OKTÓBER 23.

Bloggerkedésem során negyedik alkalommal írok most október 23.-ról.2009- ben kezdtem, az én 56-omról írtam, meg a nap eseményeiről, - két posztot is egyszerre.
2010-ben ugyanezzel a címmel írtam , szinte ugyanazt, - a lustaság vagy a figyelmetlenség volt az oka, már nem is emlékszem, ma már mindegy is.
Aztán 2011-ben kint voltam a Millán, na, ezt a bejegyzésem szívesen vállalom ma is, mert az akkori helyzetnek tökéletesen megfelelt, tele voltam várakozással.
Utána sokáig nem történt szinte semmi - márciusban megint óbégattunk egy jót, de a bajok csak szaporodtak.
Idén is ott leszek a Millán, jön velem a testvérem, jönnek az unokáim, de a lelkesedés azért már alábbhagyott és a várakozás is csitult – és ennek nem az én elkötelezettségem megkopása az oka.
Szívesen lelkesednék én idén is, de a magukat demokratáknak tartó szervezetek megosztottsága elkeserít, az meg méginkább, hogy lassan úgy néz ki, hogy a magát egyelőre Milla Egyesületnek nevező Civil Párt úgy gondolja, hogy csak ők a felkentek, akik elő tudják írni az országnak a frankót.
És akik azt gondolják, hogy az orbánizmust utálni és megvetni csak annak szabad, akinek a hasára nincs kitűzve pártjelvény - kivétel a gyevi bírót meg a Milla Egyesületet.
Más meg nem is akarja utálni, inkább még megvárná, míg Magyar Nemzet félórákra kell járnia.
Ez persze butaság, én még azt is el tudnám képzelni, hogy tisztességes szervezés mellett egymás mellett utálja a mi kis magyar totalitarista államunkat és annak Vezérét két magát civilnek tartó ember között a kétségbeesett kereszténydemokrata, meg a vörös csillagot kitűző, reménytelen ideákat kergető kommunista, merthogy azok közül sem híve mindenki a totális államnak.
Reménytelen eset, itt egységet kovácsolni, egységbe tömörülni bármely célra csak úgy lehet, ha azonnal megjelöljük, hogy a sajátjaink közül kit kell utálni, kirekeszteni, kivel kell hepciáskodni, kiket és kit kell sértegetni, mert annak örül a magyar demokrata lelke és kisüt felette a nap.
Komolyan mondom, lassan nevetségesebb ez a társaság, mint Orbán Viktor.
Mikor elolvasom TGM kényes fintorgását Bajnaival kapcsolatban, vagy megnézem a televízióban Juhász civilvezér kisebbségi érzéstől fűtött – egyébként értelmetlen és a helyzethez semmiképpen nem illeszkedő - kirohanását Gyurcsány ellen, akkor csak sírni, vagy röhögni lehet, és csak arra tud a normális ember következtetni, hogy ezek az emberek éppen annyira szeretnének vezérek lenni, mint Orbán.
Na jó, TGM meglehet, Szuszlov babérjaira pályázik.
És akkor még ott van Bajnai Gordon, akinek politikai jövője úgy lebeg ég és föld között, mint Mohamed koporsója.
Mindenesetre holnap színt kell vallania.Ha ezt nem teszi, akkor kár az egyesület alapítására befizetett illetékért, látogassa meg inkább azon a pénzen Németh Miklóst.
Ha meg színt vall, és abban az szerepel, hogy mindenkit hív, aki a demokrácia híve, aki úgy látja, hogy helyre kell hozni az országot gazdaságilag, politikailag, mentálisan, és ebben ő – ha igény van a személyére - vezető szerepet kíván vállalni, akkor mögé kell állni.
Mindenesetre a holnapi nap mérföldkő lesz a demokratikus ellenzék életében, ha a tömeg azt skandálja majd, hogy „Egységet!”, akkor nyert ügyünk van, ha beáll az önjelöltek mögé, akkor csókoljuk meg kollektíve Vityka fenekét, oszt kérjünk tőle alázatosan bocsánatot.
Ha ez így lesz, akkor eldobtuk az esélyt, hogy ezt a kis akarnokot békés úton eltávolítsuk, és akkor innentől kezdve már csak idő kérdése, de vér fog folyni a pesti utcán.
Lehet nem holnap, lehet nem jövőre, de amerre ez az ország jelenleg tart az nem Európa, márpedig ázsiai országokban ázsiai megoldások születnek.
Azt gondolom, a holnapi nap nem az ezerszer pöcegödörbe lökött 1956-ról fog szólni, hanem inkább a demokráciáról, a nemzet demokrácia iránti elkötelezettségéről, a szabadságról.
Azt se feledjük, hogy a Milla tüntetésétől gyalog tíz percre ott gyülekezik a múlt, fekete ruhákban, árpádsávos zászlók alatt.
Ők ugyan jövőt kínálni nem tudnak az országnak, de tudnak célpontot kínálni a gyűlölködőknek, a megvezetett, nem túl okos embereknek, felelevenítve ennek az országnak legszégyenteljesebb napjait.
Ezek az emberek az erőszak hívei.
Míg Orbán a maffia által kisajátított állami erőszakot kedveli, addig ezek a nyers fizikai erőszak hívei, akik azt gondolják, hogy ha elkezdik a gyilkolást, csak más vére hullhat.
Hibás az elképzelés – az erőszak erőszakot szül, miként a kilátástalanság is.
Sok múlik a holnapi napon, de – bár leszámolva az illúziókkal - ott kell lennünk, nem szabad, hogy a demokrácia ellenségei azt gondolják, hogy az erő velük van.
Mert hozhatnak ide eleven pajzsként erdélyi gyerekeket, hozhatnak lengyel vendégmunkásokat, de hogy mi lesz ebben az országban, mégiscsak mi, tízmilliónyian fogjuk eldönteni.
Hát találkozzunk holnap mi, európai magyar demokraták, legyünk elszántak és határozottak, ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni!
:O)))