Szenvedünk itt a nevetséges, pitiáner kis problémáinkkal, hadakozunk egymással, nemzeti a libsivel és viszont, miközben az ország megválasztott vezetői a nép csendes egyetértésével, de legalábbis csendes beletörődésével lopják az ország vagyonát.

És hogy ennek ne legyen akadálya, hát nyalintanak egyet az USA hátsóján - száz katonát küldenek Irakba, egyik sem az ő gyerekük, pedig Gazsi már délceg...

Olyanok vagyunk, mint a vakegerek, egyszerűen nem látjuk, hogy a világ rohan a III. Világháború felé, amiből kimaradni annyi az esélyünk, mint Szálasinak volt a főtárgyaláson.
Mi meg itt jól elvagyunk, és Pakson vitatkozunk, pedig igen hamar megtörténhet, hogy megismerjük a hőtermelésnek egy olyan módját is, melyet ugyan atommal fejlesztenek, de a folyamat szabályozása valamiért elmarad.

Játszanak az életünkkel a nagyhatalmak, elszórakozgatnak egymással, ennek eredményeképpen vagy hatezer ember máris meghalt a Donyeck-medence birtoklásáért folytatott harcok során, de még ez sem józanította ki a harcimarcikat.
A dolog ma úgy áll, hogy az amerikaiak katonákat küldtek Ukrajnába kiképzőnek,  harci eszközöket küldtek Lettországba, az amerikai hadsereg 750 tankja, helikoptere és járműve érkezett Rigába, hogy a balti államok fegyveres erőivel együtt háromezer amerikai katona ott gyakorlatozzon az orosz határok mentén.
A Fekete tengeren hét NATO ország részvételével tartanak tengeri hadgyakorlatot, az oroszok pedig nem hagynak semmit válasz nélkül.

Most éppen harckészültségbe helyezték a Balti Flottát, a Nyugati Katonai Körzet és a légideszant egyes alakulatait, nehézbombázókat küldtek a Krímbe, 38000 katona áll teljes fegyverzetben harcra készen, harckocsikkal, helikopterekkel, repülőgépekkel, hajókkal - de ez persze csak az orosz haderő kis töredéke.
Semmi kétség, hogy az amerikaiak ingerelni akarják Putyint, és nem hiszik el, hogy a tűzzel játszanak.
Sajnos, az Unió is beszállt - Porosenkó ukrán elnök szerint országa tizenegy európai államtól kap katonai segítséget
Pedig Meskov, az orosz külügyminiszter helyettese figyelmeztette Európát, hogy a fegyverszállítások ellentétben állnak nemzetközi kötelezettségvállalásokkal és ezek megszegése nagyon komoly következményekkel járhatnak Európa biztonságára nézve.

Igen kiélezett a helyet, Putyin nem fogja sokáig tűrni országa biztonságának veszélyeztetését.
Az amerikaiak messze vannak, hagyományos eszközökkel vívott amerikai-orosz háború pedig szerintem még a fantázia világában sem létezik, márpedig egy atomháború nem válogat, szép csendesen elpárologhatunk valamennyien, még a liba is sütve érkezik a halotti torunkra, ha marad, aki megegye.
Nem is értem az Egyesült Államok irányítóit, lassan olyanok, mint a medvevadász, aki három egymást követő alkalommal kényeztette már szájával a medvét a sikertelen lövés után, mikoris a medve végül megkérdezte tőle - te vadász, te tulajdonképpen vadászni jársz ide, vagy szopni?

Valamit elkúrt itt Amerika, hogy a hazai szakkifejezéssel éljek - nem kicsit, nagyon:
Ha itt nukleáris háború lesz, azt Amerika sem ússza meg szárazon - biztos vagyok benne, hogy az orosz rakétahordozó tengeralattjárók már támadásra alkalmas pozícióban vannak, az orosz  rakétacsapatoknál sem lehetnek túl sokan szabadságon, és nem lepne  meg nagyon a dolog, ha kiderülne, hogy eltűnése idején az orosz elnök az elképzelhető különböző helyzeteket modellezte tábornokaival.
Abban is biztos vagyok, hogy ezek között lehetett olyan is, melynek során a problémát gyökerénél ragadják meg és az orosz alakulatok előreszaladnak az ukrán határokig, amit a Nyugat még kevésbé tudna lenyelni, mint a jelenlegi helyzetet.
Olyat találni, aki behívná őket - nem egy nagy kunszt, volt ilyen anno Magyarországon is, Csehszlovákiában is, Afganisztánban is, miért ne lehetne ilyet találni az ukránoknál is, akiket egyébként kisoroszoknak is szoktak hívni?

Mi meg ülünk itt egy nagy rakás slamasztikában, nyakunkban egy idióta pávatáncossal, egy alkalmatlan külügyminiszterrel, torzsalkodó ellenzékkel, tolvaj elittel, tehetetlenül.
Mert ez nem a kisemberek háborúja, mert a kisembernek minden kell, csak háború nem.
A kisembernek nyugalom kell, relatív gondtalan hétköznapi élet, rend, előrejutási lehetőség a gyerekeknek, vasárnap pörkölt, utána egy-két üveg sör - ki az a marha, aki ehelyett agyon akarná lövetni magát?
Szóval, csak ne nagyon csörömpöljenek nemlétező kardjaikkal a helyi vitézek és hősök, csak szépem, halkan, fal mellett, mert most ezt követeli az ország érdeke.
Mi nem vagyunk tényezők, még paraszt sem vagyunk azon a táblán, ahol ezt a mérkőzést játsszák.

Jut eszembe, Amerikát Kína is eléri a rakétáival, úgyhogy a helyzet igen bonyolult, mert a Krím annektálását igen hamar követheti Tajvan annektálása, ha az amerikaiak éppen másfelé vannak elfoglalva.
És könnyen lehet Izrael is kezébe veszi a sorsát, ha úgy érzi, hogy magára hagyták.

Jó lenne, ha megúsznánk...

:O)))