Nem tudom, hány pofont kell még kapnia a demokratikus oldalnak ahhoz, hogy levonjon bizonyos következtetéseket.
Az viszont biztos, hogy a választók nem látnak benne alternatívát a Fidesz-Jobbik kétfejű görénnyel szemben, ami nagyon nagy baj.
De csodának azért nem csoda, habár a csoda az, hogy még egyáltalán a pályán vannak.
Azt hiszem, hogy most sem a következtetések levonása, a higgadt értékelés következik, hanem a szokott forgatókönyv alapján az egymásramutogatás.
Ameddig ez így megy, addig nincs esély.

Itt a szocialisták is, a DK is az egész társadalmat akarja megszólítani, jóllehet a szocialisták potenciális szavazóbázisát elviszi a Jobbik, a DK szavazóbázisa meg annyi - amennyi.
A kisértelmiségi, szociálisan elkötelezett rétegben ennyi szavazat van, nincs több és nem is nagyon lesz, és bár Gyurcsány belépésekor már egyre kevesebben mennek ki a szobából, de abba a szobába eleve nem lépnek be olyanok, akik nem értik, miről is folyik ott a szó.
Azt hiszem, hogy a Jobbik sikereit nem magasztos elveivel éri el - jóllehet, nem becsülöm le a populista, nacionalista, rasszista  szentháromság hatását, de ebben vastagon benne van az is, hogy a Jobbik benne él a falvak, kisvárosok társadalmában, míg a szocialisták és a DK budapesti pártirodákban, fikciók alapján politizál, lényegében médiafelület nélkül.

A Jobbik megtalálta a médiaínség gyógyszerét, azt csinálja, mint amit a szocialisták meghirdettek, de nem tettek: a lábukkal győzik le az ellenfelet.
Ők napi kapcsolatot tartanak fenn a választókkal, közösségeket szerveznek, rövid távú és helyi célokat jelölnek meg, jelen vannak, mutatják magukat, erőt sugároznak.
A mi oldalunk meg erőtlenséget, széthúzást mutat, és összevissza beszéddel, megalvadt struktúrákkal akar versenyképes lenni.
Nem fog sikerülni.
Természetesen leszünk egy páran, akik még akkor is hűek maradunk a zászlóhoz, ha a saját vezetőink naponta vernek fejbe a rúdjával, de a többség nem ennyire türelmes, hamar elfordul azoktól, akikben nem bízik,a liba sem repül arra, ahol egyszer már lőttek rá....

És miért is bízna bennünk a választó?
Meghallgatja a kampány ideje alatt a volt pártelnöktől, hogy nem bírt el a pártpénztárossal, ezért államtitkárt csinált belőle, meg, hogy azért lett valakiből államtitkár, hogy szemmel tartsa a párt által delegált minisztert - hát nem szánalmas ez az egész?
Két pártot csináltak az egyből úgy, hogy a kettőnek nincs összesen annyi támogatója, mint a hajdani egynek volt.
A mutyizó pártpénztárnok ma megyei elnök, és megőrizve befolyása jelentős részét most tovább mutyizgat, abban bízva, hogy hajdani partnere kinyírja az ellenfél vezérét.
Ő az egyik ballaszt, akitől most, hogy zeng a vihar, meg kellene szabadulni.
A pártból ehelyett kiebrudalták a tisztességes és tapasztalt politikusokat és a másod-harmadosztály vergődését kell néznünk.

De az egyiküknek sem jut eszébe, hogy el kellene kezdeni dolgozni.
Nem, nem papírgyárat üzemeltetni, hanem életet lehelni a hajdani remek szervezet maradékába, újjászervezni azt, megnézni, hogy az önkormányzatokban a képviselőink hogy muzsikálnak, jelen lenni mindenhol, és a hétköznapi problémák megoldásában segíteni Mari néninek.
A Parlamentben pedig be kellene fejezni a láthatatlan ember című előadást, át kell ültetni a megfelelő számú képviselőt a DK frakciójába, hogy két frakció élhessen a megduplázott lehetőséggel.
Be kell fejezni a gyermeteg haragszomrádot, és el kell végre kezdeni a párbeszédet azokkal, akiket képviselni akarunk.
Aki mindenkit akar képviselni, az senkit sem képvisel.

Teret kell adni a szakszerűségnek, a propagandát olyanoknak kell irányítani, akik értenek is hozzá, olyanoknak kell szervezni, akik képesek erre és olyanoknak kell megfogalmazni a célkitűzéseket, akik túl vannak az Ablak-Zsiráf megpróbáltatásain és a tartalomra is tudnak figyelni.
Vonzóvá és szerethetővé kell tenni a demokratikus pártokat, mindkettőben erősíteni a pártdemokráciát, ifjúsági szervezeteket kell működtetni, visszanyúlni a régi tradíciókhoz és új módszereket keresni, beleállni az aktuális problémákba, akár a Quaestor-ügyet értve ezalatt, akár a cigánysággal kapcsolatos ügyeket, ott kell leni a társadalom minden zugában és képviselni a pártok álláspontját - ehhez persze az kell, hogy legyen álláspontjuk.
És politikai személyiségeket kell keresni, segíteni előrehaladásokat, de figyelve őket, nehogy ismét tévútra tévedjen a demokratikus oldal.

Szívem szerint azt mondanám, hogy egyesüljön újra a baloldal egy pártban, de ez a mai helyzetben illúzió.
Mégis, csak az visz előre, ha valamiféle állandó szövetség jön majd létre, mert a sebek kölcsönös felkaparásával nem megy a demokratikus oldal semmire.
Lemaradásban vagyunk, de nagyon.
Csalódott vagyok, habár ez a realitás, és lesz még ennél rosszabb is, ugyanis a magyar választó egyszerű, mint a faék.
Ez a párt még nem okozott csalódást, még nem lopta el a Bazilikát, hát szavazzunk erre.
Igaz, hogy erényei leginkább abból származnak, hogy még nem volt a hatalom közelében, hát adjunk nekik lehetőséget, majd kiderül...
Hacsak nem vált a demokratikus oldal, nem lesznek könnyűek következő éveink...

:O)))