ÍRJÁL HÁROM BORÍTÉKOT
Merthogy Népünk Lángoló Fáklyája előbb-utóbb megy a levesbe, az biztos.
Nem lehet büntetlenül szembemenni a józan ésszel, és külpolitikailag sem hasznos, ha valaki állandóan nedves gatyaszárral álldogál a mező szélén, míg a banda többi tagja áhítattal várja, hogy az utolsó csöpp is földet vagy nadrágot érjen – pszt! - a Főnök pisil!
Még a végén megfázik, vagy ráfázik, oszt akkor mi lesz velünk?
Hiszen ha a mi Felcsúti Törpeelefántunk - kinek lépteitől döng a föld, kinek tüsszentése városokat dönt romba - ágynak esik, akkor itt maradunk ezzel a sok tehetségtelen csinovnyikkal meg a gátlástalan rablókkal – annyi nekünk!
Hogy momentán mi van, az szintre lényegtelen is, de persze semmi meglepi nincs - a karaktergyilkoló brigád a háttérben teszi a dolgát, az ötödik hadoszlop – a beépített ügynökök – szintúgy.
A megvezetett jószándékú népség meg buzgón mantrázza a szájába adott bölcsességeket, ahogy ezt már megszoktuk – Gyurcsány hazudik, Falus alkalmatlan, debezzeg a Bokros, az aztán a Csomag!
A jobboldal kussol, aki nem dumál, az nem hibázhat, mint tudjuk.
Csak azokon a pontokon erősít bele, ahol gyengébbek a pozíciói, de ott is rábízza a piszkos munkát néhány sajtkukac aktivistájára, akik mindenféle egyéb, de semmiképpen sem narancssárga zászló alatt hajóznak.
Így lett mára rasszista a miskolci baloldali jelöltön kívül Kunhalmi Ágnes is.
Innen már csak egy lépés, hogy az MSZP-ből Ébredő Magyarok Pártja legyen, Kunhalmiról meg kiderüljön, hogy tulajdonképpen Istóczy lány.
Ne felejtsük el, egy bimbózó diktatúrában a rendszert legitimálóknak is juthat a jóból.
Nem véletlen, hogy még a negyven évvel ezelőtti ügynöklisták sem ismertek, mire meg a mai ügynökök nevei nyilvánosságra kerülnek, addigra ez éppen annyira fogja megrázni a népet, mint amikor kiderült, hogy Martinovics Ignác ügynök volt – pedig az volt.
Itt mindennek klappolnia kell, a diktatúra ellenfeleinek is olyanoknak kell lenniük, hogy magyarember elszörnyedjen, ha rájuk néz, nem lehet ezt a véletlenre bízni!
Így aztán most minden üzemszerűen működik, már megvannak azok a kerületi polgármesterek is, akik a budapesti közgyűlésben ellenzékiként is tudni fogják, mikor kell nekimenni egy esetleges baloldali főpolgármesternek, vagy mikor kell csendesen támogatni Tarlóst.
A feketeleves majd a választások után jön, amikor a Mi Nagybetegünk frissen szerzett, és sajnos kétségbevonhatatlan legitimációját arra fogja felhasználni, hogy hagymázos álmait a nyakunkba varrja abban a reményben, hogy uralmát ezzel meg tudja majd hosszabbítani, hiszen még van két liba az országban, amit még nem lopott el – tűrhetetlen, nemde?
Jön a Nemzeti Ámokfutás.
A paksi beruházás nem ötnapos projekt, nem lehet azt hagyni, hogy más is belelásson, más is megnedvesíthesse a csőrét, mint a jóbarátok, és ugyanez vonatkozik az uniós támogatásokra is.
Csak a Fidesz, mondják, - a Fidesz leánykori neve meg Orbán Viktor, és aki tanult valaha is logikát, az levonhatja a következtetést, ha meg nem vonja le, akkor olyan, mint a rendőr, akinek nincs akváriuma, a vonatkozó vicc szerint.
Mi várható tehát - csak hogy tudják azok is, akik éppen tovább erősítgetik Orbán túlhatalmát?
Folytatódik a nagy ellátórendszerek átalakítása, az egészségügyben krokodilkönnyek közepette fogjuk visszasírni Molnár Lajos vizitdíját.
