Közgazdász legyen a talpán, aki kiigazodik Magyarország aktuális pénzügyi folyamataiban, aki átlátja a pénzügyi rendszer összeomlásának valódi háttérmozgásait.
Egy biztos, a pénzügyi rendszer ma romokban hever, kezdve a kisbankok csődjeivel, melyek korántsem biztos, hogy valóban csődök voltak, hiszen pár nap alatt született döntés a felszámolásukról anélkül, hogy egy-egy bank helyzetét konkrétan és alaposan megvizsgálták volna.
Mindenesetre eltakarították azokat a halálraszántan bátrakat, akik szembe mertek menni Orbán elképzeléseivel a takarékszövetkezeti vagyon bekebelezéséről.
Pedig nem kis pénzről szól ez a történet, a takarékszövetkezetek ugyanis remekül működtek, a helyi lakosság beleláthatott a működésükbe, igazgatóságaik és felügyelőbizottságaik mindenesetre sokkal átláthatóbban végezték munkájukat, mint a nagybankoknál.
A tevékenység gazdaságos volt, ellenben akadályozta Orbánt abban, hogy az OTP-vel szemben valamiféle ellensúlyt képezzen - a Vezér nem szeret emlékezni a hét szűk esztendőre, ennél jobban már csak hálásnak lenni utál.

Pedig a takarékszövetkezetekben a keményen dolgozó kisember gyűjtögette pénzecskéjét, onnan kérte az icipici mikróvállalkozó a hitelt egy új libatömő és kopasztóberendezés megvásárlásához, és ott helyezte el a tollfosztásból befolyó pénzét, mert megbízott bennük.
Erősen hitt abban, hogy a libái után nem ő kerül sorra megkopasztás ügyében...
Aztán most nyakunkon a Questor összeomlása, melyből az ott elhelyezett állami pénzeket Orbán utasítására egyik napról a másikra kivonták, ami természetesen hozzájárult a cég azonnali összeomlásához.
Ez valami olyasmi, mint amikor Kadhafi kivonta a líbiai pénzeket Magyarországról, és közel kerültünk az államcsődhöz.
Természetesen már megint a keményen dolgozó kisember szív, mint a torkosborz, habár a cég tulajdonosai sem fetrenghetnek örömmámorban.
A legutóbbi fejlemények szerint az Erste Bank fiókjaiban állnak sorba a betétesek, mert híre járt a bank csődjének.
Ezt természetesen cáfolták, de aki emlékszik a Postabank csődjére, az tudja, hogy van egy pont, amin túl már mindegy, hogy cáfolnak-e vagy nem, a folyamatok kicsúsznak az ellenőrzés alól és a bank tönkremegy.
Úgy látszik az Erste is ebből a kottából kell majd játssza saját gyászindulóját...

A keményen dolgozó kisember meg befogja a pofáját és a seggét veri a boldogságtól a földhöz, ha visszakapja a pénzecskéjét.
Az ne tévesszen meg senkit, hogy ez a pénzecske esetleg milliókat jelent, többet, mint amennyire a betétvédelmi alap fedezetet nyújt.
Aki például egy-két hónapra a Questornál helyezte el a pénzét, melyet mondjuk egy életen át építgetett vállalkozása termelt meg számára és amelynek már megvolt a helye, az most ténylegesen is földönfutó lett, hátralevő életében pedig azt fogja maga elé motyogni, hogy újratervezés, de tőke hiányában már tervezhet ő akármit is.
Ő is keményen dolgozó kisember, hiszen nem állami megrendelésekből visszacsurgatott pénzekből szerezte a vagyonát, jövedelme a munkája után keletkezett.
Most pedig ellopták tőle, és még az árfolyamváltozást sem szidhatja, nincs értelme jogászkodnia, a pénze huss - elment.
Persze várható volt.
A jogállam már összeomlott, az iskolarendszer nem ér egy kalap sz@rt, irányítói még annyit sem.
Az egészségügy gyakorlatilag halott, a várólisták hossza a Bajkál-Amúr vasútvonal hosszával vetekszik.
A nyugdíjrendszer összeomlása is küszöbön áll.
Hát miért éppen a pénzügyi rendszer működne még normálisan? 
Éppen itt volt az ideje porig rombolni.

A munka sikeres volt, hiszen egy pénzügyi intézmény pénztőkéjénél sokkal többet ér a bizalmi tőkéje, ha van, ha viszont az hiányzik, be lehet csukni a boltot.
Márpedig a mai helyzet éppen ezt a bizalmi tőkét olvasztja el, ez pedig az ország helyzetét is megrendítheti.
Köztudott, hogy a bankok nem a saját pénzeikkel dolgoznak, hanem a betéteseik pénzét helyezik ki, de ha nincs betétes, nincs pénzkihelyezés, nincs hitel sem:
Aki ránéz Orbán ábrázatára és ennekutána magyar államkötvényekbe fekteti megtakarításait, az bizony kihívásokkal küzd szellemi téren.
Merthogy ez a folyamat döngő léptekkel halad az állam összeomlása felé.
Lehet itt papolni GDP emelkedésről anélkül, hogy mellé ne tennénk a pármilliónyi nyomorgót, az életminőség romlását, az államgépezet működési zavarait és a fenyegető szélsőjobbos veszélyt.
A lényeg mégiscsak az, hogy a jogállam itt menthetetlenül halott, Magyarország a II. Világháború utáni mélypontján van.
Még Rákosi is lenyomja a kis gecihuszárt,  hiszen az alatt a tíz év alatt, míg szava volt a magyar politikában, hihetetlen társadalmi mobilitás kezdődött, az ország megteremtette a nehézipart, fejlődött az egészségügy, közkinccsé lett az oktatás, fejlődött a kultúra, és nem halt éhen senki ebben az országban, nem fagyott meg senki a fűtetlen szobában, mindenkinek volt munkahelye és munkával szerzett jövedelme.
A kisembernek módja volt keményen dolgozni.

Ha valaha volt itt ellenforradalom, akkor az most van, amikor a keményen dolgozó kisembert arra ítélték, hogy cseléd és zsellér legyen, rabszolga, esetleg adósrabszolga. 
Arra, hogy kétszer haljon meg, mire sorrakerül egy vérvételnél, a gyereke soha ne lehessen több, mint az apja, a zsellér ne juthasson nyugdíjhoz, majd eltartja a gyereke, ha akarja - de ha nem, hát az se baj - szögezze rá a nyárikonyha ajtaját, míg meg nem hal.
Aztán a család majd kiása a sírját a temetőárokban, oszt eltemeti valami túlméretes cipődobozban.
Odavinni nem lesz nagy teher, már úgyis igen könnyű lesz szegény...
Hogy Orbán már megint átverte választóit, ezen nem csodálkozom, azon viszont igen, hogy a szerencsétlenek még mindig nem jöttek rá, hogy a játék az ő bőrükre folyik.
Rasi nem véletlenül áll szilárdan a saját lábán, Tiborcz panasza meg ma nem arról szól, hogy őt a szükség kényszerítette lopni, hanem arról, hogy a lehetőség.
Panaszkodni meg legfeljebb akkor panaszkodik, ha egy beruházást nem az ő cége nyert.

A keményen dolgozó kisember meg megérdemli a sorsát.

:O)))