Hadd kezdjem azzal: köszönjük Viktor!

Hosszú a sor, amit neked köszönhetünk, most egyel több, amiért köszönetet mondhatunk.
Köszönjük, hogy nagyjából vége van Schengennek, hogy véget ért az az állapot, mikor beültél az autódba Nyíregyházán, és ha kedved és erőd volt, egy nekifutásból elautózhattál Lisszabonig anélkül, hogy az útleveled vagy egyéb okmányaid kellett volna mutogatnod.
Végetért az az illúzió, mikor európai polgárnak érezhetted magad,
Németország ma visszaállította - természetesen ideiglenesen - a határellenőrzést déli határain, ha belegondolok az Ideiglenesen Hazánkban állomásozó Déli Hadseregcsoport öröklakásaiba, sok okom nincs az optimizmusra.
Meglehet, ha ma nem, hát majd holnap az osztrákok is vissza fogják állítani, és holnapután valóban itt üldögélhet hetekig - ha nem hónapokig - ezer és ezer menekült, kérelmének elbírálására várva..
A mici jövendölése beválik.
Nem volt elég bajunk, hát csináltunk magunknak.

Miután mi vagyunk a schengeni övezet határainak teljességgel alkalmatlan őrei, így rajtunk csattan majd az ostor azért, mert a Nemzeti Ondó be akarta bizonyítani, hogy a probléma kezelhetetlen.
Addig ügyködött, addig-addig épített a legalantasabb öösztönökre, mígcsak sikerre nem vitte a huszadik század első felének feltámasztását, neki meg ügyibevaló ks bajuszkája nem nőtt.
Végre van olyan embercsoport, amely eléggé védtelen ahhoz, hogy pillanatnyilag kockázat nélkül lehet támadni és hosszabb távon ellenséget faragni belőle.
Hogy emberiesség?
Együttérzés?
Európai viselkedés?
Ugyan már - kit érdekel, mikor az a veszély fenyeget, hogy meggyalázott lányainknak csadorban kell főzni a bablevest, hogy férfiainkat körülmetélik, mintha zsidók lennének - ahhh, irgalomannyanehaggyel, és az a müezzin is ott a toronyban... - hát küzdjünk ellene!

Ha együttműködünk Európával, semmi gond nincs.
Ha lakosságarányosan osztjuk el a menekülteket, akkor Magyarországra éppen negyvenezer jutott volna - kétmillió menekültet feltételezve.
Nem kevés, de nem is elviselhetetlen.
Nem működtünk együtt Európával, ellenben a legócskább eszközökkel élve menekültellenes hangulatot gerjesztettünk.
Úgy tettük ezt, hogy tudtuk, Németország befogad idén akár nyolcszázezer menekültet is, ehhez képest jött néhány százezer idáig, őket altattuk szántóföldön az esőben, őket csaptuk be, őket hagytuk tájékoztatás nélkül, őket zavartuk szanaszéjjel az országban, hadd csinálja össze Maris néni a lábaszárát.
Mi engedtük rá Németországra egy tömegben a regisztrálatlan menekülteket, mert nem akartuk megszervezni sem az ellátásukat, sem a regisztrációjukat, így hozva lehetetlen helyzetbe azt az államot, mely az egész menekült-probléma súlyát szinte egyedül viseli.

