A svéd közszolgálati televízió műsorában főszereplővé sikerült válnunk.
A műsor a szélsőjobb európai előretöréséről szólt, melyet a svéd alkotók általános jelenségként jellemeztek, megjegyezve, hogy a szélsőjobb előretörése és az antiszemitizmus napjainkban Magyarországon a legerősebb.Ez természetesen azonnal kiverte a biztosítékot a magyar kormánypártnál, de az egész magyar jobboldalon is, az érintettek értetlen ábrázattal kapkodták a fejüket jobbra-balra, mint pigpongasztalt leső liba a szerva után – keresték, hogy a svédek kiről is beszélnek.
Hát, ami azt illeti, nem is könnyű meghúzni a határt - eddig tart a jobboldal, innen kezdődik a szélsőjobb – egy olyan országban, melyben a hivatalban levő miniszterelnök a nemzeti ünnepen katonai díszsorfal előtt hirdeti híveinek, hogy hadrendbe kell állni, hogy aki nem az ő pártját támogatja az ellenség.
Aki a csőcselék rendzavarását megfékezni szándékozó, törvényes módszereket és eszközöket használó rendőrséget, mint tömegbe lövő vadállatokat jellemzi, és aki önmagát a törvényességet felrúgó, tomboló, gyújtogató, a Parlamentet körbehugyozó csőcselékkel azonosítja.
Aki ilyesmit legutóbb megengedett magának, azt Hitler Adolfnak hívták, aki – csakúgy, mint a hivatalban levő magyar miniszterelnök – türelmetlen puccsot kísérelt meg a törvényes hatalom ellen, aki ugyanúgy elbukta kísérletét, és akit aztán a veszélyt felismerni nem képes választópolgárok később ugyanúgy törvényes választáson jutattak hatalomra, mint a mai magyar miniszterelnököt.
Aki ezután egy labilis jogi helyzetet felhasználva új alkotmányt fércelt össze, lebontotta a jogállamot, a végtelenségig centralizált vezérelvű államszervezetet épített ki, minden pozícióba a saját embereit ültetve és bebetonozva velejéig antidemokratikus rendszerét. 
Ezer a hasonlóság, talán csak országunk mérete és Vezérünk kvalitásai, emberi kisszerűsége szabják szűkebbre a magyar kísérlet kereteit, és ezek – meg a világpolitika csillagainak szerencsés konstellációja - akadályozzák meg, hogy Magyarország tüchtig kis fasiszta állam legyen.
Namármost, ha ilyen kezekben van a hatalom, akkor hol is húzódik a szélsőjobb határa?
Orbánon innen, Orbánon túl?
Merthogy az ne tévesszen meg senkit, hogy legitim eszközöket használt fel egy illegitim rendszer kialakítása érdekében – legálisan birtokolt pisztollyal is lehet gyilkosságot elkövetni - anno Hitlert is megpróbálták beleszuszakolni a jogállami kategóriák keretei közé, hogy aztán keserves árat fizessen érte az emberiség.És bár Orbán úgy aránylik Hitlerhez, mint veréb a libához, de arra azért elég, hogy a magyarok életét megkeserítse, hogy az országról alkotott képet a pöcegödör mélyére lökje, hogy visszalökje az országot vagy nyolcvan évvel a múltba, erkölcsileg-anyagilag egyaránt.
Súlyosítja a helyzetet, hogy a műsorban a megkérdezett Heller Ágnes ezt ki is mondta, sőt, példákkal illusztrálta is a helyzetet.
Heller Ágnes egyébként is állandóan ott van a célkeresztben, Orbán hatalma éppúgy nem kedveli, mint ahogy ellenséges valamennyi független szellemmel, kézbentarthatatlan, valódi értelmiségivel szemben.
Most sincs ez másként, nekem nagyon úgy tűnik, hogy Heller Ágnes mostanában nem fog szolgálati autót kapni sofőrrel, de havi egy-két milliót sem.
Mint ahogy a másik megszólaltatott, Alföldi Róbert sem, holott tehetnek Orbán mamelukjai bármit, tarthatják magukat bárkinek-minek, ma akkor is Alföldi Róbert Magyarország első számú kultúrpolitikusa, tetszik ez Orbánnak vagy sem, akkor is.És hát bizony, a svédek megállapítása a magyarországi neonácizmus, a nyilasok mai utódainak előretöréséről megcáfolhatatlan valóság, mint ahogy az is tény, hogy a kádári sötét elnyomatás éveiben sem a nácizmusnak, sem a rasszizmusnak, sem az antiszemitizmusnak nemhogy csak tere, de divatja sem volt.
Igaz, akkor azok a társadalmi viszonyok sem álltak fenn, mint amelyek ma jellemzik az országot.Akkor is voltak ugyan szegények és gazdagok, de a társadalmi olló nem nyílt olyan tágra, mint manapság és nem éltek milliós tömegek kilátástalan jövőtlenségben, gyermekeik nem éheztek, nem kellett kilátástalan helyzetük megoldásának csodáját embertelen eszmék hirdetőitől várni.
Akkortájt nem azt mondták az embereknek, hogy a dologtalan cigányok elveszik, vagy a hazafiatlan zsidó bankárok elcsalják tőlük a pénzüket, hanem azt mondták, hogy dolgozzunk mindahányan azon, hogy aki dolgozik, az megéljen – és akik dolgoztak, azok valóban meg is éltek.
Ma némelyik baloldali párt azt hiszi, hogy a társadalom betegségeit azzal lehet orvosolni, ha ugyanakkorákat vagy nagyobbakat ígér/hazudik, mint a kormánypárt, de ezzel csak a szélsőjobb megerősödését segíti elő, hiszen nekik ezt – tekintettel hatalomban töltött éveikre – ugyanúgy nem hiszi el senki, mint a kormánypártnak, míg a neonácik ilyen tekintetben szüzek.
A választó akár azt is képzelheti, hogy akár még megoldást is kínálhatnak a bajaira, hiszen mástól elvenni valamit a magyar ember mindig szeretett, és ilyen tekintetben szinte mindegy is, hogy a kifosztandó gazdag, mint Krőzus, vagy szegény, mint a templomi segédegér.
A gazdaság az alapja mindennek, a nyomorgót könnyen el lehet vinni embertelen rémálmok felé, az embert, aki elfogadható anyagi körülmények között él, aki jövőt lát maga és gyermekei előtt, azt nehéz elvinni a szélsőségek felé.Orbán csicskásai persze már megint nem a valósággal foglalkoznak, hanem a tükröt szeretnék összetörni, mely a valóságot mutatja.
Nem fog sikerülni.
Nem a svéd közszolgálati televíziónak kellene erről műsort készíteni, hanem a magyarnak.
Őszintét, okosat, a problémával őszintén szembenézőt, nem szarkenegetős egyrészt-másrészt műsort.Meri valaki megcsinálni?

:O))))