Nem látom be, mi kivetnivaló van abban, hogy Tóthnak, az új budapesti rendőrfőkapitánynak az édesanyja a Fidesz gazdasági vezetője. Merthogy ezen élvezkedik most a liberálbolsevik sajtó, nem elfelejtve megjegyezni, hogy micsoda cirkusz lett volna még tavaly ilyenkor, ha kiderül, hogy mondjuk az MSZP főpénztárnokának a fiát bújtatták a fővárosi főrendőr egyenruhájába.

Már ha lehet egyáltalán ilyennel példálózni, ahhoz ugyanis merőben más történelmi időket élünk. Most nem arra gondolok elsősorban, amire a Fidesz parlamenti frakciójának a sajtófőnöke, aki szerint a főkapitány kinevezése már csak azért sem politikai döntés, mert hiszen „Tóth Tamás az elmúlt nyolc évben érte el szakmai pályafutásának eddigi legmagasabb szintjét”, aminek az értelmét azóta is elemzők hada kutatja, tudniillik a politikai döntés vagy pláne az összeférhetetlenség nem annak a függvénye, hogy az illető hány év alatt ér el a csúcsra, hanem utóbbinál, hogy a csúcson milyen viszonyban van, példának okáért, egy másik csúcson elhelyezkedő személlyel, aki ez esetben történetesen az édesanyja.

Gyurcsány alatt ez nyilván úgy nézett volna ki, hogy a budapesti rendőrfőkapitány a legnagyobb disznóságok láttán sem indít eljárást az MSZP ellen, különösen akkor nem, ha ott az felel a gazdálkodásért, aki őt a világra hozta. Ám ennek vége. Tavaly még elképzelhető volt, sőt maga a rögvalóság, hogy a rokoni, baráti stb. szálak kivételes bánásmódhoz, különféle üzleti meg civil előnyökhöz vezettek, mára ennek a lehetősége is megszűnt, ugyanis maga a struktúra alakult át. Ezt, ha máshonnét nem, hát a közhivatalok falára kifüggesztett hirdetményekből is tudni illene.

Az új nemzeti együttműködési rendszer, mely az emberek akaratát fejezi ki, minden emberből a legjobbat hozza ki, egyszersmind megszüntetve benne a csalásra, lopásra, korrupcióra, protekcióra alapozott régi világot, ami a mi esetünkben akképpen manifesztálódik, hogy Tóth, az új rendőrfőkapitány, ha a Fidesz gazdálkodásában akár a kampánypénzek, akár a tisztázatlan pénzforrások tekintetében csak a legkisebb jelét is látja a törvénytelenségnek, kérlelhetetlenül lecsap, s ha úgy adódik, nincs mese, a saját szülőanyját is előállítja, természetesen biztosítva számára az előállítottaknak járó jogok gyakorlását, mert azért a ló másik oldalára se essünk át.

Ez lehet, hogy most még furcsa egyeseknek, ám ez a jövő. Ennek jegyében azon se viccelődnék, hogy Stumpf István viszont alkotmánybíró lesz – bár ebbe a hírbe azért bele-beleremegett a jogászszakma –, mert Stumpf alkotmánybíró adott esetben úgy fogja visszadobni a parlamenti kétharmad által elfogadott törvényeket, hogy azt oktatni fogják a világ összes jogi fakultásán.

Már persze, ha egyáltalán szükség lesz a törvények viszszaküldésére, mert Schmitt államfő ugyan zöld jelzést ígért a kormány által elfogadtatott törvényeknek, ám ahogy az ő kérlelhetetlenségét, jogban való jártasságát, de főleg a függetlenség iránti elkötelezettségét ismerjük, úgy odacsap majd, hogy azt még mi is túlzásnak tartjuk majd; de lesz is itt hónapokon belül olyan törvényalkotás, amilyet a világ még nem látott.

Ami viszont a főkapitány személyét illeti, a mellette szóló érvek egyike kiváló stílusát emeli ki, nevezetesen, hogy „kevésbé darabosan fejezi ki magát, mint ahogy a rendőri vezetőktől megszokhattuk”, a másik pedig, hogy előző munkahelyein „kapitánysági munkája során mind Rákosmente, mind pedig a Belváros bűnügyi statisztikái javultak.”

Hitelt érdemlő forrásaink szerint nem elképzelhetetlen, hogy a Fideszéi is javulni fognak.

A szerző az Élet és Irodalom munkatársa