Róna Péter interjút adott a Népszabadságban Csuhaj Ildikónak.
Az apropót ehhez Schiffer András távozása jelentette az LMP vezetéséből, már amennyire komolyan vesszük a történetet, de valljuk be, nem vesszük túl komolyan.
Sem a történetet, sem Schiffer András mutatványát, és ha javasolhatom, akkor ne vegyük túl komolyan Róna Péter álláspontját se.
Félreértés ne essék, nem tartom én a neves programírót komolytalan embernek, okos ő a maga módján és jót akar az országnak, de azt azért ne felejtsük, amikor Schiffert siratja, a könnyeket magáért hullajtja.

Az LMP csinált párt, olyan, mint a művirág, ha ezer évig locsolnánk, se hozna új bimbókat, de arra tökéletesen megfelel, hogy aki gyönyörködni akar benne, az megtehesse.
A párt a semmiből jött és véleményem szerint a semmi felé is tart, a doktriner liberalizmus terméke, mely valószínűleg a Fidesz hatalom-manufaktúrájának szüleményeként jött létre.
Miután bebizonyosodott, hogy célját nem érte el, most szép óvatosan elzárják a lélegeztetőgép csapját - ha megmarad, hát jól van, ha meg elpatkol, hát az se nagy baj.
Csalódnék, ha a soron következő választásba ugyanazzal a recepttel vágnának bele a fiúk, mint amely legutóbb bevált, változtak közben az idők is és nemigen hiányzik nekik nagyszámú, és akár erősödésre is képes ellenzéki kamupárt - a Jobbikból is mi lett, ugye...
Róna Péter is a doktriner liberálisok teremtménye volt a magyar politikában, ő volt az az ember, akit fel szerettek volna építeni politikailag, de nemigen ment.
Ez nem az ő hibája volt, ő egyszerűen nem volt jó választás.
Róna nem túl populáris jelenség, és azok, akik nem jártak egyetemre, nem nagyon kedvelik az egyetemi tanarakat - egyszerűen más nyelvet beszélnek.
Így aztán jó ütemérzékkel megsértődött és elvonult oxfordi imázsát fényesítgetni, hátha egyszer eljön még az ő ideje.
Érthető, okos döntés, sok sikert hozzá.

Ellenben mond néhány olyan dolgot, mely mellett nem kellene elmenni szó nélkül, és ezek között tekintélyes helyet foglal a kijelentés, mely szerint  az LMP nagy kihívás előtt áll, a siker 2018-ban  attól függ, mennyire meggyőzően kommunikálja azt, hogy sem a jobboldal, sem a baloldal nem rendelkezik az ország felemelkedéséhez szükséges paradigmával.
Szerintem meg a nagy kihívás az lesz, hogy az LMP nevű törpepárt bebotorkál-e megint a Parlamentbe, avagy már megint az őt megtermékenyítő sperma jóindulatára és segítségére szorul, és annak mi lenne az ára.
Amúgy persze azt is jó lenne meghatározni, hogy ki a jobb és ki a baloldal, hiszen éppen ezt a két fogalmat üresítette ki az elmúlt évek politikai mozgása.
Azt hiszem, hogy a jelenlegi pártokra húzva ezek a meghatározások úgy lógnak rajtuk, mint tehénen a gatya.
Persze lehet, hogy a baloldalnak a következő két évben még lesz pártja, de ehhez kellene a szocialista párton belül egy spanyolnátha-járvány, vagy Szanyi, neki van érzéke a baloldalisághoz.
De Róna Péter az alapfeltevésében téved, ugyanis itt nem a bal és a jobboldal harcának illene bekövetkezni, hanem a demokrácia és a diktatúra harcának, és itt a paradigmák készen állnak.
Ez nem egy rettenetesen elvont eszmékre épülő politikai küzdelem kellene, hogy legyen, hanem nagyon egyszerű elvek érvényesítéséért indított, életre-halálra folyó harc.
Róna Péter elkeni a problémát, ahelyett, hogy utat mutatna a megoldás felé, mely a most is kinyilatkoztatott elképzelése szerint százfős pártjának előkelő elkülönülésére épülne a diktatúra minden ellenségének összefogása és közös cselekvése helyett.

Róna és a doktriner liberálisok olyanok, mint a hajótöröttek, akik a mentőcsónakban evezés helyett elvi vitát folytatnak arról, hogy egészségesebb-e az evezés a gőzhajónál.
Már írtam máshol, ha a libák liberálisok lennének, soha nem költözködnének, inkább jöjjön a fagyhalál, mint a reális helyzet felmérése.
Az LMP - néhány rokonszenves akciója dacára - mindig Orbánt és rendszerét támogatta, ha valóban fontos politikai kérdésben kellett dönteni, és amikor Róna azt mondja, hogy a Schiffert körülvevő rosszindulatot az tanúsítja, hogy sokan balról azt terjesztik, hogy az LMP paktumot kötött Orbánnal, akkor a felháborodáson - már elnézést -  csak röhögni lehet.
Nem mennék az LMP viselt dolgaiba most mélyebben bele, nincs értelme, meg aztán egyébként is - halottról csak jót, vagy semmit.
Nagyon remélem, hogy az LMP értelmesebb tagjai megtalálják az utat a demokratákhoz - ez egyben azt a reményt is kifejezi, hogy lesznek még demokraták.
Akik meg azt gondolják, hogy a senki földjén lehet aratni, hát legfeljebb csalódnak.
Merthogy vagy demokrácia, vagy diktatúra - ez a választék, és aki ma mást mond, az hazudik.
Mint az is, aki azzal kecsegtet, hogy lehet árnyalni a politikai álláspontokat diktatúrában is.
Nem lehet.

Róna Péter nem tett volna rosszat a magyar közéletnek, mentalitása, stílusa igazán vonzó, okos ember is, de vannak helyzetek, amikor ezekkel a tulajdonságokkal semmire se lehet menni.
Harcolni kell.
A kívülállóknak itt nincs helyük, legyenek bármennyire is rokonszenvesek egyébként.
Minden harmadikutas megoldás a diktatúrának kedvez.

Remélem, egyre többen jönnek rá erre...

:O)))