„A legsúlyosabb szitokszó ma, ha azt mondják, cigány. Ha beírjuk az internetes keresőbe, cigány, az első kapcsolódó kifejezés a »cigánybűnözés«, majd a büdös cigány és a Magyar Gárda.” Így kezdte az Országos Kriminológiai Intézet (OKRI) igazgatója annak a kutatásnak a bemutatását, amelyet az intézmény szociológusa, Solt Ágnes készített a roma telepeken élők kirekesztettségéről. Virág György hozzátette: kutatásuk hiánypótló, s eredményei talán eloszlathatják a társadalom nagy részének tévképzeteit.

Nem biztos, hogy Virág György reménye megvalósul: az OKRI kutatásának zárótanulmányából a következő kép rajzolódik ki a telepeken élő romákról: a telepi cigány szegény, és lényegében maga tehet sorsának alakulásáról. Koszos, tanulatlan, csúnyán beszél, kenyérért, pénzért, segélyért kuncsorog, amit eldorbézol néhány nap alatt. Alkoholt iszik. Emiatt agresszív, verekszik, saját gyerekét is veri, nincsenek nevelési elvei. Az emberek irigyen nézik, ha egy másik cigánynak a sora jobbra fordul. Visszahúzzák, aki kapaszkodna valamilyen lehetőségbe. Ha valaki felveti, hogy helyzetükért maguk is felelősek, a bírálat megfogalmazóját kiközösítik. A közösség csak akkor „zár”, ha a Gárda felvonul. Súlyos probléma a telepeken a kamatos pénz jelenléte. „Előfordul, hogy egy nagyobb összegű számla vagy pénzbüntetés az, de sokszor az alkohol viszi bele az embereket az uzsorakölcsön felvételébe.” Aki adja a pénzt, csak roma lehet.

A kutató megállapítja: „a siránkozás, panaszkodás a túlélési stratégia része, amely a másikban való sajnálat és gondoskodás érzésének felébresztésére szolgál. Nyomorról és szegénységről beszélnek azok is, akik ténylegesen éheznek, s azok is, akik viszonylagos jólétben élnek”. A kutatás egyik fontos állítása továbbá: „az éhezésnek, nyomornak az egyik oka a tényleges nincstelenségen túl a pénz beosztásának hiánya, vagy nem megfelelő módja”. Solt Ágnes sok emberrel beszélt, de nagy részükkel csak egyszer. Úgy tervezte, mélyinterjúkat készít, és mindenkivel legalább 45 percig beszél. Ez nem sikerült: a kutatás alatt a rövidebb beszélgetés volt jellemző, „illetve a csoportosan lefolytatott interjú”. „Az idegennel szemben nagyon erős az elzárkózás” – állapítja meg Solt a tanulmányban. Ezt úgy próbálta feloldani, hogy sétálgatott a telepek utcáin.

E kutatás rendszeres hivatkozási alappá vált a sajtóban, a jobboldal és a szélsőjobboldal ezzel igazolja a sztereotípiákat, míg Finszter Géza és Korinek László kriminológusok a Népszabadságban megjelent cikküket azért írták, hogy „így álljanak ki a tehetség és a kutatói bátorság mellett”. Ugyanakkor a témát ismerő szociológusok felháborodva fogadták a tanulmányt. Megkérdeztünk néhány olyan embert, akik hivatásuk folytán állandó kapcsolatban vannak a cigány telepek lakóival, vajon osztják-e a kutatás legfőbb megállapításait.

A Társaság a Szabadságjogokért munkatársai a szervezet új roma programjának keretében rendszeresen ott vannak a cigány telepeken.

– Elégtelenül osztanák be apénzt? Hogyan lehet százhúszezer forintot úgy beosztani, hogy abból hat embernek jusson? – kérdezi Békés Bence szociális munkás és Juhász Péter jogvédő, akik nem értik, hogy az interjúkból hogyan jöhettek ki ezek a következtetések. A kutató ugyanis elismeri, hogy szinte az összes információját ezekből az interjúkból nyeri. A jogvédők szerint a cigánygyilkosságok idején idegenként sétálgatni a telep utcáin, eleve kizárja a bizalmi viszonyt az ott élőkkel. Erre a legékesebb bizonyíték, hogy a gyilkosságokról a kérdezettek egy szót sem beszélnek, s ilyen irányú kérdést nem is kaptak, úgyhogy e téma kimaradt a kriminológiai intézet kutatásából.

