De jó nekem, hogy nem vagyok erdélyi magyar, most itt állnék, nyakig a megalázásban.
„A magyar Külügyminisztérium szerint Románia Tőkés László kitüntetésének visszavonásával az egész romániai magyarságot alázza meg és megfélemlíteni szándékozik azokat, akik a romániai magyar közösség jogos igényéről, az autonómiáról beszélnek”– írja a Népszava.

Mindezt azért, mert végre valaki megelégelte a tepsiszájú izgága örök békétlenkedését, túlhabzó nacionalizmusát, hazájának meggyalázását.
Ami azt illeti, én sem érzem a kitüntetés becsületbíróságának döntésétől túl boldognak magam, sokkal jobban tetszett volna, ha a magyar kitüntetéseit veszik el elsőként, ebből legalább román szomszédaink is láthatták volna, hogy komolyan gondoljuk a két nép kiegyezését, de persze ez illúzió.
Háborús időket élünk, az a finom, mikor lengenek a zászlók, rivallnak a harci kürtök, villognak a szablyák, bicska ki, bicska be, mint nemzeti nagylétünk hős csatamezején, az alcsúti kocsmában.

Harcolunk, míg csak ki nem picsáznak bennünket, már elnézést a kissé rusztikus kifejezésért.
Ha ez megtörtént, akkor darabideig kussolunk, majd fájó sebeink begyógyultával addig vakarjuk a varakat, míg csak el nem fertőződnek, és akkor minden kezdődik elölről.
Csoda lenne, ha száz év múlva lenne még Magyarország.
Jó, tudom, a Hit Lángoszlopa nem teljesen normális, de mégis.
Rendesebb országokban az ilyeneket zárt osztályon tárolják, nehogy kárt tegyenek a környezetükben, itt meg képviselők lesznek az Európai Parlamentben.
Hát milyen véleménye lehet egy európai kultúrembernek Brüsszelben, ha szemrevételezi Tőkést, esetleg Morvai Krisztinával párban?

Nem kell felháborodni, de hát lehet azt az embert épeszűnek tekinteni, aki a családjával, a gyermekeivel üzenőfüzetekben kommunikál? 
Merthogy a felesége elmondása szerint ez volt a módi feléjük, hogy a válogatott megalázásokról – Isten áldásával a püspöki íróasztalon kardélre hányt nőkről - most ne is beszéljünk.
Hogy a romániai forradalom vagy puccs idején őt használták fel ürügyként a nép elégedetlenségének felmutatására, az legyen az ő privát szerencséje, meg az akció kitervelőinek bölcs elővigyázatossága, hiszen az események során – sikertelenség esetén - bármikor magyar üggyé nyilváníthatták volna a puccsot, vevő lett volna erre az opcióra is.
Ha a Securitate ki akarta volna kapcsolni az eseményekből, éppen három percre lett volna hozzá szüksége, de nekik jól jött ez az égőszemű vátesz, pont ilyenre volt megrendelésük.
Aztán hirtelen hőssé magasztosult, Romániáért és az ott élő magyarokért égő hőssé.

Püspök lett, dőlni kezdett ellenőrizetlenül hozzá a pénz, vitték aktatáskában, zsebben, szatyorban, ahogy abban az időben már ez szokásos volt, mellékeltek hozzá magyarországi kapcsolatokat, igényeket, libasültet párolt káposztával.
A hőbörgő lelkészecske elhitte magáról, hogy világtörténelmi személyiség, úgy járt-kelt fel-alá, mint aki éppen főnöke stallumának megüresedésére vár, de azért a földi dolgokról sem feledkezett meg, és megtalálta hozzá honi támogatóit is – mecsoda véletlen, a Fideszben.

Innentől nem volt megállás, a nemzeti megosztottság exportjában jobb volt, mint Che Guevara a forradalom exportjában, ő volt és ő ma is Orbán helytartója Erdélyben.
Az csak a szerencsének köszönhető, hogy arrafelé sem ment el mindenkinek egyszerre az esze, így aztán a sikere igen mérsékelt, mert bár mindenki kénytelen lengetni a csináltzászlót, meg időnként porlasztani a maroknyi székelyt, de vannak azért, akik figyelembe veszik a politikai realitásokat is, és semmi kedvük összeveszni a többségi nemzettel, mert tudják, abból csak rosszul jöhetnek ki.
Mint magyarok, és mint magánemberek is.

Rengeteg kárt okozott, a magyarság politikai befolyását gyengítette, bizalmatlanságot szított a romániai magyar nemzetiség iránt, szétzilálta az erdélyi magyarok egységét.
Diktálni akar, mint magyarországi főnöke, mert éppen annyira erőszakos és erkölcstelen, mint ő.
Reformátusok mindketten, úgy magyar módra.
Ha Isten ránéz, zokog valószínűleg.

Most kapott egy pofont, a magyar kormány meg beállt a sorba, hogy ő is kér belőle.
Szerencsénk lesz, ha nem kapja meg.
És szerencséjük lesz a Romániában élő magyaroknak, ha ezek az intellektuális kapcarongyok nem élezik tovább a feszültséget, mert egyrészt igazuk van a románoknak, amikor nem engednek belepofázni a dolgaikba, nekünk sem tetszene az ilyen viselkedés fordított esetben.
És igazuk van abban is, hogy a nemzeti szuverenitásról szép dalokat éneklő kormányfőnk el kellene, hogy határolódjon a más államok szuverenitását érintő ügyeknek mégcsak a felemlegetésétől is, mert Közép-Európában e tekintetben minden állam olyan, mint a tigris, amelyiknek a fenekébe egy dinamitrudat dugtak – nem érdemes égő gyufával játszadozni a kanóc körül.

Jönnek a választások, jönnek a romániai magyar szavazók, Tőkés megint kap egy kis ellátmányt, van miből, hiszen annyira sikeresek vagyunk gazdasági téren, hogy Európa a csodánkra jár.
Orbán, Matolcsy – és a porcukor a tortán: Tőkés.
Komplett zártosztály - sajnos szabadon.
Büszkék lehetünk rájuk.

:O)))