Ez egy ilyen vicces ország, mondhatnánk, kész röhej.
Miközben ötven éves, két infarktuson átesett, orvosegyetemi belgyógyászat tankönyvek teljes tartalomjegyzékét magáénak tudható nőket nyilvánít a kormány munkaképessé, mikor Matolcsy cégére alatt a Vezér újabb megszorításokat vezet be, ezenközben jutalmazgatja a kormányzat ezek szerint remek munkát végző tisztviselőit, ma meg bejelentették: évi 1,2 milliárd forint különleges támogatást ad a Piarista Rend Magyar Tartományának, hitelfelvételének kiváltására és beruházásának befejezésére a kormány három éven keresztül.
Gratulálok!
Bevezetésül le kell szögeznem, hogy igen tisztelem és nagyon becsülöm az elit oktatásában kifejtett tevékenységüket, mellyel még a szocializmus vérgőzös esztendei alatt sem kellett felhagyniuk, tisztelegve többszáz éves eredményes működésük előtt.
Az ország hálás volt és ma is hálás nekik.
Nem is sajnálnám én a pénzt tőlük, ha van miből adni, hát hadd kapjanak, dacára annak, hogy tulajdonképpen ők is megkapják az állami támogatás rájuk eső részét a Katolikus Egyház magyar tagozatának tagszervezeteként, vagy talán Róma közvetlen irányítása alatt álló szerzetesrendként – a fene se tud kiigazodni ezekben a kissé zavaros katolikus szervezeti viszonyokban.
Mindemellett úgy érzem, hogy nem most van annak az ideje, hogy nemzeti ajándékokat osztogassunk bármilyen szervezetnek, legyenek annak bár a legnemesebbek is céljai, merthogy az ország népe bajban van.
Nem csak azért, mert egy szociopata maffiózó kezébe kerültünk, ettől még akár élhető is lehetne az ország, de sajnos nem az.
Az ország lakosságának kifosztása és ezzel párhuzamos elnyomorodása olyan ütemben folyik, mely minden ésszerű elképzelést felülmúlt, az ország majd fele él a létminimum alatti jövedelmekből, százezrek szó szerint éheznek, amire azért az elmúlt fél évszázadban nem volt példa sohasem.
Gyermekek tízezrei mennek éhesen iskolába, a még megmaradt középosztály maradványai is csúsznak lefelé a lejtőn, miközben a felső tízezer harácsol, pöffeszkedik és urizál.
A klérus pedig gondosan odafigyel arra, hogy ne csak a liba püspökfalatja, de egy-egy combocska is jusson nekik.
Azt mondják a piaristák, hogy a támogatás segítségével a tartomány likviditási nehézségei megszűnnek és lehetőségük nyílik arra is, hogy önrészt biztosítsanak a folyamatban illetve előkészítés alatt álló iskolafejlesztési terveik és pályázataik megvalósításához.
Dicséretes az ambíció, bizonyára indokoltak is a szép tervek, de ne felejtsük el, ezt a pénzt elsősorban nem a piaristák kapták, hanem a magyar kormány vágta a pedagógustársadalom pofájába, hadd tanulják meg, hogy hol a helyük és hol lakik az úristen.
A pedagógusok évszázadokon keresztül a nemzet napszámosai voltak, a szép tradíciót élesztette fel a kenetes dumákban nem szűkölködő mai hatalom, legalábbis a bérek tekintetében.
A szocialista-szabaddemokrata kormányok rengeteg iskolát építettek és újítottak fel, elsősorban uniós forrásokból, de a saját erő sem volt kevés, hiszen többszáz iskoláról volt szó.
Ma éppen ott tartunk, hogy iskolákat terveznek bezárni, összevonni, pedagógusokat elküldeni - az oktatási rendszert éppúgy szanaszéjjel verte a kereszténydemokrata vezetés Orbánnal összefogva, mint hajdan a magyar mezőgazdaságot Torgyán – ugyancsak a Vezérrel kéz a kézben.
Közben egyre kevesebb gyerek tanulja meg tisztességesen az alapismereteket, a rendszer funkcionális analfabétákat és alattvalókat nevel.
Arra lenne szükség, hogy a legtöbb erő és forrás a legelmaradottabb térségeknek és rétegeknek jusson, mert az ember képzése is olyan, mint egy épület felépítése – csak megfelelő alapokra lehet építeni, különben biztos a kudarc.
Minden tiszteletem dacára ki kell mondani: a piarista iskolák az elitet szolgálják, oda szegényember gyereke nemigen jut be, de hát ez így van, mióta világ a világ, vannak hátrányok, melyeket igen nehéz ledolgozni. 
Ez ellen lehet küzdeni, de ennél sokkal fontosabb a kevésbé tehetősek oktatása.
Az országnak meg nem elit-iskolákra van szüksége, hanem magas színvonalú közoktatásra, ha akad egy kis pénz, hát azt kell támogatni.
Különben is, úgy érzem, a magyar egyházak fordítva ülnek a lovon.
Az egyházak régebben adtak a szegényeknek, most meg abból tollasodnak, amit a szegényről lenyúzott számukra a kormány.
A Piarista Rendtartomány a majd négymilliárd forintot hitelfelvételének kiváltására és beruházásának befejezésére kívánja felhasználni.
Van ebben az országban egy jelentős réteg, mely szintén hitelt vett fel és szintúgy problémái vannak beruházása befejezésével, őket évek óta hitegetik, közülük csak azokat segítették, akik csak gazdasági megfontolásból, befektetésként vették fel a hitelt, a legszegényebbek miatt a kormány a füle botját sem mozdította.
Értük nem nyúltak a rendkívüli kormányzati intézkedésekre szolgáló tartalékhoz, évek óta élnek úgy, hogy bármelyik percben az utcán találhatják magukat.
Jellemző, hogy a nagy látványberuházás, a Bedőlő-dűlő lakásaiba nem vezetik be a gázt, és lehet, mire felépül, az udvar végibe pottyantós budit is kell építeni környezetbarát indíttatásból.
Amúgy is a bögyömben van az egyházak iskolafenntartói szerepe, merthogy én is lennék szívesen iskolafenntartó, ha a számlát nem nekem kellene fizetni, hanem a szomszédasszonynak, meg neked, mint adófizetőnek, mellesleg én is felvenném azért a fizetésem.
Legalább neveznék másként, mert más a bérüzemeltetés meg más az iskolafenntartás - ez abból is látszik, hogy a kormány most az államosításnál viszi a működtetést, míg az ingatlant meg a fenntartói feladatokat az önkormányzatoknál hagyja, merthogy az a drága igazán.
Ha a Piarista Rendtartománynak likviditási gondjai vannak, forduljon az Egyházhoz, van ott pénz, nem kevés - a Vatikánnak sem kellene állandóan csak kapni, néha lehetne adni is - ha már a szegényeknek lelki malaszton kívül nem ad semmit, legalább a saját intézményeit kisegíthetné.
De rendben, tudjuk, jobb a katolikusokkal jóba lenni választások idején, hát kenjen a kormány kis zsírt az egyház politikai fogaskerekei közé, de adja kölcsönként, mert van és lesz miből törleszteni.
Érdekes módon itt a nagy megtakarítási meg kiigazítási lelkesedésben soha még olyanról nem hallottam, hogy az egyházak bármelyik juttatásához hozzányúlt volna a kormány, de arról sem, hogy az egyház a legszegényebbeknek akármilyen támogatást adott volna – amelyik vallás képviselője meg adott, az nem Jézust imádta, hanem Krisnatudatúnak nevezi magát.
Szánalmas ez az egész, valahol…

:O)))