Ennek dacára nálunk senki nem beszél menekültekről, mindenki bevándorlókról beszél, jóllehet, ide senki nem akar bevándorolni.
A kettő között a különbség az, hogy a menekült vendége az országnak, mely menedéket nyújt neki, míg a bevándorló családtag kíván lenni.
Ha béke lenne a Közel-Keleten, a menekültek nagy része hazamenne, mint ahogy anno a görög diktatúra felszámolása után is rengeteg görög emigráns tért haza.
Itt ma szóban mindenki Európáért aggódik, tettekben meg csak a saját xenofóbiáját éli meg.
Orbán politikája meg ezt kihasználja.
Elnézegettem a CÖF tüntetését a Magyar Narancs szerkesztősége előtt.
Bayer Zsolt hirdette az Igét, ott forgatta a szemét, mint a Lencsibaba, úgy aggódott Európáért, mint Julcsa a bál után az első vérzésig.
Ha az embeer nem tudná, hogy ez az ember - Orbán egész pereputtyával együtt - ellensége az egységes Európának, teljesen meg is hatódna.
Így viszont csak egy gyenge szinészt lehetett látni, Orbán magyar hagját.
Még a hangszíne és a hanglejtése is a főnökét idézi, hazudni is majdnem olyan jól hazudozgat.
Meg is hízott szépen, nem nagyon látni rajta nyomát a nélkülözésnek, már csak a nyelvét kellene kilógatnia és nem csak szinkronszerepet vállalhatna...

Megtapsoltatta hallgatóival Romániát, Szlovákiát is, merthogy a balti államokkal, a csehekkel meg a lengyelekkel együtt ellenzik a menekültek szétosztását a tagállamok között.
Nagyon kellett röhögni a sok bárgyúpofájú nacionalistán, amint ünneplik Trianon nyerteseit...
A menekülteket a Nagy Magyar Kultúrfölény birtokában egyszerűen lekecskepásztorozta, jóllehet arányaiban a menekültek között kevesebb az analfabéta, mint a befogadó országok lakói között.
Volt viszont demokrata tüntetés a Kossuth téren meg az Egyetem téren is, utóbbin Gyurcsány bejelentette, hogy élőláncot szervez a Parlament köré, a Kossuth téren meg a pártok szükségességéről győzködte Juhász hallgatóságát.
De felháborodott a cigányság nevében Setét Jenő is, merthogy szeretett miniszterelnöke tett egy-két pejoratív kijelentést a legnagyonn magyarországi kisebbségre.
Arról nem érkezett hír, hogy Orbán szégyellte volna magát, mint ahogy Európa sem arra fog emlékezni, hogy emberséget vittünk bele, hanem arra, hogy Orbánt...
Namármost mindkét rendezvény szép volt, de ez volt az az eset, mikor az egy több lett volna a kettőnél.
Gyurcsány egyébként nehezményezte az MSZP sunnyogó magatartását és jövendőmondásba fogott: ha nem foglal határozottan állást a legnagyobb ellenzéki párt, akkor nem sokáig lesz legnagyobb - ő már látja is reggel, borotválkozás közben, hogy ki vezeti majd a magyar baloldalt.
Élőlánc meg valóban kellene, de legalább ötven soros, aztán megnézném, a kis mici ki mer-e jönni a kijáraton, vagy átmegy vakondba, amilyen bátor.
A Keletit is bátran megnézte - kocsiból, kívülről, ugye...

Mindenki azt sugalmazza, hogy keddtől itt új világ köszönt be, ami egy nagy marhaság, legfeljebb a gondjaink szaporodnak.
Mindenesetre teljes szívemből sajnálom a határon szolgálatot teljesítő rendőröket és katonákat, akiket feletteseik szinte reménytelen helyzetbe hoznak.
A katonák ott álldogálnak a határon, mint modern madárijesztők, horgászkalapban, géppisztollyal, a rendőrök nem kapnak enni meg inni, a migránsok meg ballagnak rendületlenül.
A szír lakosság fele - tizenegymillió ember - elhagyta az otthonát, de a többségük annak közelében maradt.
Talán a nagyhatalmak segíthetnének a helyzeten, de hát az amerikai elnökválasztás 2016-ban esedékes, és Obama az a vadász, aki a libavadászat lefújása előtt tíz perccel még nem lőtt libát, csak bakot, úgyhogy sok jóra nem számíthatunk.
Egyeske meg most elégedett lehet magával, mint a gyerek, aki megcsinálta a vekkerórát, hogy ne ketyegjen.

Az csak a baj, hogy a javíttatás drága lesz és azt is nekünk kell majd megfizetni...

:O)))