"Minden pillanatban létezik egy választás. Belekapaszkodhatunk a múltba, vagy elfogadhatjuk az elkerülhetetlen változást. És engedjük, hogy kibontakozzon előttünk egy szebb jövő. Egy olyan bizonytalan jövő, mely még több bizonytalan szövetséget követel. Bárhogy is legyen, egy új nap közeledik, akár tetszik, akár nem. A kérdés az, hogy te irányítod vagy ő fog irányítani téged."
(The Originals c filmsorozat)

Hát, végére értünk a számvetésnek, mely igazán vázlatos, nem is tudományos alaposságú, legfeljebb tényeket és benyomásokat rögzít. Egy életérzést: milyen ez a mai Magyarország egy magát demokratának és baloldalinak valló választó szemüvegén át.

Lehetne adatolni a posztokat, statisztikákat idézni, de a cél nem ez volt, hiszen az életminőséget nem csak a számokkal kifejezhető adatok adják, hanem a szubjektív érzések is: milyennek érzi az életét az az ember, akinek naponta a képébe hazudnak, akinek eladják a lába alól a termőföldet műkörmösöknek és fodrászoknak, akinek szembe kell néznie azzal, hogy olyan társadalomban él, melynek önvédelmi képessége a nullával egyenlő.

Akinek el kell nézegetnie, hogy telente emberek fagynak meg, akinek ijedeznie kell, mert migránsoknak nevezett menekültekkel riogatják, akinek egy olyan ország jutott, ahol a jog nem követendő zsinórmérték, hanem esetenként a hatalmon levő bűnözők engedelmes kiszolgálója. Ahol a várólista az egészségügyben azt jelenti, hogy nem te vársz a kezelésre, hanem a rendszer vár a halálodra, ahol dühöng a rasszizmus, az antiszemitizmus, a bűnözés - a legfelsőbb szinteken is, sőt - ott csak igazán.

A jelenlegi helyzet nem sok jóval biztat a jövőre nézvést, és ez nem Orbán emberfeletti kiválóságából és páratlan karizmájából adódik, hanem az alternatíva hiányából, melyet véleményem szerint ugyancsak Orbán állított elő, a demokraták szorgos asszisztálása mellett.

Ha végigtekintünk az ellenzéken, sem győzelemre esélyes pártalakulatot, sem győzelemre esélyes politikust nem látunk semerre, és ez most független attól, hogy elismerjük Botka kvalitásait, vagy bízunk abban, hogy a szocialisták vezetőválasztó kongresszusa milyen eredményre jut: egyrészt a jelöltek között sem látunk olyan egyéniségeket, akik képesek lennének a mai, igen bonyolult helyzetet kezelni, másrészt meg, ameddig a szereposztó dívány tulajdonosa ugyanaz, mint aki a 70:30 arányú osztozkodás szülőatyja is volt, addig ez a párt soha nem fog nyerésre játszani.

A szocialista párt legatyásodott, szinte teljesen elvesztette értelmiségi bázisát, ideológiailag zavaros, szervezetei eljelentéktelenedtek, rosszul működő nyugdjasklubok hálózatává silányodtak, melyekben nem a Fidesz és Orbán a fő ellenség, hanem Gyurcsány.

Aki egyébként legnagyobb bánatomra nem azon munkálkodik, hogy felépítse a párt 2018-as listavezetőjét, hanem azon, hogy ő legyen a listavezető, pedig a DK egy Vadaival, vagy akár saját feleségével az élen is nagyobb tömegeket vonzana és koalicióképesebb lenne - akár még a szocialistákkal is.

