Elmeszelte a washingtoni választottbíróság az izraeli befektetők kártérítési igényét Sukoró ügyében.
Mindannak dacára, hogy az egész ügy úgy volt hányinger, ahogy volt, azért nem kell szomorkodnunk.
Ronald S. Lauder nem kispályás játékos, száz milliárd forintot követelt kártérítésként azért, mert a magyar állam ellehetetlenítette a King's City névre hallgató, csak az Euro-Disneylandhez mérhető beruházást.

Ami azt illeti, ha veszítünk, akkor az ugyan politikailag nem tett volna jót Orbánnak, viszont a pénzt nekünk kellett volna kifizetnünk, ez pedig azért nem hiányzik az adófizetőknek. 
Varga miniszter is megnyilatkozott az ügyben, szerinte a bíróság egy nagyon jó döntést hozott. "Elismerte azt, hogy Magyarország jogszerűen járt el ebben az ügyben, másrészt pedig az ítélet azt is érzékelteti, hogy itt semmiféle politikai megfontolás nem volt a lépés mögött.
Egyszerűen a kormány nem tartotta célszerűnek ezt a beruházást részben ebben az övezetben, részben pedig a kaszinó iparban megvalósítani. Semmiféle politikai megfontolás az ügyben nem volt" - szögezte le  Varga Mihály. "A magyar állam meg tudta védeni a magyar adófizetők érdekeit, a magyar polgárok érdekeit, és egy rossz beruházást nem kellett az országra kényszeríteni" - hangsúlyozta a nemzetgazdasági miniszter.

A nemzetgazdasági miniszter egyébként egy segg, ha ilyet nyilatkozik – sajnos, merthogy rá van bízva az ország gazdasága.
A bíróság egy dolgot állapított meg, nevezetesen azt, hogy a kormány nem sértett jogszabályt.
A többi, amit itt a miniszter úr volt kedves hozzáhablatyolni, azt tekintsük írói munkássága részének.
A bíróság ugyanis ítéletet hoz egy konkrét kérdésben és nem „érzékeltet” semmit, hanem dönt: volt joga ahhoz a kormánynak, amit tett? 
Volt.
Ennek utána jammerolhat Lauder, meg nézegethet méltatlankodó ábrázattal a miniszter mint a gúnár, mely elől el akarták lopni a kukoricát, ezek a megnyilatkozások teljességgel érdektelenek, a bíróság döntött és kész.

Namármost a helyzet az, hogy a miniszter hazudós is.
Egyre inkább azt érzem, hogy ez a jelenlegi kurzusnál egy valamirevaló poszt betöltésének előfeltétele.
Azt mondta: semmiféle politikai megfontolás nem volt a lépés mögött.
Szerintem is, inkább anyagi megfontolások játszottak szerepet.
Viktor méltatlankodott is még ellenzékben, mikor nélküle akarták megcsinálni a beruházást – micsoda dolog, hogy őt – Őt, sőt ŐT meg sem kérdezték az ügyben, tűrhetetlen!
Meg aztán ez a beruházás Gyurcsány kormányzásához kötődött volna, márpedig ez is tűrhetetlen.

Így aztán jött Fa Nándor a hülyeségeivel, meg a székesfehérvári Földhivatal vezetője – nézzen már utána valaki, aki ott lakik, mivel hálálták meg neki a buzgalmát! 
A lényeg mégiscsak az volt, hogy ha létrejött volna egy kétezer valódi munkahelyet teremtő, a Mercedes beruházásánál nagyobb turisztikai beruházás, akkor azt nehéz lett volna elbagatellizálni.
Erre írja a miniszter, hogy „a magyar állam meg tudta védeni a magyar adófizetők érdekeit, a magyar polgárok érdekeit, és egy rossz beruházást nem kellett az országra kényszeríteni".
Hogy ez mitől lett volna a magyar adófizetők érdeke, azt senki sem tudja, de azt sem, hogy mitől lett volna ez rossz beruházás. mivelhogy kétezer ember adója, vásárlóereje, a vállalkozás adója, a koncessziós díj mind-mind a magyar költségvetést gyarapította volna.

Persze ez soha nem volt szempont Orbánnak, éppen ilyen megfontolásból hiúsították meg az Apolló Tyres ezer munkahelyet teremtő beruházását, melyet most kívánna Orbán megvalósítani, ehhez a magyar állam 29 milliárd forinttal járul majd hozzá.
2008-ban a cég adott volna nettó 700 milliót a gyárhoz szükséges telekért.
Orbánnak semmi sem drága, ha a saját politikai – és a politika mögé rejtett gazdasági - ambícióiról van szó, már ha ambíción a tolvajlásait értjük.
Ha Sukoró mellé odatesszük Orbán fogorvosának fogturizmussal kapcsolatos pénzszivattyúját, akkor az ember vagy sír, vagy röhög.
Háromezer valódi munkahellyel fizetett az ország azért, hogy a Család tovább gyarapíthassa milliárdjait – ma már mindenféle skrupulus nélkül, nyíltan lopva a közpénzeket.

Az pedig, hogy az államnak joga volt azt tenni, amit tett, nem jelenti azt, hogy helyes is.
Díszebéden is joga van mindenkinek belefújnia taknyos orrát a damasztabroszba, normális ember mégsem teszi.
A jogszerűség nem ad felhatalmazást arra, hogy a társadalom pénzével játsszanak. 
Kár lenne ezt a döntést diadalmenetként megélni, ez csak egy szánalmas ország szánalmas elitjének alkalmatlansági bizonyítványa.

Ha negyed századdal ezelőtt meg tudta volna mutatni valaki az embereknek, hogy mi vár rájuk, ezeket aznap köti fel a nép, amikor az első narancsot odatették a Parlament képviselőinek asztalaira…
És még nincs is vége, sajnos…

:O)))