A jogvédők szerint a bizalom teljes hiánya miatt nem esik szó más olyan ügyekről sem, amelyekkel a telepeken élők naponta szembesülnek. Ilyenek a rendszeres hatósági vegzálás, vagy a folyamatos, mindennapi diszkrimináció. – Sok helyen nem mernek felülni a biciklire, rettegve tolják haza, mert a kopott kerékgumi miatt büntetik őket nap mint nap. Egy ilyen kutatás során ne jönnének elő ezek a történetek? Érdekes, mi nem tudunk úgy beszélgetni a romákkal, hogy ne kerülne szóba a telep állapota: a csatorna és vízvezetékek hiánya, a kikapcsolt áram, az, hogy még közvilágítás sincs. Meg lehet nézni, hogy az önkormányzatok az infrastrukturális beruházásaik során módszeresen kihagyják a nyomornegyedeket. És az ott élők ezt pontosan tudják – így Juhász.

Fleck Gábor szociológus és Szuhay Péter antropológus szintén olyan kutatók, akik gyakran megfordulnak cigány telepeken, nevükhöz több vizsgálat is fűződik.

– A kutatás hamis megállapításokkal teli, egyik alapvető hibája a módszertan. Solt Ágnes nem ismeri a cigány közösségeket, véletlenszerűen felkeres 16 telepet, és ott úgymond „mélyinterjúzásba” fog – a kvalitatív kutatási módszerek ismerete nélkül. Arra sem tesz kísérletet, hogy megértse, milyen társadalmi folyamatok során jön létre egy cigány telep, pedig ez elég jelentősen hozzájárul az ott lévő emberek közérzetéhez. Kialakul ugyanis egyfajta viszonyrendszer a telepen élők és a telep fölött hatalmat gyakorlók között. Nincsenek leírások a telepekről, arról, hogy hány házból állnak, a megszólított emberek családi viszonyairól sem lehet semmit megtudni. Ez a baj azzal, ha valaki egyszeri látogatás alapján ír le közösségeket – állítják mindketten. – A kutatás téves megállapításai alapul szolgálhatnak a „cigánybűnözés” tudományos alapjait keresgélőknek – teszi hozzá Fleck, aki elárulja, hogy Solt tanulmánya már novemberben „előkerült” egy tudományos találkozón, ahol a résztvevők szinte kivétel nélkül megrökönyödtek a kutatás „rendkívül alacsony színvonalán”.

– Ahol mi intenzív kutatómunkát végzünk, ott nem találkoztunk azzal, amit Solt Ágnes leír. Sem azzal, hogy a cigányok egymást húznák vissza a nyomorba, sem azzal, hogy irigyek lennének. Az meg kapitális marhaság, hogy csak romák lennének az uzsorások. Akkor, ha egy kutató hosszú időn keresztül jelen van a telepen és emberi kapcsolatokat épít ki az ott élőkkel, más következtetésekre jut – érvel Szuhay Péter. Szerinte a szegregátumok kutatásánál nem árt ismerni a nemzetközi szakirodalmat a mexikói, az indiai, az amerikai nyomornegyedekről, ezekből is kiolvasható, hogy a szegénységnek is van kultúrája. És kiderül az is, hogy a nyomornak vannak „szociál pszichológiai törvényei”, amelyek nem homályosíthatják el a kutató szemét. Ilyen például, ha a többséghez tartozó idegen (kutató) érkezik a telepre, az első beszélgetésekben gyakran a saját csoportjukat sújtó sztereo típiáknak megfelelően próbálnak viselkedni csak azért, hogy megfeleljenek többségi elvárásoknak. Így születhetnek ilyen mondatok, amelyeket idéz is a kutató: „Hát van olyan magyar, aki úgy viselkedik mint egy eredeti cigány. Ugyanúgy átkozza a gyerekét, ugyanúgy üti a gyerekét. Ugyanúgy nem tisztázza a gyerekét, a házát. (..) Rosszabb még egy cigánynál is!” Szuhay Péter szerint a kutatás logikailag is döccen számos ponton. „Ha a romák azonnal eldajdajozzák a segélyt, akkor miből rúgnak be a hónap hátralévő 27 napjában?” – kérdi arra utalva, hogy a rendszeres alkoholfogyasztás két telep kivételével mindenhol megjelenik.

Szuhay és Fleck szerint a kutatás azt állítja, hogy ezeknek az embereknek nincsenek hagyományaik, kultúrájuk. – Annak a szemlélődőnek, aki egyszer jár arrafelé, úgy tűnhet, nincs. Több szegregált telep közöségének temetése úgy néz ki, hogy a nem közvetlen rokonság férfi tagjai és más falubeliek ássák meg a sír helyét, s az egész közösség egy éjszakán át virraszt, egyházi énekeket énekelnek, majd mindenki részvételével kísérik az utolsó útjára az elhunytat. Ahhoz persze, hogy ilyesmit a kutató meglásson, ott kell lenni a településen – mondja Szuhay, hozzátéve: talán a legnagyobb hibája e kutatásnak, hogy a telepek – elveszítve saját identitásukat, egyediségüket – egy közös masszába olvadnak, s a „cigánygettót” modellálják. Az itt élők döntéseinek és cselekedeteinek megértésére még csak kísérlet sem történik, a megközelítés pedig végig a félelemmel és bizalmatlansággal teli „középosztályi nézőpont” marad.

