Az ember kínjában röhög a Fideszen
Hömpölygő röhögésekről szóltak a miniszteriális pletykák az első Orbán-kormány idején. A fideszes kormányerő köreiben élénk derültséget váltott ki a kisgazda balfácánság. Orbán Viktor is jókedvre derült, amikor Torgyán doktor a légügyi dinasztiára hivatkozva védte a Malév igazgatóságába kinevezett menyét. Amikor pedig az újságok arról írtak, hogy a kisgazdákhoz tartozó Pepó Pál mackófölsőben ment fogadásra, vagy Gordos Dénes pianínót vásárolt a Környezetgazdálkodási Intézet számára, egekbe szökött a fideszes jókedv. A Ferencváros körüli szerencsétlenkedésről már ne is szóljunk, jóllehet Orbán Viktor erre futballmániája miatt tényleg fogékonynak bizonyult.
A kisgazdák tovaszálltak, helyükre immár fideszes politikusok léptek. Hetekkel ezelőtt röhögőgömböccé is változott a világháló Pokorni Zoltán „bálnaológiai” értekezése hallatán, amit pedig Schmitt Pál művel, minden Hofi Gézán edződött kabarérajongó igényeit fényesen kielégíti. A köztársasági elnök attrakciói immáron átlépték a határokat, a német Die Welt Blamázs felcímmel emlékezett meg nemrég róla: Magyarország köztársasági elnökének nehezére esik a helyesírás.
Ha nincs a Tompika becenévre hallgató Deutsch Tamásnak kiszeltündés naptárügye meg dajcstomis twitterkedése, nyomban a helyébe lép más, aki ebben a frissen alapított kabarészínházban bizonyíthatja tehetségét. Egy jelenetben Kerényi János fideszes honatya Simon Zoltánnak hazudja magát, amikor tiltott helyen dohányzik a Parlamentben, s összeakad a HVG újságírójával. Az ózdi fideszes főnökség helyi megszorítások mellett szavazza meg magának a rendkívüli jutalmat. A kormányfő szóvivője nem veszi észre, hogy a törvényileg előírt kétmillió forintnál többet keres. Mások azt nem észlelik, hogy egyszerre több helyről is kapnak költségtérítést. Kirúgják a Ferihegyi reptér új nevének tárcaközi ellenzőit. Meghúzzák Petőfi és Dsida verseit, tapsoncokat rendelnek március idusán az állami ünnepségre, a kisgazda partnert egykor vidáman megkuncogó kormányfő többször beszól annak az Európai Uniónak, amelyet Magyarország soros elnöki fél évében formálisan ő képvisel. Akár a masiniszta, aki utálja a mozdonyt, s a megállókban szidni kezdi az utasokat. Megannyi vicces ügy, mely megvető mosolyt fakaszt a megélhetéssel kínlódó sokaság szemében.
Az ember előre érzi, valami biztos történni fog, amikor meghallja a szegény megélhetési politikusok nagy ostorozójának, Lázár Jánosnak nevét. S valóban: félremagyarázták a szavait. Aztán csak röhög kínjában, amikor a kormányfő magasztos nyelven beszél azokról az alkotmányos dobozokról, amelyekben a népszavazásra alkalmatlan nép önként és dalolva helyesli a köztársaság nyugdíjazását. Micsoda színjáték! Hogy tudtak játszani, milyen önfeledten rágták az őszödi beszéd kicsípett passzusait. Milyen könnyű volt vele megbuktatni az „ideggyenge” Gyurcsányt!
A Fidesz dzsentrizmusa kiapadhatatlan. Ríkatóan nevetséges jelenetekben ezután sem lesz hiány. Röhögve menetelünk a végzetünkbe.
