Igen csodálkozó és bánatosan méltatlankodó pofával vette tudomásul a hírt szeretett Vezérem, hogy bár a második – vezérvédelmi szempontból Matolcsy-csomagnak elkeresztelt - Orbán-csomagot is elküldte az Uniónak, az mégsem rogyott le ájultan a padlóra, miszerint ez igen!

Hanem üzent, hogy derék, derék, csak így tovább, mintha már kezdenéd kapiskálni Viktorka, hogy hogyan kell ezt csinálni, ne add fel, bele fogsz te ebbe jönni, mint liba a költözködésbe!
Hogy miért van az, hogy nekem szépemlékű ifjúkorom katonaélménye jutott eszembe, mikoris az öregkatonák fegyelmezgették a nagypofájú újoncot, aki azt hitte, hogy a katona az katona, mindegy, és még nem tudta, hogy a kopasz meg egy őrvezető közötti távolság nagyobb, mint a Föld-Mars távolság négyzete.
A fegyelmezés a körlet tisztántartása (v.ö: költségvetés rendbetétele) során történt.
A gyanútlan, ám nagypofájú újonc belemártotta a vödörbe a felmosórongyot, majd gyorsan összekente egy léből a negyvenméteres folyosót, aztán jelentette, hogy a parancsot teljesítette.
Az öregharcsa megcsóválta elbánatosodott fejét és rendbetette gondterhelt ábrázatát, ne lássa az a kopasz, hogy tud érzelmeket gerjeszteni benne, majd türelmesen elmagyarázta neki: Harcos, ez nem felmosás, én nem pancsolni küldtem, hát hogy képzeli, hogy egy vödör víz elég erre az egész leszállópályára?
Számolja a kockákat haladtában, oszt minden tízedik kockánál cserékje ki a vödörben a vizet!
Újonc kissé elszontyolodott pofával hátraarc és balra el, aztán nekilátott, és az utasításnak megfelelően tette a dolgát, majd kissé elfáradva jelentette a parancs végrehajtását.
Az őrvezető odaballagott a tett színhelyére, majd elhűlt képpel, csodálkozva kérdezte: Harcos! Hát azt mondtam én magának, hogy csináljon ebből a folyosóból úszómedencét?
Jelentem nem, mondta az újonc, rosszat sejtve.
Hát akkor miért nem törölte fel a vizesruhás felmosás után száraz ruhával is a padozatot, körkörös mozdulatokkal állandó rongy-kicsavarásokkal kombinálva, hogy elkerüljük az uszoda-feelinget?
Értette, amit mondok?
Értettem, vágta rá elszontyolodott pofával az újonc, mire is az őrvezető lemondóan legyintett: értette maga a fa**t kotona, - nem értette maga, csak hallotta - de mindegy, kezdjen hozzá újfent, -  vizesruha, körkörös mozdulatok, tíz kocka, vízcsere, rongycsavarás, szárazra dörzsölés, jelentés!
Kopasz nekilátott, addigra már akadtak nézői is, nem lehetett sumákolni, így aztán a parancsnak megfelelően és kissé hosszabb idő alatt végrehajtotta a feladatot, majd büszke ábrázattal jelentett, miközben megidézte az őrvezető édesanyjának szellemét, gondolatban életvezetési és szexuális tanácsokkal látta el az őrvezetőt ebben a családias környezetben, majd várta az elismerő szavakat.
Nem is csalódott, az őrvezető végigballagott a folyosón és úgy tízméterenként megállt, egy merő mosoly volt az egész ember, mintha nem is őrvezető lenne, hanem kedves barát, aki éppen elismerését készül kifejezni, majd a tápos kíséretében visszaballagott a kiindulópontra, ahol is mondta a sivárnak: Na, fiam, tud maga dolgozni, ha akar, már szinte alig lehet magában felfedezni a padlómosásra betanított csimpánz hebehurgyaságát, alakul ez kétségkívül, csakhát, látja – mutatott a folyosó szegélykövére -  nagy buzgalmában összecsapkodta a a vizes rongyával a szegélyköveket, talán azt kellene még ledörzsölnie, hogy a munkája megüthesse az elfogadható szintet!
Tudja, – mosolygott a kopaszra – tízkockánként vízcsere, vizesruha, szárazruha, körkörös mozdulatok, fog ez menni!
Harcos feje mint a cékla, de nem volt mit tenni – hiszen csak negyven méter oda, negyven vissza és tudta, ha az ajtóknál, a kiszögelléseknél és a beugróknál hibázik, kezdheti elölről!
De nem ezért kezdhette, hanem azért, mert a szegélykőről lecseppenő víz nyomot hagyott a vízszintes felületen, mint ezt parancsnoka türelmesen elmagyarázta neki, utasítva egyben a korrekcióra. 
Vizesrongy, szárazrongy, tízkocka, vízcsere, körkörös mozdulatok, falszegély megóvása, teljes folyosó, mert nem végzünk félmunkát, anyád, terohadt, ne találkozzunk kimaradáson! – majd miután néhány kísérlet után fel tudott emelkedni a padlatról, jelentette a feladat végrehajtását.
Az őrvezető megtekintette a folyosót, majd odaballagott a falon található kaminlyuk ajtajához, kinyitotta azt, majd megszemlélve a tragédiát, melyet a kiömlő korom okozott, felháborodott ábrázattal kérdezte: Maga szerint újonc, a folyosónak nem tartozéka a kaminlyuk?
Erre aztán nemigen lehetett mit felelni és jöhettek az instrukciók: a lyukat ki kell mosni, majd szárazra törölni, aztán természetesen a folyosót is rendbe kell tenni, merthogy nézze meg kopasz, mit csinált ide, - aztán, tudja, vízcsere, vizesruha, szárazruha, tízkocka, szegélyóvás, fallemosás a korom eltávolítása után, falszárítás újság lengetésével - na, essen neki kotona, mert mindjárt takarodó!
Orbán most hozzávetőleg itt tart, és még nem tudja, hogy éjjel kettőkor a két térdére és a két könyökére sisakot húzva négykézláb fog mászni az ágyak alatt, minden ágynál egyet és a kanyaroknál kettőt füttyentve fogja hangosan bemondani a megállókat, személyvonaton, Brüsszeltől – Budapestig.
Mondta, nem kellenek nekünk konkrét elvárások (idáig sem voltak ugyan ilyenek, de ezt nem említette…), mondják meg mi kő, majd mi megoldjuk!
Az a fontos, mondta, hogy helyzetünket humorral és jókedvűen értelmezzük.
Na, ez a kívánságát kipipálhatja, ez már teljesült is, - mikor éppen nem sírhatnékunk van, akkor kínunkban röhögünk.
Ha nem magyarok lennénk, még jobb lenne a kedvünk…

:O))))