A kutatást az Országos Kriminológiai Intézet munkatársa készítette, s a Polgár Alapítvány finanszírozta. A roma integráció és esélyegyenlőség ügyéért elkötelezett alapítvány azonban levetette logóját a tanulmányról. Ez azt jelzi, hogy a finanszírozó is aggályosnak tartja a minőségét.

Virág György, az OKRI igazgatója szerint Solt Ágnest, aki kizárólag szakmai alapon közelített témájához, több, részben szakmai, részben politikai felhangoktól sem mentes igaztalan vád érte a kutatás miatt. Virág szerint az sem igaz – pedig ebből a kutatást bírálók messzemenő következtetéseket vonnak le –, hogy Solt Ágnes csak egyszer beszélt volna az emberekkel. – A kutató egy év alatt hat alkalommal, mindig több napon keresztül járt a telepeken – állítja. (A kutatásban az áll: „...a szegregált telepeket járva munkatársammal kb. 250 emberrel beszéltünk, az emberek mintegy negyedével több alkalommal is”. Vagyis: a háromnegyedükkel csak egyszer – a szerk.) Hozzáteszi: – A kutató nem meglévő elméleteket kívánt alátámasztani vagy cáfolni, sem újakat felállítani, és főleg nem ezeket általánossá emelni, csak adott időpontban és behatárolt helyeken felmerülő problémákat felvetni, kérdéseket megfogalmazni. És darázsfészekbe nyúlt. Manapság ugyanis a roma közösség ügye annyira átpolitizált és oly sok konfliktussal terhelt, hogy nem lehet róla félreértések és áthallások nélkül beszélni. Nem használ sem a roma közösségnek, sem a vele foglalkozó szakmának ez a beszédmód – mondja Virág.

Arra a kérdésünkre, hogyha a kutató nem a valóságnak megfelelően mutatja be a cigány telepek lakóinak világát, és az elhibázott módszertan miatt téves következtetésekre jut, akkor épp az a sztereotípia erősödik a romákról, amit eloszlatni szerettek volna, Virág György azt válaszolta: e kérdésünkben két állítás és feltételezés mosódik egybe. „Köztudott, hogy a kilencvenes évek elejétől növekszik a társadalmi egyenlőtlenség, és fokozódik az esélytelenek társadalmi kirekesztődésének dinamikus és sokrétű folyamata. A kedvezőtlenebbé váló helyzet alapvető hatással van a kirekesztettek felfogására, gondolkodására, stratégiáinak, társas viszonyainak alakulására. Ezt figyelmen kívül hagyni súlyos hiba. Az OKRI már tavaly márciusban közzétette az elkövetők etnikai hovatartozásának nyilvántartásáról és a »cigánybűnözésről« szóló állásfoglalását, amelyben jeleztük: a fokozódó feszültség és félelem légkörében nem veszünk tudomást arról, hogy jó ideje véres társadalmi ütközések időzített bombáján ülünk. Azt is leírtuk, hogy ha nem törekszünk a jelenségek mögötti valódi problémák rendezésére vagy enyhítésére, az beláthatatlan következményekkel járhat. A mi kutatásaink, így a szóban forgó is, ezekhez a törekvéshez szándékoznak ismereteket nyújtani”.

Fleck Gábor és Szuhay Péter minderre többek között annyit reagált: úgy látszik, az OKRI igazgatója szerint az az „igazság”, amit a legkönnyebb elhinni, s ami közvetlenül szolgálja rendészeti érdekeiket.

SZEMA-kártya

Szociális kártyán utaltatná át a képviselőknek a fizetést és más járandóságaikat a Szabad Emberek Magyarországért (SZEMA) – jelentette be a SZEMA elnökségi tagja, Ungár Klára (képünkön Orsós János elnökségi taggal) tegnap. Megfogalmazásuk szerint görbe tükröt akartak tartani a szociális kártya ötletét felkaroló politikusok elé. Dávid Ibolya MDF-elnöknek, Bokros Lajos MDF-es EP-képviselőnek, és a kártya ötletét felvető monoki polgármesternek, Szepessy Zsoltnak – virtuálisan elkészített kártyáját számítógépes projektoron mutatták be.

Cigánysoron