Gyurcsány tehetséges, okos, jó szónok, de nem túl jó szervező, vezető, de természetesen ezt soha nem lesz hajlandó belátni, viszont az őt körülvevő középszer és tehetségétől ájuldozó hívei elveszik tőle a belső verseny lehetőségét is, ami nagy kár.
Egy politikusnak először és elsősorban a saját pártján belül kell "eladnia" magát, de a DK-n belül semmiféle konkurencia nincs, így aztán a versenyt is mindig ugyanaz az egyetlen induló nyeri. A belterjesség egy párt halála, ha nincsenek feltörekvő fiatalok, akkor nincs fejlődés se, és a DK egyemberes show. Lehetett volna ezen változtatni, de akkor két évig a sebek nyalogatása helyett pártot kellett volna építeni.

A demokrata oldalon - ami nem jelent szükségszerűen baloldaliságot - más, komolyan vehető párt nincs, olyanok vannak, melyeket Orbán embere alapított, olyanok, melyeket olyan emberek vezetnek, akik már végigszambázták a demokratikus oldal minden pártját, mint tanácsadók, és mindenhol buktak,  aztán amikor elfogytak a libák, alapítottak saját pártot.

Aztán van olyan párt, melyre azok szavaznak, akik a boltban nem bort, hanem borcímkét vesznek, van olyan párt, melynek prominens képviselőjét éppen öt percbe kerül lekaraktergyilkolni, csak éppen nem szabad vitatkozni vele. A demokratikus oldalon tán két pártnak, ha helye lenne, de nem a mai szisztémában, merthogy ennek a két pártnak egymással koalícióképesnek is illene lenni, ma meg ilyen pártok nincsenek. Egy diktatúra alkotmányos, de legalábbis békés megdöntésére készülve gittegyletecskékkel semmire se lehet menni, eleve kódolt a bukás.

Hát akkor nem reménykedhetünk semmiben?

Jogos kérdés ez a demokrata szavazótól, aki elé ma már programot illene tenni, de nem a pártideológusok bikkfanyelvén, hanem ékes magyar nyelven: a mi pártszövetségünk egyetlen célja ebben a ciklusban a maffia eltakarítása és az ország normális működésének helyreállítása, minden törvényes eszközzel.

Nem is kellene ezt tovább cifrázni, mert tehetséges politikusaink csak belegabalyodnának, mint macska a házicérnába.
Erre nemigen számíthatunk, még akkor sem, ha a DK mondjuk kívül marad egy esetleges politikai koalíción, az összefogáson, mely mostanában szitokszó lett. Márpedig ha nincs egység, akkor nincs győzelem se, mert a szavazatok megoszlanak és a sok finnyás, aki nem akar összefogni a megkérdőjelezhetetlenül demokrata Gyurcsánnyal, megkapja jutalmul Orbánt.

Marad még megoldásként a Deus ex machina, az Úr lesújt Felcsútra. Az is elképzelhető, hogy a bukott népszavazás után lemond Matolcsy, Lázár, Rogán és bevezetjük a szükségállapotot, minden annak a függvénye, hogy milyen hatékony a gyógyszerelés. Egy biztos, ezt az embert a Parlamentből csak lábbal előre vagy szíjakkal és szalagocskákkal díszített öltönyben lehet kivinni,  magától ez nem fog tenni egy lépést se, hiszen ma már olyan helyzetben van, hogy számára és vazallusai számára egy bukás élet-halál kérdése.

Az ország pedig vagy befejezi a civilkedéses bohóckodást és profi politikusokat emel pozícióba, vagy elkezdhet gyűjteni a fehér lóra, melyet majd sírján fog egy bunkóval ( ez nem gond, ebből van elég...) fejbecsapni a táltos, persze a megfelelő összeg befizetése után. Nem lesz könnyű időszak a következő tíz év, a társadalom radikalizálódni fog, mégpedig jobbról indítva. A baloldali radikalizmusnak itt nincsenek hagyományai, nem szólva arról, hogy a nép még mindig úgy szidja a komcsikat, ahogy csak jótevőit szokta volt a magyar történelem során mindig. Viszont az inga leng, és ha elérte szélső pontját, elindul visszafelé.

Egyszer már megállhatna végre középen is...

:O)))