Szívem szerint nem írnék róla, van olyan helyzet, melyben az ember, ha igazat ír, lehet, hogy árt.
Ártani meg nem akarok, mert a Sokak Magyarországa című röpirat szerzőjét az elenyészően kevés számú tisztességes, még kevesebb számú európai színvonalú magyar politikus között tartom számon, ha pedig az olyan politikusok között keresgélek, akik okosak, tisztességesek és tehetségesek is, akkor ő is benne van az elő ötben, hatodik meg talán nincs is.
Igen, Gyurcsány Ferencről van szó, aki írt egy röpiratot, igényesen, magas színvonalon, ahogy tőle már megszoktuk.

Hogy miért éppen most, miért éppen ő – ezt nem lehet most megkérdezni, mert könnyen úgy jár az ember, mint drágajó Bolgárúr, akinek a demokrata politikus akkorákat vert hólapáttal a képére, hogy a fal adta a másikat, merthogy nem azt kérdezte, amit a felajzott szerző elvárt volna.
Talán érthető, hogy aki már annyit kapott, mint ő, időnként begorombul, de ha ennek előjelét érzi, akkor el kell halasztani a szereplést, mert a társadalmi munkamegosztásban a műsorvezető kérdez, a politikus meg válaszol.
Ha esze van, hálás azért, mert médiafelülethez jutott, ahol a választók megismerhették aktuális elveit.
Főleg a mai médiahelyzetben, ahol a vele halványan rokonszenvező rádióadók száma egy, a televízió-csatornák száma talán éppen ennyi, és ennek a helyzetnek előidézésében maga is nyakig sáros…
A műsorvezető meg azt kérdezi meg, ami engem, a hallgatót érdekel, meg amit még akar.

Mint kiderült a politikusnak magánemberi viszonya is van a műsorvezetővel, aki azt is megkérdezhette volna – magánemberi viszonyban, tegeződve – hogy te Feri, hát mi a faxt hemzsegsz már megint, mit akarsz ezzel elérni, miért most írtad, ki lesz erre vevő, szerinted ez nem pótcselekvés, Feri?
A választó húsz szót sem olvas el egymás után, aki meg annyira kedvel téged, hogy a húsz oldalad elolvassa, az le tudja írni maga is, hogy te mit fogsz alapvetni.
Na jó, nem minden mondatod, de a többségét gond nélkül.
Nehéz a próféták sorsa, saját néped azt se érti, amit mondasz, liberális barátaid népe a prófétáit meg szokta előbb feszíteni, és csak haláluk után alapít tanaikra egyházat.
Egy ilyen munka ebben az időpontban leginkább csak arra jó, hogy az ezért fizetett médiamunkások kiemeljenek a szövegkörnyezetből egy mondatot, aztán bizonyítsák vele, hogy te vagy a liberális métely, aki hazudott reggel stb. stb. – ismered a menetrendet, nem?

Bolgárúr persze nem azért Drágajó, hogy ne viselje a primadonna-allűröket, főleg, ha a színházban momentán nincs még egy primadonna, de még szubrett sem, időnként a súgó meg a tűzoltó szokott beugrani egyik-másik szerepre.
Hogy az időzítés milyen, arról ne beszéljünk, arról se, hogy az országot megváltó tanulmányt nem lehet megtalálni a neten, mert olyan ravaszul sikerült eldugni - de aki végül mégis megtalálja, az kétségtelenül részesül abban az élményben, melyet a tarlón keresgélő liba él át egy földbe taposott, majdnem hiánytalan kukoricacső kipiszkálása során.
De nézzük magát az anyagot, melynek nagyrésze a szokott elveket rögzíti, melyekkel minden demokrata egyet kell, hogy értsen.
Most csak arról, ami talán nem annyira egyértelmű.

Azt írja az anyag, merjünk demokraták lenni, régebben kaptunk olyan felszólítást is, hogy merjünk baloldaliak lenni.
Tájékoztatnám a szerzőt, hogy mi mertünk baloldaliak is lenni, mertünk demokraták is lenni, és ha a következő felszólítás az lenne, hogy merjünk emberek maradni, hát ne strapálja magát, mi azok maradunk.
Huszonöt éve is vettük a bátorságot ragaszkodni az elveinkhez, még, ha nem is tudtuk, hogy a demokrácia vállalásához merészség kell, - sajnos, nem voltunk elég bátrak, de ma már mit kockáztatunk?
Körbekiabál bennünket Viktor?