Folytatódni fog a szakorvosok elvándorlása, és amikor a szakdolgozók felismerik, hogy a szakorvosok nem hülyék, akkor mennek ők is utánuk, hiszen a nyugati bérekből a férjük is megengedheti magának, hogy a fotelban ülve nézze az angol bajnokságot, és tulajdonképpen az angol sör sem rossz.
A pedagógusok is reménykedhetnek, hogy ezután könnyebb lesz a dolguk, hiszen meglehet, ezentúl egyáltalán nem kell gondolkodniuk, szó szerint kell megtanulniuk az oktatandó anyagot – turultojás, miegyéb…- emellett ment a Főnéni a levesbe, kiselejtezték Hoffmann Rózsikát, de mint tudjuk, jobb sose jön.
Egy biztos, hogy a porosz iskolarendszer itt még száz év múlva is virulni fog, és egyenruha is lesz a diákokon – pontosabban egyen lesz ruha, a többieken meg rongyok, legalábbis az ország kevésbé szerencsés népességének körében.
A gazdaság továbbra is helybenjár, de parancsnokai jó ütemérzékkel ordítozzák az aktuális vezényszavakat, miközben a kamiont tankolják, mellyel a pénzt lopják.
A legfájóbb pont a nyugdíjrendszer átalakítása lesz.
A kormány szakemberei már törik a fejüket, hogy miként tudják elérni, hogy a friss nyuggerek örömmel fogadják a hetvenéves nyugdíjkorhatárt és a régi nyugdíjasok is éljék túl legalább három nappal a bejelentést, miszerint az új nyugdíjasok pénzét az ő nyugdíjaik rovására fizetik majd.
A devizahitelesek is megnyugodhatnak, a választások után kiderül, hogy egyelőre csak a százkilencven centinél magasabb hermafroditák kapják meg azonnal a pénzüket.
A többiek járandóságát - melyet a bankok még tönkremenetelük előtt megfizetnek - a kormány átmenetileg a vörösiszap-károsultak lakosság által összeadott segélyalapjába helyezi, és majd azzal együtt kerül kifizetésre.
Várható a külpolitikai sikertörténet is, amin felettébb csodálkozom, hiszen Orbán éppúgy tanul a Mein Kampfból, mint a Sto Gyelatyból, mégsem okult Hitler példájából, hogy a kétfrontos harc nem túl jövedelmező.
Már az is merészség volt, hogy a nagyok harcterén akart pázsitot nevelni – a régi igazság szerint nem jó fűszálnak lenni ott, ahol az elefántok baxnak…
Ja, - és még épül néhány stadion és futball világbajnokság és olimpia megrendezésére is jelentkezünk, mert itten egészséges életmód lesz, ha mindenki beledöglik is.
Egészséges étkezés a köszvény elleni harc jegyében, melyet köztudomásúlag a túlzásba vitt húsfogyasztás okoz, egészséges lakáshőmérséklet, mert a túlfűtött lakás a bacik paradicsoma.
És lesz megint MHK is – kézigránátdobással egybekötve…
Szóval, kedves demokraták, csak további vidám torzsalkodást, fenékig kell üríteni azt a méregpoharat, aztán majd megint el lehet énekelni, hogy anyám, én nem ilyen lovat akartam…
Orbán ismeri a régi viccet a három borítékról.
A vállalathoz új igazgató érkezik.
Kap a régitől három borítékot azzal, hogy ha baj van a vállalattal, sorban bontsa fel őket.
Az első év rosszul sikerül, felbontja az első borítékot, benne levél: Fogj mindent az elődödre. Úgy is tesz, el is fogadják a beszámolóját.
A második év is rosszul sikerül, felbontja a második borítékot, benne levél: Szervezz mindent át. Úgy is tesz, el is fogadják a beszámolóját.
Jön a harmadik év, megint baj van, felbontja a harmadik borítékot, benne levél: Írj három borítékot.
A Lánglelkű Vezér most még a második kibontása utáni feladatoknál tart, reménykedjünk benne, hogy hamarosan eljut a harmadik borítékig…
Mindenesetre örülhetünk, ha négy-öt év múlva még ráismerhetünk az országra, ha még lesz ország egyáltalán…
:O)))
