Ül a blogger, az újságíró, az érdeklődő polgár, a párt szimpatizánsa meg a pártaktivista, és néz meredten maga elé.
Várja a híreket és közben gondolkodik erősen, elsősorban azon, hogy mennyire igazságtalan is a javak elosztása, hiszen míg ő itten aggodalmasan bambáskodik, addig azok, akiknek az Úr vastagabban csurgatott, azok tapogatózhatnak.

Ami azt illeti, ő is szeret tapogatózni, különösen, ha a kiszemelt idomok kellőképpen formásak, kerekdedek, hiszen még a libamell sem élvezetes, ha nem eléggé terjedelmes - a franc se akar csontot tapogatni.
Márpedig tegnap a szocialisták önmagát, pártját és az egész baloldalt, sőt, az egész demokratikus oldalt egyre bánatosabb helyzetbe navigáló elnöke tapogatózott, méghozzá egy akkora darab csontot tapogatott, amekkorát Bodri a legszebb álmaiban sem láthat: Gyurcsány Ferenccel folytatott tapogatózó tárgyalásokat.

Hát nem is tudom – persze ízlések és pofonok, ugye, de ha már a Demokratikus Koalícióból valakit tapogatni kellene, akkor nálam azért ezerszer jobb eséllyel indulna Vadai Ágnes vagy Gy. Németh Erzsébet, és Buzás Anna említésétől is csak az tart vissza, hogy félek, nehogy a pedofília vádjával illessenek.
De Mesterházy pártelnök ezek szerint másként szemléli a világot, neki Gyurcsánnyal van kedve tapogatózó tárgyalásokat folytatni, felkészül Kerék-Bárczy Szabolcs.
Még szerencse, hogy a DK egy nyitott gondolkodású párt és vannak szabad vegyértékei a liberalizmus felé is.

Hogy erre miért van szükség, az Mesterházy pártelnök titka marad, ami nem túl nagy kár, hiszen zavaros dumákkal a politikai élet szereplőitől már tele a padlás, nekem nem hiányzik az, hogy újabb tételekkel gyarapodjék a gyűjtemény.
Más hiányzik – az átláthatóság, a nyíltság, a közvélemény tisztességes kezelése.
Merthogy ugyan, mi is lehetne az a rettenetesen nagy titok immáron négy év szerencsétlenkedései és töketlenkedései után, amit ne lehetne megosztani velünk?
Ami meg ilyen jellegű ügy – mondjuk az egyes választókerületek jelöltjeiről folytatott konkrét tárgyalások, annak a megfelelő lebonyolítására léteznek bevált technikák, lehet azokkal élni, de magát az alaptárgyalást a lehető legnagyobb nyilvánosságot biztosítva illene lebonyolítani.

Lehet, hogy álomvilágban élek, festett egekbe nézek, de hiszem, hogy a választónak és a pártok tagságának is joga van tudni, hogy mi motivál egy megállapodást, mi a résztvevők álláspontja a konkrét kérdés – a választási összefogás kapcsán.
Tudom, nehéz kilépni a sokéves rutinból, de azt azért tudni kell, hogy a választónak körülbelül most van elege abból, hogy egymással torzsalkodó vagy egymásra féltékeny politikusok a feje felett döntenek a sorsáról, méghozzá meglehetősen homályos szempontok alapján.
Elege van abból, hogy még a mai napig a titokzatosság köde lengi be az őszödi beszéd ügyét, a kiszivárogtató személyét, az LMP kopogtatócéduláinak és finanszírozásának, a MILLA rendezvény-finanszírozásainak, általában a mindenoldalú pártfinanszírozások ügyét.

A választó transzparenciát, átláthatóságot akar, méghozzá valóságosan, mert ahol titkolóznak, ott összejátszást, mutyit sejt – többnyire nem is alaptalanul.
Az MSZP tradicionálisan kamarillapolitikát folytató párt - a különféle érdekcsoportok a színfalak mögötti alkujával alakult ki a közös álláspont, melyre aztán a párt mindent megszavazó talpasaival felemeltették a kezüket.
Így is lehet csinálni, habár a módszert túl demokratikusnak nem mondanám, de még mindig jobb a Fidesz módszerénél, ahol Orbán Viktor megegyezik Simicska Lajossal és utána ez lesz a döntés.
De hogy miért kell az összefogást előkészítő tárgyalásokon ebbe belemenni, azt nem igazán értem.

Gyurcsánynak nemigen van titkolni valója, ami pártjának követelménye, hogy valóságos súlyának megfelelő képviselethez jusson, az társadalmilag is méltányolható.
A listavezető személyéről pedig fejtsék ki a résztvevők az álláspontjukat, mert az is egy álláspont ugyan, hogy azt, mint legnagyobb támogatottságú párt (csak nehogy meglepetés érje őket…) jelöljék a szocialisták, de az is egy ésszerű álláspont lenne, hogy jelöljenek valaki mást,valaki minden demokrata számára elfogadható személyt.
Merthogy azt bátran állíthatom, hogy nem csak Juhász füvész az egyetlen, aki nem fogja egy Mesterházy által vezetett lista alá odatenni az ikszet.
A fagyi ugyanis visszanyalt, és ma már a szocialista pártelnök is megosztó személyiség – és ebből a személyiség a védhetetlenebb állítás…

Egy közös listavezetőt viszont valóban nem lehet újsághirdetésben keresni, de az elvet, hogy a listavezető szocialista jelölt vagy közös jelölt lesz – nyilvánossá kellene tenni, mint ahogy azt is, hogy ha közös a lista, akkor arra ki hogyan kerülhet fel.
És ehhez nem kell tapogatózni, nem kell hosszasan kínlódni, ezt nyíltan meg kell mondani.
Azt sem értem, hogy miért a szocialisták választják ki a tárgyalópartnereket, miért nem lehet az összes résztvevőt egy asztalhoz ültetni és színvallásra késztetni, szoros határidőt szabva.
Hogy lelassítaná a folyamatokat?
Ugyan!
Határidőt kell szabni a döntésre, majd fürgék lesznek mindahányan, ha fenyegető lehetőség, hogy kimaradhatnak a buliból.
Anno volt egy Ellenzéki Kerekasztal a diktatúra felszámolása érdekében, ma is annak kellene lenni, mert ez a cél ma is, nem más.

A választó pedig bizalmatlan, joggal.
Tudni akarja, hogy mi folyik körülötte, amit egyébként úgysem fog megtudni, mert azt, hogy miért intézte úgy Bajnai és Mesterházy, hogy három hónappal a választások előtt még nincs közös miniszterelnök-jelölt, azt csak ők tudják – meg azok, akiknek ennek az elképesztő helyzetnek az előállítása érdekükben állt.
Szóval várjuk a híreket, és az nem hír, hogy Gyurcsány bement a szocialista pártszékházba, majd kijött.
Ez a választó lebecsülése, mint ahogy az meg a szóbajöhető partnerek lebecsülése, ha nélkülük ül le akárki is tárgyalni.

Nagyon nehéz lenne ezeket a dolgokat ésszerűen csinálni, vagy kötelező Orbán koreográfiájára táncolni?
Mert akkor hamarosan el lehet táncolni a hattyú halálát…

:O)))