A gyerekeink és unokáink igen, ők az állásukat, az egzisztenciájukat félthetik, vagy merészen elutazhatnak Londonba mosogatni.
Tévedés az, hogy a választók az önkényt választottak demokrácia helyett, vagy erőt gyengeség helyett, a választók a rendet választották a káosz helyett, és a relatív következetességet a torzsalkodó, egymást és saját magukat lejárató „baloldali” pártvezetők helyett.
A választó nem fog soha arra szavazni, aki éppen verekszik a társaival, akikkel állítólag egy táborban van.Nem fog szavazni kiszámíthatatlan politikusokra sem, olyanra meg végképp nem, aki egy ábrándos pillanatában minden előkészítés nélkül lemond, odadobva a gyeplőt a marhák közé, merthogy  ez a szekér csendesen ballagott, ugye…
A kudarc nem a baloldali vagy a demokrata választóké, hanem vezetőiké, beleértve a röpirat szerzőjét is.

Kétségtelenül sok dologban igaza volt, de az is kétségtelen, hogy éppen elég dolgot kúrt el, nem kicsit, nagyon.
Csak emlékeztetőül, a média ügyét, a lemondását, a párton belüli, Fidesszel kollaboráló ártányok ügyét, a pártfinanszírozás ügyét, a pártszakadásnál a frakció ügyét, de tudnám még folytatni, csak minek.
Nem lehet állandóan doktriner módon viselkedni, a politika harc, néha foggal-körömmel, politikai bátorsággal - szépelgéssel sokra nem lehet menni.Nem lehet úgy demokratának lenni, hogy kamarilla-politizálást folytatok, meg megköszönöm a választóknak, hogy követnek engem, ahelyett, hogy az köszönné meg, hogy képviselheti az érdekeiket.

Különösen, ha azt se határozza meg pontosan, hogy kiknek az érdekeit kívánja képviselni, hanem még ebben az anyagban is polgározik, jóllehet ebben az országban tízezer polgár sincs, a többi paraszt meg proli.
Annak a tízezernek meg van már, aki az érdekeit képviseli, általában Viktornak hívják, de Simicska például gecinek, és ő jobban ismeri, mint a választók.
Miért szavazzon az általa vezetett pártra a munkanélküli Prolijózsi?
Vagy a zsellérsorba süllyedt, földnélküli Parasztgyuri?
Majd ígérnek nekik nemzetiszínű pénzeszacskót, és adnak neki egy zászlót, ha kilóg a segge a gatyából, azzal befoltozhatja a szerencsétlenje.

A baloldaliságról szóló eszmefuttatás nagyon szép, sok is benne az okosság, de vannak dolgok, melyeket illene tudomásul venni.
Az egyik az, hogy a baloldal múltjából nem lehet szemezgetni, nem lehet azt mondani, hogy az örökségből nekem csak az kell, ami aktuális céljaimnak éppen megfelel.
Ez az örökség egyben örökölhető, Szabó Ervintől Jászi Oszkárig, Rákositól Kéthly Annán át Kádárig, így együtt.
Nem lehet politikai haszonszerzésből elhatárolódni Kádártól és helyette a vértehetségtelen, moszkovita Nagy Imrét idealizálni, megpróbálva egy lyukból hideget és meleget fújni egyszerre.

Kádár a magyar baloldal, egyben a magyar történelem egyik legnagyobb alakja is, aki talán a legjobban élt a kora adta lehetőségekkel.
Ha utódai az ország vezetésében fele olyan jól éltek volna a saját koruk adta lehetőségekkel, már faképnél hagytuk volna Ausztriát.
Most mégis azt olvasom, hogy a szerző „Kádár bárminemű felmentési szándéka nélkül” beszél, jóllehet a négymillió koldus országában ma egyetlen politikus sincs, akinek lenne erkölcsi alapja Kádár felett ítélkezni.
Neki sincs.
Elhiszem azt, hogy zavaró a kádári kor biztonságán elmélkedve keseregni, de ha egyetlen ember is megfagy az utcán egy magát baloldali indíttatásúnak tartó politikus miniszterelnöksége alatt, akkor talán lehetne több szerénységet tanúsítani bíráskodás helyett.

