságot hagyott maga után. Az ismert márkákat ugyanakkor másnak játszották át, és azok a mai napig kaphatók. A cégvezetés ráadásul időközben egyszerűen felszívódott, így a dolgozók felmondani sem tudtak, mert nem volt kinek.

Sok mindennel próbálkozott a dolgozók érdekében a Magyar Vegyipari, Energiaipari és Rokon Szakmákban Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége (VDSZ) – állítja Székely Tamás elnök. A vállalkozásból azonban – amelynek az utóbbi pár évben több tulajdonosa is volt – mindent kiloptak.

Ezért még 2014 elején a gyárat blokád alá vonták, hogy legalább a gépek leszerelését megakadályozzák. Ugyanakkor feljelentést is tettek, mert 2013 utolsó hónapjaiban az EVM a fizetésből levont adót, járulékot, szakszervezeti tagdíjat, de még a bírósági végzés alapján letiltott tartásdíjat is lenyúlta. Bár a blokád sikeres volt, s a gépeket nem vitték el, a dolgozók Székely szerint nem sokra mentek vele, mert később azokra az adóhatóság tette rá a kezét.

A VDSZ tüntetést is szervezett a tulajdonost képviselő ügyvédi iroda elé, s beadványok sokaságával bombázta az igazságszolgáltatás különböző fórumait. Végül legalább annyit elértek, hogy a tavalyi év végén – csaknem két éves huzavona után – megkezdődött a cég felszámolása.

Ekkortól felgyorsultak az események, a szakszervezet és a felszámoló – a TM-Line Felszámoló és Gazdasági Tanácsadó Zrt. – közötti egyeztetés eredményeként a dolgozók a napokban megkapták az átlagosan nettó hétszázezer forintot. Hogy az eljárás a lehető legegyszerűbben és leggyorsabban befejeződjék, a 85 ember közös megegyezéssel vált meg a már nem létező cégtől, és így megkapták azokat a papírokat is, amelyek birtokában ismét munkába állhatnak – már ha tudnak, mert közöttük többen az ötvenes éveik végén járnak.

A vegyipari szakszervezet egyébként korábban is segített már ilyen ügyben: évekkel ezelőtt a piszkei papírgyárnál kísértetiesen hasonló dolog történt. Székely döbbenetesnek tartja, hogy efféle esetek előfordulhatnak, és a megoldásra évekig kell várni, miközben családok sorának a megélhetése forog kockán.

Az elnök szerint ezért ismét a törvényhozáshoz kell fordulni, hogy a Bérgarancia Alap rugalmasabb megoldást biztosítson a kiszolgáltatott helyzetbe került dolgozók számára. Más kérdés, hogy annak összege jogosultanként nem haladhatja meg a tárgyévet megelőző második év – Központi Statisztikai Hivatal által közzétett – nemzetgazdasági havi bruttó átlagkeresetének ötszörösét. A legfeljebb bruttó 1,1 millió forint pedig édeskevés két évnyi teljes létbizonytalanság után.