A "Fel! Támadunk!" című poszthoz mellékeltem egy képet, egy valóban nagyon kegyetlen képet.
Egy ISIS által végrehajtott kivégzés képe volt, magam is elspekulálgattam egy ideig, hogy megfelelő illusztrációja-e a mondanivalónak, aztán úgy döntöttem, hogy igen, és közzétettem.

Sejtettem, hogy nem fog osztatlan sikert aratni, nem is csalódtam.
Több régi, kedves olvasóm kérte, hogy vegyem le az oldalról, mert rettenetes, kegyetlen és sokkoló, mégsem vettem le.
Azért nem, mert felettébb bosszant, hogy a magyar társadalom nem akar, talán nem is tud szembenézni a valósággal, hanem kegyes hazugságokba menekül, vadul hárít és becsapja önmagát.

Nem első esetben tapasztalom ezt, a legjobban az tetszett, mikor eljátszottam azzal, hogy életvezetési tanácsokat írtam az öregedő ember számára, melyhez szintén mellékeltem egy  képet - szerintem gyönyörű képet - melyen két idős ember meztelenül, egymást átkarolva mentek a tenger felé, a képből áradt egymás iránt érzett szerelmük.
Hát igen, de az öreg test nem szép, az ember formátlanná válik, a bőr elveszti rugalmasságát, mintha egy olyan ruha lenne, melyből már kifogytunk.
Az ember fonnyad, és bár próbálkozhat harcolni az idő ellen, de bármit tesz, csak vesztes lehet, és ezzel szembe kell nézni.
De mi nem szeretünk szembenézni a dolgokkal, inkább elfordítjuk a fejünket, vagy kárhoztatjuk adott esetben a bloggert, hogy a valóságot mutatja be, idealizált képek helyett.
Hárítunk, mert az kényelmesebb, hárítunk, mert egyszerűen nem akarjuk tudomásul venni, hogy az élet sok esetben kegyetlen.
Lelki nyugalmunk érdekében nem nézzük meg a valóságot bemutató képet, inkább szép szólamokat ismételgetünk, néhányan teljesen olyanok, mint Sandra Bullock védence a kedvelt film szépségversenyén, amikor a világbékét emlegeti.

Pedig a világ ilyen randa, a katona nyakát elvághatja egy másik katona, az öregedő ember a tükörbe nézve nem Vénuszt vagy Adoniszt lát, hanem egy öregedő embert - és akkor még bele se gondolt hetvenhét bajába és a reggel bevett fél kiló bogyóra...
Társadalmi méretekben sem más a helyzet, éppen most olvastam a Hetekben a felmérést a lakosság antiszemitizmusáról, melyben adatok vannak arra, hogy a lakosság tizenkét százaléka szerint a koncentrációs táborokban nem is voltak gázkamrák, tizenöt százalékuk szerint a szörnyűségeket a zsidók csak utólag találták ki.
Az már csak hab a tortán, hogy a Holokausztért a magyar felelősséget már a lakosság fele sem vallja, ami azért nagy kár, mert a múlt tanulságainak feldolgozása nélkül a jövőre nézve semmi esélyünk sincs, valóban olyanok leszünk idővel, mint a vizigótok, kihalt nép, melyről a kutya se tudja, kik is voltak...

Nem tudom, hogy ebben rövid távon várható-e változás, az agymosás hihetetlen aktivitással folyik, a nép gondolkodását pedig igen sikeresen tolják az Éden Hotel szintjére.
És ebből lesz a baj, mert az embert formálják át fogyasztásért lelkesedő, álomvilágban élő zombivá, felkínálva neki a turul tojását, melynek kiköltésében ő is szerepet játszhat, egyelőre azért gyakoroljon lúdtojással, első a fokozatosság!

Szóval, kedves olvasó, ne finnyáskodj, nézz meg egy-két koponyahalmot a tuszik lemészárlása kapcsán, a Pol Pot rezsim rémtetteiről, a srebrenicai mészárlás halottainak exhumálásáról.
Nézd meg a filmet a dózerről, mellyel a felszabadított koncentrációs táborban a halottakat tolták a meszesgödörbe, nézd a videókat az ISIS rémtetteiről, és képzeld hozzá Szomáliát, Nigériát is, meg a sok egyéb, média-visszhangot sem kapott, helyi konfliktusnak becézett mészárlást.
Ismerd meg, hogy milyen a világ és ennek ismeretében fontold meg, hogy mit támogatsz és mit ellenzel, mert a saját véleményeddel ellentétben igenis, van súlya a szavadnak.
De ehhez meggyőződésednek is kell lennie, azt meg csak a tények ismeretében tudod megszerezni.

Nem mindig szép az élet, nem minden cukiság...

:O)))