„A baloldaliság a fennálló lehetőségek közül keresi a legemberibb, legtisztességesebb utat. Nem a múlt megoldásaihoz, hanem a jelen lehetőségeihez és a jövő követelményeihez méri magát. Ami tegnap baloldali volt, az mára üres hazugság, populizmus lehet. Ami tegnap jó volt a jobboldalnak, az lehet, hogy ma a baloldal számára is támogatható. Ezt sokan megalkuvásnak, árulásnak gondolják. Én egyáltalán nem” – írja a szerző.
Jó szó ez a populizmus, el lehet mantrázni mindahányszor, amikor adni kellene a szegényeknek egy kis életet, levegőt, reményt.A baloldalnak nem utat kell keresgélni, hanem meg kell teremteni az emberhez méltó élet feltételeit minden magyar állampolgár számára, mégha ez azzal is jár, hogy a gazdagoknak kevesebb jut.

Tudom, jobb lenne elfelejteni a múltat, amikor a pápai lumpenproli gyereke is eljuthatott – talán nem túl könnyen – az egyetemre, mint ahogy a kőbányász fia se kellett, hogy traktoros maradjon, de a múlt velünk él és kísért, mint Hamlet atyjának szelleme a vár fokán.
Akár büszkék is lehetnénk rá, már, ha baloldaliak lennénk.Azt a szerény kádári létbiztonságot, kiszámíthatóságot és stabilitást várják az emberek, amit ma a jobboldal ígérget nekik, aztán addig mondja, mondja, hogy már az övék, míg el nem hiszik maguk is, hiszen ehhez csak az kell, hogy a múltat minél sötétebbre fessék. 
Ebben a társadalmi rendben természetesen nem lehet munkás-paraszt diktatúrát bevezetni, de aki nem vallja azt, hogy baloldalinak lenni a társadalom bérből és fizetésből, nyugdíjból élő rétegének, a nincstelenek és szegények érdekképviseletét jelenti, az nem baloldali.
Ez nem baj, de nem kell becsapni az embereket.

„Magyarországnak ma nem egyszerűen baloldali, hanem balközép polgári demokrata kormányra van szüksége. Nem szakértői kormányra, mert a kormányzás mindig is szakszerű alternatívák közti értékválasztás, azaz politikai döntéshozás és cselekvés. Amire szükség van, az az európai humanizmus eszményében hívő, szabadelvű, mérsékelt bal- és jobboldali felelős emberek támogatása és cselekvése.”
Magyarországnak egy olyan demokratikus kormányra van szüksége, amelyik felszámolja a mai állapotokat, nem fél kemény kézzel rendet tenni közös ügyeinkben.
Nem keménykedésre gondolok, hanem következetességre, politikai és emberi bátorságra.
Nem kamarillapolitikára, hanem demokratikus nyilvánosságra, egyértelműségre.
Utána lehet majd versengő politizálást folytatni, mert az viszi előre a társadalmakat.

A röpiratot érdemes elolvasni, de hangsúlyoznám, hogy nem, mint az imakönyvet.
Gyurcsány gondolkodó ember, de előfordulhat, hogy rosszul gondol valamit, ami nem jelenti azt, hogy ellenfelei jól gondolják.
Pártja - mondjon bárki bármit is – egyhelyben topog, képtelen vonzani a fiatalokat, emellett gyógyíthatatlanul amatőr.
Arra talán jó lesz, hogy vezetői beüljenek a kupola alá, de a demokraták vezető erejévé ezzel a teljesítménnyel nem válhat.
Van még két és fél év ennek az állításnak a cáfolására.
De valamiért mindig eszembe jut egy népi bölcsesség: a világ legnagyobb marhasága az, ha mindent ugyanúgy csinálok, mint tettem és más eredményt várok.

Javaslom mindenkinek elolvasásra és elspekulálgatásra.
Első lépésként húzzuk ki a szövegből a vágyakat és a jelszavakat.
Ennek utána gondolkodjunk el azon, ha valaki kezünkbe tett egy étlapot és jó étvágyat kívánt, megtett - e mindent azért, hogy jóllakottan keljünk majd fel az asztaltól.
:O)))